Ikerválságok – Szuez és a magyar forradalom 1956-ban

2016. november 18. 18:33

Korábban

A forradalom megítélése Kairóból, Szuez látképe Tel-Avivból

Magyarország érdeklődése a 19. század végén nőtt meg az arab világ, ezen belül szinte kizárólag Egyiptom felé. Ez nem változott a 20. század közepére sem: a szuezi csatorna államosítása idején a hivatalos magyar álláspont kezdettől fogva támogatta Nasszert és politikáját, fejtette ki előadásában Abdallah Abdel-Ati Abdel-Salam Mohamed egyiptomi történész. Mint kifejtette, két egyiptomi álláspontot lehet elkülöníteni a magyar forradalom és a szuezi válság közötti összefüggések magyarázatára.

Az egyiptomi vezetőség egy része a magyar forradalom leverésének okát a Szuezi-csatorna ügyében kirobbant angol-francia-izraeli támadásban kereste. Abdel-Hamid Náfizáda budapesti egyiptomi meghatalmazott miniszter szigorúan titkos jelentése például így szólt: „a forradalom sikeres volt, Moszkva ezért kivonta a seregeit, azonban az Egyiptom elleni támadás hatására megváltoztatta álláspontját, és a tankok bevetése mellett döntött, hogy megakadályozzanak egy másik, ellenséges front kialakulását, és a Szovjetunió csakis Egyiptom támogatásának szentelhesse magát.”

A másik egyiptomi álláspont szerint a britek, franciák és izraeliek kihasználták, hogy az oroszok figyelme Magyarországra irányult, és ezért merték megtámadni Egyiptomot, vagyis a magyar forradalom komolyan hozzájárult az Egyiptom elleni invázió elindításához. Egy napilapban például azt írták, hogy a magyar forradalmat támogató nyugati tevékenység komolyan hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet vezetés Egyiptom mellett álljon ki. Jól jellemzi azonban az egyiptomi közvélekedést az Ag-Gumhúrija napilap idézete: „bármilyen barbárok is legyenek a szovjetek akciói, semmiben sem különböznek attól, amit a Nyugat tesz gyarmatain és azokban az országokban, amelyeket katonailag megszállt.” Az előadó egy másik idézetben pedig Magyarországot és a kis országokat egy focilabdához hasonlította, amelyet a nagyhatalmak kényük-kedvük szerint rugdoshatnak.

A Közel-Kelet viszonyait a mai napig meghatározzák a britek első világháborús tevékenysége, vagyis az európaiak állandó, önálló államalakulatok kialakítására történő ígérgetései, valamint az arabok és zsidók egymás elleni kijátszása, mondta Kovács Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársa, aki izraeli szempontból mutatta be a szuezi válságot. Az 1948-ban megalakuló Izrael az 1950-es években számos problémával küzdött: érdekes módon tabutéma volt a holokauszt, a társadalom korántsem volt egységesnek nevezhető, hiszen különböző helyekről vándoroltak be a lakók, a külkapcsolataik sem voltak éppen kiforrottak, valamint a szomszédokkal és egyéb arab államokkal sem volt békés a viszony, legtöbbjükkel Izrael csupán fegyverszüneti egyezményt írt alá (egyes államokkal, például Szaúd-Arábiával a mai napig sincs békeszerződés).

A csatorna államosítása után a franciák puhatolóztak Izraelnél, hogy készek lennének-e megtámadni Egyiptomot, továbbá Londonnak sem votlak ínyére a szuezi események, ám a britek október 12-én, amikor még ígéretet tettek Jordániának, hogy megvédik Izrael ellenében, igencsak messzinek tűnt egy izraeli-brit közös fellépés. A franciaországi Sèvres-ben október 22-én az izraeli delegáció ígéretet tett a franciáknak, hogy a támadás során a csatornát nem veszélyeztetik, vagyis el sem jutnak odáig. Október 28-án kormánydöntés született a támadásról, másnap pedig elindultak az izraeli csapatok. Mivel a Sínai-félszigeten folytak a hadmozdulataik, a izraeli történészek a mai napig sínai háborúnak hívják a szuezi válságot, fejtette ki az előadó. Október 30-án az USA kinyilvánította, hogy az izraeli akciót nem ellenzi, amennyiben az nem területszerzési célú. November elején azonban már neheztelését fejezte ki Washington Izraellel kapcsolatban. A fiatal, kis területű, kis létszámú ország céljai végül egytől egyig megvalósultak: Titán-szoros, Sarm es-Sejk elfoglalása, Gázai övezet megtisztítása, de emellett még további előnyökhöz is jutottak: szabad hajózás biztosítása, legyőzhetetlenség mítosza, elismerték, hogy élhet önvédelmi jogával.

előző oldal következő oldal 3 / 5