Keserédes „áldásként” formálta át Izlandot a második világháborús megszállás

Az invázió

1940. május 10-én – éppen azon a napon, amikor Németország megtámadta Franciaországot – Nagy-Britannia megszállta Izlandot. Két cirkáló, az HMS Glasgow és az HMS Berwick, valamint két romboló, az HMS Fortune és az HMS Fearless a főváros, Reykjavík kikötőjébe érkezett. A Skóciából indult hajóút a vártnál sokkal rosszabb volt a brit szárazföldi csapatok számára, mivel nagy részüket nem készítették fel a tengeren való utazásra. Mire Izlandhoz értek, a brit tengerészgyalogosok nagy része rendkívül rossz állapotban volt – az egyik újonc még útközben öngyilkos lett.

Mindazonáltal az erőfölény úgy tűnt, a britek oldalán van abban az esetben, ha az izlandiak ellenállást kísérelnek meg. 746 brit tengerészgyalogos szállt partra Reykjavíkban, velük szemben 60 izlandi rendőr és 300, minimális kiképzést kapott tartalékos katona állt. Maga a tény, hogy a helyiek a tőlük telhető legnagyobb erővel vonultak fel, rosszat sejtetett – a legrosszabb azonban végül nem következett be.

A rendőrök és tartalékosok mellett nagyszámú kíváncsiskodó civil, valamint az Izlandon szolgáló brit konzul is a kikötőben volt, mire a Fearless elsőként megközelítette a partot. Miután kikötött, Shepherd konzul udvariasan megkérte a rendőröket, hogy mozgassák hátrébb a tömeget, hogy legyen helye a csapatoknak leszállni. A rendőrök ezt nagyrészt teljesítették, azonban az izlandi lakosok helyenkénti igen közel kerültek a brit katonákhoz. Ekkor történt egy különös incidens: egy civil kikapta egy brit katona kezéből annak puskáját, a csövébe tömött egy cigarettát, majd visszadobta a fegyvert azzal, hogy vigyázzon rá jobban. A katonát végül felettesei megbüntették, amiért ezt hagyta megtörténni.

Fejlődés a tiltakozások közepette

A brit csapatok érkezését követően az izlandi kormány azonnal tiltakozott diplomáciai úton Londonban, amiért „vérlázító módon megsértették semlegességét”, és „belegázoltak függetlenségébe”. A britek válaszként kedvező kereskedelmi egyezményeket, kárpótlást, és az izlandi belügyekbe való be nem avatkozásukat ajánlották fel. Mindemellett megígérték azt is, hogy csapataik a háború végén távoznak.

1941 augusztusában még maga Churchill is Izlandra látogatott. Azzal igyekezett megnyugtatni a továbbra is dühös izlandi kormányt, hogy szerencséjük volt, hogy a britek értek előbb az országba. Magyarázata szerint ha a németek szállták volna meg előbb Izlandot, a szövetségesek ezt semmiképpen sem hagyták volna annyiban, és a kialakuló harcok sok katonai és civil halottal jártak volna.

Ahogy telt az idő, a britek egyre több katonát telepítettek a szigetre, létszámuk csúcsán 25 000-nél is többen voltak, miközben az ország teljes lakossága 1939-ben mintegy 120 000 fő volt. A brit csapatok mellett 1940 nyarától kanadai egységek is érkeztek a szigetországba. A háború előrehaladtával e csapatokra máshol volt szüksége a Brit Birodalomnak, így 1941 nyarán egyezség született az Egyesült Államokkal, hogy átveszi Izland megszállását. Először egy néhány ezer fős amerikai tengerészgyalogos kontingens érkezett a szigetre, majd – miután szükség mutatkozott rájuk a kibontakozó csendes-óceáni hadszíntéren – 1942-ben felváltották őket a szárazföldi haderő katonái.

1. Stratégiai pozíció
2. Az invázió
3. Élet a megszállt Izlandon

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország