Hiába keresték a hatalmasnak képzelt déli kontinenst a kora újkori felfedezők

Telepesek a déli kontinens nyomában

A következő felfedező, Álvaro de Mendaña de Neira már azzal a szándékkal indult el Peruból, hogy megtalálja a déli kontinenst. A felfedezőutat az motiválta, hogy a spanyolok olyan történeteket hallottak az inkáktól, amelyben egy gazdag területről szóltak a nyugati óceánban.

Mendaña három hónapos hajózás után, 1568. február 7-én szárazföldre bukkant, amelyet Santa Isabelnek nevezett el, de később kiderült róla, hogy egy szigetcsoportot hajózott körül, amelyet utóbb Salamon-szigeteknek nevezett el. Hat hónapig tartózkodott a területen, ezalatt pedig rendszeresen összecsaptak a bennszülöttekkel.

Álvaro de Mendaña de Neira

Második útjára 1595–1596-ban került sor, és 378 telepest, köztük nőket is vitt magával, hogy kolonizálják a Salamon-szigeteket. Szerencsétlenségére azonban képtelen volt újra megtalálni az általa felfedezett földet, és végül Nendo szigetén kötöttek ki 1595. szeptember 8-án. A helyiek eleinte segítőkészek voltak, ám a jó viszony hamar ellenségeskedésbe fordult.

Az állandó harcokban a spanyolok lőfegyverei nem értek sokat, mert az esőtől a lőporuk benedvesedett. A legénység egy része fellázadt, a telepeseket pedig a malária is megtizedelte. Maga Mendaña is áldozatul esett a kórnak. A kormányzói székben a felesége, Isabel Barreto de Castro követte, aki a bátyjával együtt még kitartott a szigeten, de október 30-án elhagyták azt, ezzel az első kolóniaalapítás a Csendes-óceánon kudarcba fulladt.

A portugál születésű Pedro Fernandes de Queirós részt vett Mendaña sikertelen vállalkozásában, de ez sem szegte kedvét ahhoz, hogy 1605–1606 során 160 emberrel és három hajóval útra keljen megtalálni és a spanyol korona számára elfoglalni a nagy déli földrészt. Felfedezték például a Buen Viaje szigeteket (ami ’Jó utat’ jelent spanyolul), és felfedezte az Új-Hebridák (a mai Vanuatu) legnagyobb szigetét, Espiritu Santo-t. Mivel Queirós azt hitte, hogy a déli kontinenst találta meg, a sziget teljes neve La Austrialia del Espiritu Santo lett.

„Luis Vaez de Torres megpillantja a York-fokot, 1606” az 1886-os „Ausztrália képes atlasza” című kiadványból

Queirós hajóját azonban 1606 júniusában egy vihar elszakította a társaitól. Az expedíció vezetője visszahajózott a mexikói Acapulcóba, a helyettese, Luis Váez de Torres azonban, miután azt hitte, hogy parancsnoka hajótörést szenvedett, folytatta az utat.

Torres végighajózott az ő nevét viselő szoroson, amely elválasztotta Ausztráliát és Új-Guineát, bizonyítva ezzel, hogy utóbbi sem azonos a keresett nagy déli kontinenssel, hanem egy önálló sziget. Az utazásáról kevés forrás maradt fent, így az sem kizárt, hogy ő maga látta Ausztrália partjait, de írásaiban sosem állította, hogy megtalálta azt. A feladata végeztével Manilába hajózott vissza.

1. Ismeretlen föld
2. Spanyolok és portugálok Óceániában
3. Telepesek a déli kontinens nyomában
4. Őrségváltás a tengereken: a németalföldi felfedezők
5. Terra Australis bukása

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták