Amikor 150 izlandi vonult fel a NATO ellen, hogy megvédjék az elfek lakhelyeit

Az elfek, vagy ahogyan a helyiek nevezik őket, a huldufólk (szó szerinti fordításban: rejtett emberek) Izland népi hiedelemvilágának fontos részét képezik. Az elmúlt évtizedekben több alkalommal is tartott közvéleménykutatások szerint az izlandiak több mint 50%-a, ha nem is hisz bennük teljes bizonyossággal, legalábbis elképzelhetőnek tartja a létezésüket. Ólafur Ragnar Grímsson, aki 1996 és 2016 között a szigetország elnöke volt, egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy „mivel az izlandiak olyan kevesen voltak, a régi időkben megkétszereztük a létszámunkat az elfekről és tündérekről szóló történetekkel.”

A kicsi, emberszerű, kőházakban élő, rejtőzködő lények „tevékenysége” pedig nem egyszer komoly hatással is volt az izlandiak életére – még a 20. században is. Egy alkalommal például, az 1930-as évek végén egy új út építésébe fogtak, amely a tervek szerint keresztülvezetett volna az Álfhóll (Elf domb) nevű sziklán, amelyet így lebontásra ítéltek. Az építkezés azonban pénzügyi problémák miatt leállt, majd amikor egy évtized múltán ismét nekifogtak, az építőgépek sorra lerobbantak, a szerszámok pedig egymás után elvesztek vagy megrongálódtak, így az Álfhóll lebontása ezúttal is meghiúsult.

Az 1980-as években aztán ismét nekikezdtek az útépítésnek, és a betonozás egészen a dombig a tervek szerint haladt. Amikor azonban a sziklához értek, a bontáshoz hozott fúró pillanatok alatt beletört kőbe. Erre egy új fúrót hoztak, ami szinte azonnal hasonló sorsra jutott. Ekkor a munkások, hatalmas médiafigyelem által övezve, kijelentették, hogy ők többet a közelébe nem mennek a dombnak semmiféle szerszámmal. Az Álfhóllt ezt követően a helyi önkormányzat kulturális örökséggé nyilvánította, így mind a mai napig megtekinthető az érdeklődők számára, míg a Reykjavikot és Kópavogurt összekötő út végül a dombot megkerülve épült meg.

1982-ben egy egyszerű útépítésnél sokkal komolyabb kérdésben is felmerült az elfek kérdése. A huldufólk ezúttal egy régóta húzódó belpolitikai konfliktus részévé vált, amikor 150 baloldali aktivista buszra ülve kiutazott a Keflavik városa mellett álló NATO katonai bázishoz, hogy ott felkutassák „az amerikai lopakodó repülőgépek által súlyosan veszélyeztetett elfeket.”

A megmozdulás – amely lényegében egy nyílt tüntetés volt a NATO katonai jelenlétével szemben – egy régóta húzódó politikai vita része volt, mert bár Izland a nyugati katonai szövetség egyik alapító tagja volt, a lakosság egy jelentős része következetesen azt követelte, hogy az ország semleges külpolitikát folytasson a hidegháború évtizedei alatt. A Keflavik melletti NATO bázis így egy rendkívül megosztó és érzékeny téma volt az izlandiak számára. Az elfek központba állítása pedig ügyes politikai húzás volt, hiszen sikeresen egyesítette a NATO-ellenes érzelmű állampolgárok és a környezetvédők csoportjait.

Az elfek jelentősége a 21. században sem halványult el. 2004-ben például egy építkezést megelőzően az építtetőnek egy kormányzati szakértőt kellett felbérelnie, hogy az megállapítsa, a kinézett helyszínen nincsenek régészeti lelőhelyek – különösen ideértve a huldufólk hagyományhoz kapcsolódó értékeket is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2019

• Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai
• Az 1990. októberi taxisblokád
• Az amerikai modernizmus első nagyasszonya
• 1918 - Az őszirózsás forradalom tündöklése és bukása
• A zselízi Eszterházy-kastély
• 1849 - Az aradi vértanúk tragédiája
• A szesztilalom rettegett szélmalomharcosa
• A Drechsler-palota különc asztaltársasága
• Hét híresség, akit elutasítottak a seregtől