Horvát kutatók keresőkutyákkal bukkantak ősi sírokra

2019. október 25. 10:30 Múlt-kor

A megfelelően kiképzett kutyák páratlan szaglása már számtalanszor segített az embereknek megtalálni olyan dolgokat, amelyek elkerülték volna figyelmüket – összedőlt házak alatt ragadt túlélőktől kezdve gyilkosságok elrejtett áldozatain át mindennemű csempészáruig. Horvátországban jelenleg afelé mutatnak a fejlemények, hogy a régészet is nagy hasznukat veheti a továbbiakban.

Korábban

Egy új tanulmány állítása szerint (amely a Journal of Archaeological Method and Theory című tudományos lapban jelent meg) kiképzett kutyák segítségével sikerült felfedezniük több 3000 éves vaskori sírt, bennük a csontokat tartalmazó ládákkal és más leletekkel a horvátországi Velebit-hegyláncon, az Adriai-tenger közelében.

A szakértők szerint a kutyák alkalmazása már csak azért is előnyös, mert jóval kevesebb pusztítással jár, mint más bevett kutatási módszerek.

„A kutyák orra nyilván nem hibázik” – mondra Vedrana Glavaš, a Zadari Egyetem adjunktusa, a tanulmány vezető szerzője. Glavaš és csapata több sírt is talált korábban a hegytetőn található Drvišica nevű ősi erődítmény közelében, azonban többet sejtettek a környéken.

Segítségül hívták Andrea Pintar kutyakiképzőt, aki bűnügyi nyomozásokhoz oktat hullakereső kutyákat. Pintar és csapata belga (malinois) és német juhászkutyákkal érkezett először a nehezen megközelíthető helyszínre még 2015-ben.

Glavaš először már feltárt, ám kiürített és visszatemetett sírokhoz küldte a kutyákat anélkül, hogy elárulta volna az őket kísérő kiképzőknek, hogy azok pontosan hol vannak.

„Mindig legalább két kutyával erősítjük meg a helyszínt” – mondta Glavaš, hozzátéve, hogy a másodikként érkező kutya kiképzője sem tudja előre, hogy az első kutya hol jelzett sírhelyet.

Glavaš szerint az üres sírok esetében a kiásott és visszatemetett föld körüli porózus szikla az évezredek során magába ivott elegendő mennyiséget az oszlás illatanyagából ahhoz, hogy a kutyák még képesek legyenek érzékelni.

Glavaš és csapata a „teszt” után olyan helyen engedte szabadon a kutyákat, ahol gyanította, hogy további sírok találhatók – és segítségükkel további hat temetkezési helyet fedeztek fel.

A kutyák minden esetben rendkívül pontosan szagolták ki az emberi maradványokat. A hegyen található sírok kicsiny, kő temetkezési ládákból állnak, melyek kőbe vájt körökben helyezkednek el, ezek egyikének átmérője sem több öt méternél.

Egy-egy láda csupán apró csontokat – több személy kézujjait, illetve lábcsontjait, talán egy család több nemzedékéét – tartalmazott, csatokkal és más tárgyakkal egyetemben.

Az adjunktus elmondása szerint az itt eltemetett emberek feltehetően viszonylag szegények voltak, mivel a környék szeles éghajlata igencsak mostoha, és a hegyvidék igen kevéssé alkalmas bármiféle földművelésre.

Habár Glavaš és kutatótársai sikeresen alkalmazták már a kutyákat számos lelőhelyen Horvátországban és Németországban is, a Drvišicánál talált sírok közül többet még nem volt idejük, illetve pénzük feltárni.

Angela Perri, az angliai Durham Egyetem posztdoktorális régészeti kutatója, aki nem vett részt a tanulmány elkészítésében azt mondta, a sírhelyek kutyákkal való felkutatása igen ígéretes módszernek tűnik, mivel nem destruktív, és használható olyan helyeken is, ahol a földradar és hasonló modern eszközök nem működnek megfelelően.

„Érdekes lenne ennek határait kipuhatolni, és meglátni, mennyire régi lelőhelyeket lehet vele felkutatni” – mondta. „Igen jó eljárásnak tűnik a régészet előmozdítására.”

Perri, a kutyák háziasításának és korai alkalmazásának kutatója szerint az új módszer csupán a legújabb fejezete a kutyák biotechnológiaként való emberi alkalmazásának. „Továbbra is találunk új területeket, ahol a kutyák segíthetnek nekünk” – mondta.

Glavaš szerint a régészek számos különféle kontextusban alkalmazhatnának kutyákat. „Számos archeológus igyekszik felkutatni a megtalált településekhez tartozó temetőket” – mondta. „Szerintem a kutyák megoldhatják e gondjaikat.”