Hazug gyilkos vagy férfiakat megszégyenítő amazon volt a legendás Vörös Erik lánya?

A középkori irodalomban kevés olyan nőábrázolás maradt fenn, amely a sztereotipikus szerepektől eltérne, azonban a skandináv legendáriumban annál több harcias asszonnyal találkozhatunk. Közülük az egyik legérdekesebb, többféle ábrázolásban is megénekelt személy Vörös Erik lánya, Freydis.

Az ármánykodó, hidegvérű gyilkos

A latin ábécé a 9. században kezdett el lassan terjedni a skandináv népek lakta vidékeken, azonban igen kevesen – többnyire a keresztény térítők és más egyháziak – használták csupán. A helyiek által használt, kőbe vagy egyéb felületbe vésett rúnák e formájukban nem voltak alkalmasak hosszabb elbeszélések leírására, így a rendkívül színes viking kori skandináv mondavilág csupán a latin írást használó keresztények, illetve egyes írástudó arab utazók feljegyzései, valamint az utolsó portyák után évszázadokkal lejegyzett sagák formájában maradt fenn. Ezek mindegyike azt a veszélyt rejti magában, hogy pontatlanul vagy átértelmezve örökítette tovább az addig szájról szájra továbbadott történeteket és legendákat.

E sagák szereplői közül kétségtelenül az egyik legérdekesebb Freydís Eiriksdóttir személye, aki a híres-hírhedt Vörös Erik (Eirík) lánya. Két különböző sagában is felbukkan: a 13. században lejegyzett Grönland-sagában, illetve a század későbbi szakaszában lejegyzett Vörös Erik-sagában. A Grönland-saga a világ legnagyobb szigete, Grönland felfedezését és betelepülését, valamint a nyugatabbra folytatott expedíciókat írja le, míg Vörös Erik sagája a nevével ellentétben többnyire Erik fiával, Leiffel, illetve a Grönland-saga egyik szereplőjével, Thorfinn Karlsefnivel foglalkozik. Mindkét sagában előfordulnak utazások Vinlandra, azaz az amerikai kontinens skandinávok által felfedezett részére, amely nagy valószínűséggel a mai Újfundlandot jelentette.

Habár Freydis viszonylag rövid szerepekhez jut mindkét történetben, e szerepek nagy jelentőséggel bírnak. Történelmi szemszögből némi ellentmondásba ütközik a két leírás: amellett, hogy a Grönland-saga szerint Freydis Leif édestestvére, a Vörös Erik-saga szerint pedig csupán féltestvére, a régebbi történetben ravasz, számító és hazug nőként szerepel, míg a későbbiben bátorsága kerül kiemelésre. A két saga egyezik abban, hogy Freydist keményfejű, öntudatos, és a férfiakkal egyenrangúként viselkedő nőként írják le.

A Grönland-sagában Freydis egyezséget köt két izlandi testvérrel, Helgivel és Finnbogival, hogy Vinlandra utaznak egy-egy hajóval, és fele-fele arányban osztozkodnak az esetleges javakon. Az egyezség része az is, hogy hajóikban mindannyian ugyanúgy 30 férfit visznek, hogy kiegyenlítettek legyenek az erőviszonyok az új helyen. Freydis megegyezik a Vinlandot már korábban megjárt bátyjával, Leiffel, hogy az általa épített házban lakhatnak mind. Helgi és Finnbogi indulnak útnak elsőként, Freydis pedig néhány nappal később, ugyanis már itt csalást követ el: további öt férfit rejt el hajójában, hogy erőfölénybe kerüljön Vinlandon.

Mire Freydis megérkezik, a testvérek embereikkel már beköltöztek a Leif által épített házba, a nő azonban erőfölényét kihasználva kiutasítja őket onnan. A két fivér kénytelen saját menedéket építeni a közelgő télre. A hideg évszak során Freydisszel számos kisebb összetűzésbe keverednek, amitől viszonyuk csak még ellenségesebbé válik. A tavasz beköszöntével Finnbógi békejobbot nyújt, mondván, unja már az állandó viaskodást. Freydis ismét hazudik neki: azt mondja, megunta Vinlandot, és hazaköltözik. Megegyeznek, a megtermelt javakból mennyit vihet magával, valamint abban, hogy Freydis a fivérek nagyobb méretű hajóján távozhat, és elbúcsúznak.

Freydis saját szállásán egészen más történetet ad elő férjének, Thorvardnak: azt állítja, felajánlotta a fivéreknek, hogy megvásárolja hajójukat, azok azonban dühösen elutasították, és meg is ütötték. Kijelenti, hogy gyávának fogja tartani Thorvardot és elválik tőle, ha nem bosszulja meg e sértést. Thorvard az éj leple alatt elindul embereivel Helgi és Finnbogi táborához, ahol a lakókat megkötözik, majd megölik – egyedül a fivérekkel tartó öt nőt nem hajlandó egyikőjük sem megölni.

Freydis azonban őket is holtan akarja látni, így maga ragad bárdot, és gyilkolja le őket, látszólag élvezve e tettet. Ezután hallgatásra esketi a többieket, és kiköti, hogy az otthon esetleg kíváncsiskodóknak mondják azt, hogy Helgi és Finnbogi úgy döntött, Vinlandon maradnak. Ezután hazatérnek Izlandra, ahol hallgatásukért cserébe busásan megjutalmazzák az expedíció tagjait.

Végül a történtek valódi menete valahogy mégis Leif Eiriksson fülébe jut, aki nem hajlandó fizikailag megbüntetni húgát, azonban rontást tesz rá, azt jósolván, leszármazottainak nem lesz része bőségben. A saga szerint így is alakul, és Freydis leszármazottait az izlandiak mind megvetik a későbbiekben is.

A társait megmentő harcos

A Vörös Erik-sagában Freydis nem követ el hasonló cselszövéseket, azonban itt is rendkívüli agresszivitásról tesz tanúbizonyságot. Ebben a történetben egy Thorfinn Karlsefni által vezetett expedíción utazik Vinlandra, azonban csak egyetlen helyen kerül említésre – amikor egy éjszaka az alvó izlandiakra támadnak az őslakosok, akiket ők a „skræling” („sikoltó”) névvel illetnek. A saga szerint az izlandiak ottlétük alatt szinte folyamatos konfliktusban vannak a helyiekkel, akik óriási számbeli fölényben vannak.

A szóban forgó éjszakai támadás során a „skrælingok” egy katapultszerű eszközt is bevetnek, amilyenhez hasonlót Thorfinn és emberei még sohasem láttak, így pánik lesz úrrá rajtuk. A saga szerint egyedül a nyolc hónapos terhes Freydis az, aki harcolni akar, és meg is rója társait: „Miért rohantok el ilyen értéktelen lények elől, miközben bátor férfiakként számomra úgy tűnik, lemészárolhatnátok őket, mint megannyi marhát? Adjatok nekem egy fegyvert! Tudom hogy jobban harcolnék bármelyikőtöknél.”

A férfiak azonban nem hallgatnak Freydisre, aki ezért egy elesett izlandi, Snorri Thorbrandsson kardját markolja fel, és szembeszáll az őslakosokkal. Ruháját kibontva felfedi fél mellét, és azt a kard lapjával ütögetve félelmetes csatakiáltást hallat, amitől a „skrælingok” harci kedve elillan, és visszaszaladnak csónakjaikhoz. Thorfinn Karlsefni és a többiek azonban nem dicsérik meg Freydist, inkább elítélik viselkedését, a szerencsének tudva be akciója sikerét.

A történészek és irodalomtudósok körében egyaránt megoszlanak a vélemények arról, miért ábrázolják két eltérő módon Freydist a sagák, ezért több elmélet is létezik. Sokan a Grönland-sagában nagyobb keresztény befolyást sejtenek, és a korabeli egyház nőkkel szemben igen mostoha hozzáállásának visszhangját látják a csaló és hazug Freydisben, míg a Vörös Erik-sagában ábrázolt karakter többségük szerint több, korábbi legendában feltűnő harcos nő („skjaldmær”) vegyítésének tekinthető. Kétségtelen mindenesetre, hogy Freydis Eiriksdóttir méltó lánya volt édesapjának, a legendásan önfejű Vörös Eriknek.