Kerékbe törés, tüzes korona és kannibalizmus – 10 brutális kínhalál a középkorból

2017. július 19. 12:39

Korábban

A középkor legszerencsétlenebbül járt embere

A középkor világában viszonylag ritkán találkozunk „humánus” kivégzési módszerekkel, azonban a számtalan kegyetlenebbnél kegyetlenebb módszer között is megtalálhatjuk a legkegyetlenebbet. A középkori Angliában például a korabeli történetírók egyetértettek abban, hogy a felnégyelés és a kerékbe törés a két legszörnyűbb kivégzési módszer. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a törvények szerint a hóhérok ezen két eljárásért számíthatták fel a legmagasabb „eljárásdíjat”.

A felnégyelés valójában egy igen összetett eljárás volt, amelynek csak a legvégén történt meg a halálraítélt testének feldarabolása. Először ugyanis egy lóhoz kötözték a szerencsétlent, akit aztán így vonszoltak el a kivégzés helyszínére, ahol először addig fojtogatták, amíg már majdnem elvesztette az eszméletét, de még mielőtt ez megtörtént volna, akkor kezdődött csak az igazi tortúra. Az elítélt tanúja volt, ahogy a hóhér szépen lassan kibelezte őt és ahogy a szeme láttára elégette a levágott testrészeket és szerveket. Végül „kegyelemképpen” lefejezték, majd négy darabba szelték a holttestet.

A kerékbe törés során a halálraítéltet egy kocsikerékhez (vagy más esetekben egy létrához vagy a földre helyezett kőtömbökhöz) kötözték, majd a hóhér jól helyezett ütéseket mért a végtagok küllők között elhelyezkedő részére. Az ütések így ripityára törték a szerencsétlen karjait és lábszárait, akit aztán – még továbbra is a kerékhez kötözve – egy pózna tetejére erősítve közszemlére tettek és lassú kínhalálra kárhoztattak.

Mindezek után talán nem túlzás kijelenteni, hogy a világtörténelem egyik legszerencsétlenebb embere az a Simon Hannabert volt, akit 1302-ben előbb kerékbe törtek, majd a fentebb ismertetett eljárás szerint fel is négyeltek.