Különleges fotók pihenő brit katonákról, akik később a Somme-nál ontották vérüket

„Rettenetes szag terjengett (…) A rothadt hús szaga (…) Mindenütt holttestek hevertek. Sohasem felejtem el”  – emlékezett vissza Joe Hayles brit tizedes a somme-i csata borzalmaira. Sir Douglas Haig, a Brit Expedíciós Hadsereg főparancsnoka 1916. november 18-án állította le a Somme folyónál júliusban megindított antant-offenzívát. Bár a szövetséges haderő mindössze 11 km-es mélységben nyomult be a német védelembe, a veszteségek óriásiak voltak: a briteké 420 ezer, a franciáké 200 ezer, a németeké pedig mintegy félmillió főre tehető. Naponta 893 brit katona vesztette életét.

A somme-i támadás elsődleges célja a Verdunt védő francia hadsereg tehermentesítése volt. A tüzérségi előkészítés után július 1-jén reggel fél nyolckor indult meg a gyalogsági támadás. (Ez alatt az egy hét alatt majdnem kétmillió lövedéket zúdítottak az ellenséges lövészárkokra – vajmi kevés eredménnyel.) A brit hadsereg gerincét a toborzást elrendelő hadügyminiszterről Kitchener hadseregnek elnevezett lelkes, de amatőr önkéntes, valamint tapasztalatlan újonc haderő adta. A lassan előrenyomuló brit katonák rendre fennakadtak a széles szögesdrót akadályokon, és felmorzsolódtak a géppuskatűzben. A katonák felkészületlensége és a kommunikációs nehézségek katasztrófához vezettek. Első nap közel 20 ezer brit katona vesztette életét, 38 ezren pedig megsebesültek, vagy eltűntek. 1916. július 1-jét mindmáig a brit hadtörténet legnagyobb tragédiájaként tartják számon.

A csata azonban folytatódott. A várt gyors áttörés helyett állóháború alakult ki, a három és fél hónapon át tartó hadművelet során az antant erői több mint 90 kisebb támadással próbálták meg áttörni a németek vonalát. A brit hadsereg szeptember 15-én a somme-i offenzíva során vetett be a történelemben először tankokat, amelyeket ekkor még az ellenséges gépfegyverállások leküzdésére használtak. A bevetésre váró 49 harckocsiból végül a meghibásodások következtében csak 32 indult támadásba. Bár a csatamezőn is akadtak technikai problémák, az ellenséges állásokat elérő tankok sokkolták a németeket.

A csatának nem volt győztese, a szövetségeseknek az offenzíva tetőpontján is alig tíz kilométert sikerült előrenyomulniuk. A hadműveletek egyetlen sikere a Verdunre nehezedő nyomás enyhítése volt. A csatáról megoszlik a szakértők véleménye. Sokan értelmetlen vérfürdőnek tekintik a több mint 4 hónapos küzdelmet, Douglas Haiget pedig csak „somme-i mészárosként” emlegetik, mások azonban úgy vélik, az offenzíva tanulságai nélkül az antant nem nyerte volna meg a háborút.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

régészet

• Furcsa módon eltemetett „vámpírgyermek” sírjára bukkantak Visegrádon
• Sokat elárulnak a lápokban talált múmiák a régi Európáról 
• Sírhalmaik mesélnek a szkítákról, a sztyeppe legendás harcosairól
• Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket
• Máig megoldatlan az ujj nélküli váci apáca rejtélye
• Pompeji titkait a modern technológia fejtheti meg
• Székeket akart vásárolni az ebédlőbe, végül a Stonehenge-t vette meg az angol ügyvéd
• Elsőre szerencsétlenül járt hegymászónak gondolták megtalálói Ötzi testét
• Olaszországi tartózkodása idején lépett kapcsolatba Garibaldival Pulszky Ferenc