Kegyetlen büntetést kapott XV. Lajos merénylője

Még a hóhérnak is sok volt

A bámészkódok megrökönyödve figyelhették, ahogy a kivégzés utolsó szakasza még a Damiens által addig megtapasztalt kínzómódszerek brutalitását is felülmúlta. A félkegyelmű merénylő végtagjaihoz köteleket erősítettek, és lovakkal elkezdték négy irányba széthúzni a testét.

Damiens jajgatása hosszú perceken át zengett a párizsi délutánban. Az állatok azonban nem bizonyultak elég felkészültnek. Egy óra elteltével az elítélt teste még mindig egyben volt. Az egyik ló már nem bírta tovább, és összeesett. A hóhérok hiába próbálták megváltoztatni az igások pozícióit, ez a módszer sem vezetett eredményre.

A hóhéroknak nem maradt más választásuk: kést ragadtak, és elkezdték levágni Damiens végtagjait a törzséről. Előbb a két combba mélyesztették bele szerszámukat a csontig, majd a két kar következett. Ezt már Casanova sem bírta nézni: „A kivégzés alatt, amikor már csak fele volt meg a testének, olyan irtózatosan üvöltött Damiens, hogy el kellett fordítanom a fejemet.” A tömegben sokan elájultak az irtózatos látványtól.

Damiens kivégzése

A hóhérok segítségével a lovaknak végül sikerült széttépniük a testet. A vesztőhelyet egybefüggő vérszőnyeg borította. Damiens a szemtanúk szerint néhány óra alatt megőszült. Bár teste már csak a törzséből és a fejéből állt, még élt, sőt néhány érthetetlen szót suttogott is, amikor a máglyára dobták.

Torzója még órákon át égett. Hamvait a szokásoknak megfelelően szétszórták a levegőben. Családja szintén a hagyományoknak megfelelő bánásmódban részesült. Házát felégették, apja, felesége és lánya pedig kénytelen volt elhagyni az országot. Testvérei nem használhatták többé a Damiens nevet.

Mivel a nem teljesen beszámítható Damiens csak kisebb sérülést okozott a királynak, kivégzését a felvilágosodás hívei barbár cselekedetnek minősítették. A merénylő brutális megkínzása megerősítette őket abban a hitükben, hogy a monarchia rendszere addigi formájában fenntarthatatlan.

A kivégzés borzalmai még a reimsi illetőségű főhóhérnak, Nicolas-Charles-Gabriel Sansonnak is akkora tehertételt jelentettek, hogy lemondott pozíciójáról. Bár segédhóhér unokaöccse, Charles-Henri Sanson büntetést kapott nem megfelelően végzett munkájáért, a karrierjében ez nem okozott törést. Harminchat évvel később őt érte a megtiszteltetés, hogy lecsaphatta XVI. Lajos fejét.

1. Hullagyalázás
2. „Robert, az ördög”
3. Még a hóhérnak is sok volt

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról