Kassa bombázásával szertefoszlottak a háborús semlegességről szőtt magyar álmok
2021. június 27. 10:02 Múlt-kor
1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót, így szövetségeseik lépéskényszerbe kerültek. Finnország, Szlovákia, Románia és Olaszország is hadüzenetet küldött „Európa megrontójának”, Sztálin birodalmának, Magyarország azonban még néhány napig kitartott. Június 26-án Kassa bombázásával lezárult a szabad mozgástér, Bárdossy László miniszterelnök másnap kijelentette, hogy hazánk és a Szovjetunió hadban állnak. Ezzel hivatalosan is beléptünk a II. világháborúba.
Korábban
A kényszerpálya és a szabad akarat szembenállása
Magyarország nehéz helyzetbe sodródott a II. világháborúban. Egyrészt revíziós törekvései és hangoztatott antibolsevizmusa, „nemzeti politikája” révén a tengelyhatalmak irányába volt elkötelezett, de a háborúba belépést az ország vezetése – Horthy Miklós kormányzót is beleértve – a végsőkig halogatta.
1941. április 3-án Teleki Pál búcsúlevele már érzékeltette a közvéleménnyel: a függetlenség megőrzése többé nem lehetséges, miután a magyarok csatlakoztak a nácikhoz Jugoszlávia lerohanásában és „hullarablást” követtek el. A németek részéről érkező nyomás egyre erősebbnek bizonyult, a fegyveres semlegesség megőrzésének illúzióját bizonyítja a Nagy-Britanniával megszakadó diplomáciai kapcsolat is.
Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót. A lépés a magyar vezérkar külpolitikai mozgásterét is meghatározta, a bizonytalanság nőtt: elvárás-e Magyarország háborúba lépése, vagy fenntartható még a semleges álláspont? A támadást követő napokban Finnország, Szlovákia, a nagy rivális Románia és Olaszország is hadat üzent a bolsevizmus fellegvárának.
Bárdossy László miniszterelnök ugyan a diplomáciai kapcsolatokat megszakította a Szovjetunióval, de a hadba lépéssel egészen addig kivárt, míg a német vezetés egyértelmű jelzést nem adott Magyarországnak „kívánalmáról”. Werth Henrik vezérkari főnök és Sztójay Döme berlini követ az azonnali belépésre buzdított: Magyarország már nácibarát államok gyűrűjébe került, a Führer szimpátiája és a revíziós követelések további érvényesítése csak akkor lehetséges, ha minél előbb teljesítjük a szövetségeseink burkolt elvárását.
A belépés szükségessége körül a mai napig vita folyik a történészek között: lehetséges, hogy valóban nem lehetett volna sokáig odázni a döntést, mert ha önként nem, kényszerből kellett volna csatlakozni a Szovjetunió elleni offenzívához. A másik álláspont szerint a nácik – ekkor még – nem számítottak Magyarország hadi hozzájárulására, hanem a „magtár” szerepet várták el tőlünk, elsősorban az utánpótlás biztosítása lett volna Magyarország feladata.
A szovjetek kísérletet tettek Magyarország semlegességének megőrzésére. Molotov magához hívatta Kristóffy József moszkvai követet és még azt is felajánlotta, hogy támogatják hazánk ügyét Erdély hovatartozásának kérdésében, ha az ország megőrzi semlegességét a háború végéig. Bárdossy ezeket a követi jelentéseket figyelmen kívül hagyta. A közhangulat ekkor német győzelmet ígért, tehát a jövőbeli szovjet ígéretek nem befolyásolták a döntéshozatalt.
Június 27-én minden megváltozott. Kassa bombázásában 29-en vesztették életüket, de további súlyos és könnyebb sebesültek is elszenvedői voltak az incidensnek. A mai napig nincs konszenzus, hogy valóban a szovjetek támadták meg hazánkat – látszólag bárminemű racionalitást mellőzve, ha csak azt nem fogadjuk el magyarázatnak, hogy eredetileg egy másik város, a Szlovákiához tartozó Eperjes volt a cél –, vagy egy német provokáció volt a hadba lépés kikényszerítésére. Ha az utóbbi, akkor természetesen a magyar vezérkar összeesküvését is joggal feltételezhetjük.
Erre utal a tudatos dezinformálás is: míg a hivatalos észlelések még ismeretlen gépekről szóltak, addig a vezérkar már úgy továbbította a hírt az MTI-nek, hogy szovjet gépek támadták meg a várost. Mindezt úgy, hogy a felségjelzés ismeretlen volt – a felfestéseket eltűntették –, így két fel nem robbant szovjet gyártmányú légibomba volt hivatott bizonyítani Sztálinék bűnösségét. Ezt a teóriát többen azért cáfolják, mert ezek a gyártmányok akkor elterjedtnek számítottak Európában, a csehszlovák és a román légierő is rendelkezett velük.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
- A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
- Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
- Batu kán és a szláv favágók
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén tegnap
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank tegnap
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő tegnap
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit tegnap
- Csak a halál tudta megállítani a világuralomra törő Dzsingisz kánt tegnap