Izlandon krampusz helyett egy emberevő boszorkány ragadja el a csintalan gyermekeket karácsonykor

2019. december 4. 17:01 Múlt-kor

Az izlandi kultúra méltán híres világszerte egyedi mivoltáról. Az Atlanti-óceán által elszigetelten több mint ezer éve alakuló, a kereszténység felvétele előtti skandináv kultúrát és a későbbi európai hagyományokat is a maga módján értelmező és továbbgondoló mondakörök és hiedelemvilág számtalan különös példával szolgálnak arra, hogy egy kis létszámú, ám sok évszázados egybefüggő történetiséggel rendelkező kultúra miként alakítja saját képére a külső behatásokat, és ötvözi azokat a teljességgel saját elemekkel. Nincs ez másként a karácsonyi hagyományok esetében sem: a szigetországban a gyermekeket egészen különös lényekről szóló mesékkel igyekeznek jó magaviseletre bírni.

Korábban

Ősi gyökerek

Ezek talán legfélelmetesebb szereplője Grýla („Morgó”), aki a szélesebb köztudatban ismert trollok és a rosszindulatú, gyermekfaló boszorkányok egyfajta ötvözetének tekinthető.

Grýla a 13. századtól mutatható ki az izlandi folklórban (a Prózai vagy Ifjabb Eddában óriásként jelenik meg), azonban első említései nem a karácsonnyal kapcsolatosak. Mindazonáltal már a korai időszakban is főként a rosszul viselkedő gyermekeknek volt tőle félnivalójuk.

Az egyik korai feljegyzés szerint Grýla a lakott területektől messze lakik, azonban időről időre az emberek közé merészkedik, hogy kardjával kibelezze azokat a gyermekeket, „akik húsért sírnak nagyböjt idején.”

E mondában fegyvere mellett egy zsákot is hord a hátán, amely Grýla karácsonyi hagyományba való kerülését követően is megőrizte jelentőségét.

Egy másik ősi hagyomány szerint Grýla egyfajta koldus, aki a gyermekes házakhoz jár, és arra kéri a szülőket, hogy adják neki rossz gyermekeiket, hogy aztán megehesse őket.

Grýla a 17. századtól kezdve „vesz részt” a karácsonyi előkészületekben – nem kizárt, hogy bizonyos mértékben az európai kontinensen (eredetileg német nyelvterületen) gyermekeket rémisztgető krampusz hatására vette fel új szerepét.

Izlandon a karácsony (Jól, e. „joul”) más európai országokhoz hasonlóan számos aspektusát őrzi a kereszténység felvétele előtti hiedelemvilágnak, így az ünnep eredeti szerepe – a téli napforduló, mint a melegebb idő eljövetelének első jelének ünnepe – sem tűnt el nyomtalanul.

Grýla bizonyos tekintetben maga a megtestesült izlandi tél: a mostoha időjárás, a nélkülözés és a reménytelenség szimbóluma, akitől okkal rettegnek az emberek.

Az izlandi táj sajátosságai – elsősorban a gyakran kiszámíthatatlan és félelmetes vulkanikus jelenségek – emellett azt a hitet is elültették az emberekben, hogy földrajzi környezetüket tudattal rendelkező lények irányítják akaratuk szerint, e nagy hatalmú teremtmények közé tartozott sokáig Grýla is.

Grýla és családja azonban kétségtelenül a nemzetközi karácsonyi „trendeknek” köszönhette a hideg évszakon belül magával az ünneppel történt összekapcsolását – minden valószínűség szerint eredetileg különálló mitológiai alakokból álló családjának „létrejötte” is e folyamatnak köszönhető.

következő oldal 1 / 2