Hét híres magyar sors, amelyet a trianoni béke alakított
2020. június 4. 13:59 Múlt-kor
Korábban
Tamási Áron (1897-1966)
A későbbi nagynevű író és költő szegény székely családban született 1897-ben a Hargita megyei Farkaslakán. Földműves szülei azután döntöttek a taníttatása mellett, hogy kilencévesen súlyos kézsérülést okozó balesetet szenvedett egy pisztollyal, ami akadályozta volna később a kétkezi munkában.
A helyi elemi iskola után Székelyudvarhelyen járt a ma már az ő nevét viselő gimnáziumba, azonban mielőtt elvégezhette volna, 1916-ban behívták katonának, így az ekkoriban szokásos „hadiérettségit” tette le 1917-ben, majd az olasz fronton szolgált.
1918 novemberében, a háború végét követően beiratkozott a kolozsvári egyetem jogi karára, és az elkövetkező – a megszállás, majd a trianoni béke által terhelt – éveket végigtanulva 1921-ben diplomát szerzett.
Tamási Áron 1935-ben
1923-ban az Egyesült Államokba emigrált, ahol számos különféle munkát végzett (az alkalmi munkástól a banki tisztviselőig), innen küldte haza első kéziratait, amelyekkel beindult írói karrierje. Mind a romániai, mind a magyarországi olvasóközönség felfigyelt rá, és 1926-ban hazaköltözött.
1944-ig Kolozsváron élt, és újságíróként is tevékeny szerepet vállalt a közéletben, alapítója volt az Erdélyi Helikonnak. A második bécsi döntéssel ismét Magyarország lakosává vált, 1944-ben feleségével Budapestre menekültek, az ostromot Bajor Gizi színésznő otthonában élték végig.
A háborút követően Magyarországon maradt, és politikai szerepet is vállalt a Nemzeti Parasztpárt színeiben, országgyűlési képviselő is volt. A köztiszteletnek örvendő írót 1949-től kiszorították mind a köz-, mind az irodalmi életből, Sztálin halála után azonban ismét megjelenhettek írásai, és a Kossuth-díjat is megkapta.
1956-ban az újjáalakult Nemzeti Parasztpártban (amely rövidesen Petőfi Pártra változtatta nevét) ismét szerepet vállalt, és a rádióban is felolvasott Magyar fohász című írásában hitet tett a forradalom mellett. A forradalom leverését követően Gond és Hitvallás címmel olvasott fel nyilatkozatot az Írószövetség gyűlését, ebben ismét kiállt a forradalom céljai mellett.
Később rákényszerítették a forradalomtól való elhatárolódásra, de 1959-től részt vehetett az Írószövetség újjáalakításában, majd 1963-tól a Béketanács elnökségi tagja volt. 1965-től az idős író kórházi ápolásra szorult, 1966. májusában hunyt el Budapesten.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.
