Lépésekkel maradt le Armstrong mögött, de csak a rivaldafény árnyéka vetült Edwin „Buzz” Aldrinra

Az egy katonai pilóta fiaként született Edwin Eugene Aldrin Jr. a testvérei által ráragasztott Buzz becenevet idővel hivatalosan is felvette. A repülés iránti szenvedélye miatt a tudományos ösztöndíjat elutasítva a rangos West Point Katonai Akadémiát végezte el, kiemelkedő eredménnyel.

1951-ben vadászpilótának jelentkezett, s mivel a külön fegyvernemként csak néhány éve létrejött légierőnek akadémiája nem volt, egy támaszponton kapott alapszintű kiképzést. A koreai háborúban 66 légi csatában vett rész, és 2 ellenséges repülőgépet lőtt le.

A háború 1953-as befejeződése után nukleáris fegyverekkel felszerelt gépekkel repült, 1959-től Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) asztrodinamikát hallgatott, 1963-ban asztronautikából a PhD fokozatot is megszerezte.

Űrhajósnak először 1962-ben jelentkezett, de mivel nem berepülő pilóta volt, elutasították, ám a következő évben egy újabb válogatás során már alkalmasnak találták. Mivel ő volt az első asztronauta, aki tudományos fokozattal rendelkezett, feladata pedig az űrjárművek találkozásának és dokkolásának kutatása lett, társai csak „Doktor Randevúnak” hívták.

1966-ban a Gemini-program utolsó küldetésén, a Gemini-12 fedélzetén feljutott a világűrbe. A holdutazást előkészítő út során az űrhajó összekapcsolódott egy Agena célrakétával – a művelet előtt a radar felmondta a szolgálatot, de Aldrin, akinek ez volt a szakterülete, szemmértékkel hajtotta végre a műveletet, majd hosszú űrsétát is tett.

Aldrin az Apollo-program elindulása után Neil Armstronggal együtt az Apollo-9 pótlegénységének tagja lett, ami azt jelentette, hogy Michael Collins társaságában ők indulhattak útnak a Holdra tartó Apollo-11 fedélzetén. A NASA csak röviddel a küldetés előtt határozott úgy, hogy ne Aldrin, hanem a kisebb „egóval” rendelkező Armstrong legyen az első ember a Holdon.

A döntést úgy csomagolták be, hogy a kis helyen szorongó űrhajósok közül egyszerűbb, ha a létrához közelebbi Armstrong megy előre. A legrosszabbul a személyzet harmadik tagja, a landolást az égi kísérőnk körül keringő anyahajóból végignéző Michael Collins járt, akinek nevére ma már nem sokan emlékeznek.

Az Apollo-11 fellövését 1969. július 16-án a helyszínen egymillió ember nézte, azt pedig félmilliárdnál többen a televízióban, amint július 21-én 02 óra 56 perc 15 másodperckor Neil Armstrong személyében először lépett ember idegen égitest felszínére. Húsz perccel később Aldrin is csatlakozott hozzá, a két pilóta összesen 21 órát és 36 percet töltött a Hold felszínén, ahol tudományos munkát is végeztek, de jobbára csak élvezték a földinél hatszor kisebb gravitációt.

Jóllehet a köztudatban Armstrong szállóigévé vált szavai – „Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek”– élnek, az első szavak Aldrin szájából hangzottak el a leszállás után, igaz, ezek elég prózaiak voltak: „OK, a motor leáll”. Érdekesség, hogy a leszállásról készült fotók többségén Aldrin látható, mert a fényképezés Armstrong feladata volt.

Aldrin soha nem tudott megbirkózni azzal, hogy csak második lehetett égi kísérőnk felszínén. Megkapta ugyan a legmagasabb amerikai kitüntetést, nemzetközi előadókörutat tett, kisbolygót és a Holdon krátert neveztek el róla, de nem sokáig élvezte a rivaldafény rá eső (kisebb) részét. Új kihívást nem látott maga előtt, elhatalmasodott rajta a depresszió, amit az is súlyosbított, hogy várakozásaival ellentétben nem léptették elő tábornokká.

Inni kezdett, két házassága is tönkrement, végül idegösszeomlással kórházba került. Nem véletlenül választotta később emlékiratainak a Visszatérés a Földre címet, a több értelemben vett visszatérés volt számára a legnehezebb. Mindezt a nyilvánosság előtt szigorúan titokban tartották, csak annyit lehetett tudni, hogy Aldrin 21 év aktív szolgálat után leszerelt.

Ezután foglalkozott űrhajótervezéssel, kutatással, volt tanácsadó olajcégeknél, autókereskedő, hirdetett kocsikat és órákat. Dolgozott – természetesen űrtémájú – számítógépes stratégiai játékokon, a Holdra szállás negyvenedik évfordulóján népszerű sztárokkkal egy lemezen és videoklipben szerepelt, és még nyolcvanévesen is megjelent Pamela Anderson oldalán az egyik amerikai tévécsatorna táncos műsorában.

2016-ban egy antarktiszi expedíción vett részt, ahonnan a 86 éves asztronautát hegyibetegség miatt ki kellett menekíteni, de így is ő lett a legidősebb ember, aki megjárta a Déli-sarkot.

Aldrin csalódásai ellenére is az űrhajózás lelkes propagálója, ma előadásokat tartva járja a világot. Nehezményezi a takarékoskodást e téren, mert szerinte az űrkutatás beruházás a jövőbe.

Úgy véli, hogy nem a Holdra kellene visszatérni, hanem célba venni a Marsot, ahonnan esetleg az élet származik. Öt éve adták át a Floridai Egyetem róla elnevezett kutatóközpontját, amelynek feladata a Mars feltérképezése és egy leendő Mars-kolónia létrehozásának előkészítése.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Közel-Kelet

• Bármi áron érvényesítette kereskedelmi érdekeit a brit Kelet-indiai Társaság
• Európaiként az elsők között tette meg a mekkai zarándoklatot Germanus Gyula
• Csak vesztesei voltak a nyolc éven keresztül tomboló iraki-iráni háborúnak 
• Csak néhány száz keresztény élte túl Jeruzsálem muszlim visszahódítását
• Marco Polo segített elterjeszteni az asszaszinok legendáját
• Itáliai és német közreműködéssel jutottak el New Yorkba az Iránról készült első fotók
• Súlyos környezeti katasztrófával is járt a Sivatagi Vihar
• Megtalálták Marokkó első, római kori kikötői negyedét
• Kémkedés vádjával börtönözték be a fiatal Germanus Gyulát