Szerelmes uralkodók

Így ítéltek szégyenmenetre egy halottakkal társalgó hercegnét a középkori Angliában

2018. február 20. 13:44

Az angol királyi udvarban már a Rózsák háborúját megelőzően is gyakoriak voltak a politikai leszámolások. Az egyszerű udvarhölgyből hercegnévé emelkedő Eleanor Cobham ezt a saját bőrén is megtapasztalhatta, amikor a természetfeletti és a csillagjóslás iránti érdeklődéséből egy véres boszorkányper kerekedett.

Eleanor Cobham

1441. november 13-án a londoni polgárok nem mindennapi látványosságnak lehette szemtanúi. Az angol főváros hírhedt börtöne, a Temple folyóparti lépcsőinél egy bárka kötött ki, amelyből egy 40 év körüli asszony emelkedett ki. A nő fedetlen fővel, mezítláb és egyszerű öltözékben jelent meg, maga előtt pedig egy hatalmas viaszgyertyát tartott. Papok és fegyveres őrök vették körül, miközben megkezdte „alázatos és bűnbánó” útját a város egyik temploma felé. A városlakók pedig nagy kíváncsisággal és élvezettel figyelték útját, hiszen az illető asszony a korabeli Anglia egyik legbefolyásosabb – és a nép szemében igencsak népszerűtlen – alakja, Eleanor Cobham volt.

Eleanor hosszú utat tett meg, mielőtt szerencsecsillaga végleg leáldozott a Trónok harcából is jólismert szégyenmenethez hasonló ceremóniával. A középnemesi családból származó lány fiatal korában Jacqueline hainauti grófnő udvarhölgye lett, aki ekkor IV. János brabanti herceg felesége volt. Jacqueline azonban politikai okokból – és az avignoni ellenpápa jóváhagyásával – elvált férjétől és Angliába utazott, hogy támogatókat szerezzen törekvései számára. Eleanor pedig természetesen örömmel tért vissza saját hazájába úrnője társaságában.

A grófnő hamarosan tekintélyes kérőt szerzett magának, Gloucester hercege személyében. Humphrey herceg V. Henrik király legfiatalabb öccse és a királyság talán legtehetségesebb politikusa volt. Más arisztokratákkal szemben nagy hangsúlyt fektetett saját műveltségének folyamatos bővítésére és bőkezű adományokkal támogatta a művészeteket. A herceg emellett nagy nőcsábász hírében állt, akinek hamarosan megakadt a szeme új felségének csinos udvarhölgyén is.

Eleanor rövidesen Humphrey szeretője lett, majd – miután a római pápa érvénytelenítette Jacqueline és Humphrey házasságát – a herceg feleségül is vette őt. Az udvarhölgyből egy csapásra hercegnévé emelkedő Eleanor pedig ki is használta szerencséjét. A krónikások megőrizték emlékét, amint ragyogó ruhákba öltözködve rendszeresen végiglovagolt London utcáin, hiúságával és korábbi erkölcstelen életmódjával pedig gyorsan kivívta a köznép ellenérzéseit.

Az angol államot 1422-ben hatalmas tragédia rázta meg. A százéves háborúban komoly sikereket arató V. Henrik egy Párizshoz közeli Meaux városának – egyébként angol sikerrel végződő – ostroma során a király súlyosan megbetegedett és vérhasban hamarosan meg is halt. Utódja a trónon az akkor alig több mint fél éves fia, VI. Henrik lett. Mintegy előrevetítve a néhány évtizeddel később kezdődő Rózsák háborúját, a királyság főúri frakciói ádáz rivalizálásba kezdte a gyermekkirály feletti felügyelet megszerzése céljából.

A halott király végakartának megfelelően Humphrey vált elsőként a fiatal király gyámjává és nevelőjévé, majd egy másik bátyja, Bedford hercegének halálát követően az ország régensévé – és nem utolsó sorban trónörökösévé vált. A rivális frakció vezetője ekkor III. Edward törvénytelen fiának, a néhai Genti János lancasteri herceg fia, Henry Beaufort bíboros volt, aki úgy vélte, hogy a nép körében igen népszerű Humphrey herceget legkönyebben gyűlölt feleségén keresztül tudja háttérbe szorítani.

Hamarosan meg is született a vád. 1441 nyarán két viszonylag alacsony rangú papot nekromancia vádjával letartóztattak, amiért halott szellemek megidézésével megjövendölték, hogy a király hamarosan súlyosan megbetegszik. Roger Bolingbroke-ot (aki Eleanor személyi titkára volt), és Thomas Southwellt (egy egyszerű kanonokot) kínvallatásnak vetették alá, mire „bevallották”, hogy Eleanor bérelte fel őket, hogy jósolják meg neki VI. Henrik sorsát. Rövidesen egy Marjorie Jourdemayne nevű boszorkánysággal vádolt asszonyt is előállítottak, aki azt állította, hogy Eleanor egy szerelmi bájitalt kért tőle még évekkel korábban, amivel aztán elcsábította Humphrey herceget.

Nincs bizonyíték arra, hogy Eleanor valóban összeesküvésre készült volna VI. Henrik ellen annak érdekében, hogy férjéből királyt, magából pedig királynét csináljon, az azonban kétségtelen, hogy valóban érdeklődött – hasonlóan számos kortársához – a mágia iránt. A kor művelt rétegei előszeretettel kutakodtak az antik szövegek világában és nagy kedvvel ásták bele magukat az asztrológia kérdéseibe is. Eme furcsa hobbi pedig bőven elég volt ahhoz, hogy a Beaufort-párt ráterelje a hercegnére a gyanút, hogy túlvilági szellemek segítségével igyekszik elérni politikai céljait.

A bírósági eljárás meg is hozta a kívánt hatást. A két szerencsétlen papot felnégyelték, míg a boszorkányt máglyán égették meg, Eleanort pedig nyilvános bűnbánatra, majd életfogytiglani elzárásra ítélték. A fennmaradt források tanúsága szerint Humphrey herceg – nyilvánosan legalábbis – nem tett sokat felesége védelmében, majd a pert követően maga is kiszorult a politika élvonalából.

2018. nyár: Szerelmes uralkodók
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Eleanor szégyenmenete egy fantáziarajzonHumphrey hercegEleanor és Humphrey

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!