Jeruzsálem, az erőszak szent városa
2015. augusztus 7. 17:50
Korábban
A kettészakított város
A háború alatt mindkét városrész lakosságának etnikai összetétele jelentősen megváltozott. A jordán fennhatóság alatt álló óváros zsidó negyedének kétezer lakóját kitelepítették, és a Nyugat-Jeruzsálemben élő mintegy harmincezer arab is kénytelen volt elhagyni otthonát.
A határvonalat egy rosszul kihegyezett ceruzával rajzolták meg, így jöhetett létre a két városrész között fekvő semleges, romos terület, a senki földje. Aki a pár méter széles sáv közelébe merészkedett, az életét kockáztatta, a határt ugyanis jordániai orvlövészek felügyelték. Tony Kollek, az 1965-tól Jeruzsálem élén álló, magyar származású polgármester keserűen összegezte tapasztalatait: „Alig volt olyan hónap, hogy valakit nem öltek vagy sebesítettek meg a határon, vagy legalább ne dobták volna meg kővel. Amikor felpanaszoltuk az eseteket a jordániai hatóságoknál, bocsánatkérően csak annyit mondtak: ’Az egyik katona megőrült.’”
A határ mentén betonfalak és szögesdrótok sorát húzták fel, és mindkét oldalra több ezer aknát telepítettek. Mindössze a keresztény papságnak, a diplomatáknak, és a szerencsésebb turistáknak volt lehetősége átjutni az egyetlen határátkelőn, az ún. Mandelbaum-kapun. Bár a fegyverszüneti egyezmény értelmében az izraeliek szabadon látogathatták volna a Siratófalat, Izraelnek pedig biztosítania kellett volna, hogy a Betlehembe vezető főutat használhassák a jordánok, egyik fél sem tartotta be a megállapodást.
1952-ben Jichák Ben Cvi, Izrael második köztársasági elnöke, majd 1953-ban a Külügyminisztérium is Jeruzsálembe költözött. A válasszal Huszein király sem késlekedett, és 1953 nyarán kijelentette: Kelet-Jeruzsálem a Jordán Királyság „alternatív” fővárosa. A külképviseletek Izrael esetében gondban voltak, ugyanis tudták: amennyiben a városba teszik át a székhelyüket, közvetve elismerik Izrael jogát Nyugat-Jeruzsálem birtoklásához. Ennek ellenére a 60-as évek közepére már húsz külföldi követség működött Jeruzsálemben.
A két ország vezetőinek Jeruzsálemmel kapcsolatos lépései azonban elsősorban szimbolikusak voltak, és kevés – városfejlesztési szempontból – meghatározó intézkedést foganatosítottak. A nyugat-jeruzsálemi utcákat hajléktalanok tucatjai rótták, és mindenhol kupacokban állt a szemét. A környező arab államokból rengeteg szefárd zsidó érkezett, akik nyomortelepeken, a kelet-európai származású askenázi zsidóktól teljesen elkülönülten élték mindennapjaikat. Maga Nyugat-Jeruzsálem is több részre szakadt.
A keleti városrészben sem volt jobb a helyzet. Az óváros tele volt palesztin menekültekkel, a turisták tömegeit vonzó szent helyek környékén pedig megszokottá vált a mezítlábas, kéregető gyerekek jelenléte. A legfőbb közlekedési eszköznek a szamár számított. És bár a két településrészen az 50-es években beindult a lassú gazdasági fejlődés, hamarosan teljesen új korszak köszöntött be a város életében.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- A gyilkossági kísérlet után nem sokkal megbocsátott merénylőjének II. János Pál pápa 08:20
- A világ legcsúszósabb anyagaként döntötte meg a Guinness-rekordot Plunkett találmánya tegnap
- Elutasította a kitüntetéseket a modern betegellátás úttörője, Florence Nightingale tegnap
- A mai napig találgatják, hova tűnt Ned Kelly koponyája tegnap
- Puccsal tért vissza a politikába a független Lengyelországot diktároként vezető Piłsudski tegnap
- Elsősorban Sztálinhoz volt hűséges a rettegett Péter Gábor tegnap
- Egy párbaj miatt vált híressé Szindbád alakjának megalkotója tegnap
- Megkeseredett emberré vált élete végére Garibaldi, az olasz egység hőse 2024.05.11.