Íme az utolsó fotósorozat Marilyn Monroe-ról

2017. május 17. 17:58

1962. július 4-én Marilyn Monroe élete utolsó interjúját adta Richard Merymannek, aki a tervek szerint augusztus 3-i Life-ban megjelenő cikkhez mindenképpen szeretett volna néhány képet. Hollywood egyik legismertebb szőkesége nem volt elragadtatva az ötlettől, ám végül belement, hogy július 7-én brentwoodi otthonában az 1950-es évek nevadai atombombatesztjeit, később Grace Kellyt és Audrey Hepburnt is többször lencsevégre kapó Allan Grant fotósorozatot készítsen róla. Mint kiderült, hivatalosan ekkor fotózták le életében utoljára.

Korábban

A fotós délután 13.45-kor érkezett a szexszimbólum házához, ahol azt ígérték neki, hogy Monroe perceken belül készen lesz. Már rég felállította a fotózás kellékeit, amikor Marilyn megjelent fürdőköpenyben és egy üveg pezsgővel a kezében, és természetesen még messze nem állt készen. „Három órával később már a gépen kellett lennem kezemben a tekercsekkel. Rettentő ideges lettem” – nyilatkozta később Grant. Miután ivott a színésznő által kínált nedűből, jobban érezte magát. Ezt követően kérdezte meg Monroe, hogy mit viseljen. A fotós azt javasolta, hogy valami hétköznapi ruhát vegyen fel.

Újabb 25 perc elteltével megérkezett a kisminkelt sztár, aki egy sötét V-alakú pulóvert és egy szoros, capri-nadrágot választott. „Semmi sem volt abból a nőből, akire emlékeztem a képernyőről, a buja, nevető Marilyn Monroe-ból. Sokkal törékenyebbnek, véknyabbnak tűnt. És mintha egy kis szomorúságot láttam volna rajta” – mondta később. Mikor a sorozat készítése elején az iskolás éveiről mesélt a sztár, még félénkséget és bizonytalanságot látott rajta a szakember, ám „azt követően vidám, csábító és elbűvölő volt. Majd kértem, hogy meséljen a hírnévről. Sebezhetőnek tűnt, azonban a szexualitásának valahogy mindig sikerült áttörnie személyiségének homályosságát”.

A fotózás szünetében Marilyn megragadta Grant kezét, és körbevezette a spanyol stílusú, bájos épületben. Sokat beszélt magáról, ami alapján Grant erre a következtetésre jutott: „Mindez három héttel a tragikus halála előtt történt. Biztos vagyok benne, hogy az öngyilkosságnál semmi sem állt tőle távolabb”.