Három bizánci császár elleni merénylet, amely nem pont úgy sült el, ahogy tervezték

2017. július 5. 14:47

Közismert, hogy a római császárok gyakran végezték életüket merénylet áldozataként – nem egy alkalommal saját testőreik keze által. Az ókori Róma örökébe lépő Bizánc pedig ebben is nagy szorgalommal követte „elődje példáját”. Egy császárt megölni mindazonáltal sosem volt egyszerű feladat, gyakran a legaprólékosabban kidolgozott terv is könnyen félresiklott a korabeli krónikák tanúsága szerint.

Korábban

Ha császárt ölsz, előbb nézz a csuklya alá!

V. León 813 és 820 között ült Bizánc trónján és a történeti feljegyzések szerint tehetséges és szorgalmas uralkodó volt. Természetesen mint mindenkinek, neki is megvoltak a maga hibái, így León például a nagy, 11. századi bizánci történetíró, Johannes Skylitzes szerint különösen kegyetlen ember volt, aki „minden alattvalója iránt gyűlölettel viseltetett.” Feljegyezte azt is, hogy a császár rendkívül büszke volt énektudására, és gyakorta csillogtatta is azt – valószínűleg környezete nagy fájdalmára, ugyanis León „nem tudta tartani az ütemet és kevés sikerrel találta el a megfelelő hangokat.”

Történt aztán egyszer, hogy a császár fülébe jutott a hír, miszerint egyik hadvezére, Amorioni Mikhaél összeesküvést szervez ellene. A császár azonnal letartóztatta az áruló tábornokot és azonnal halálra is ítélte. Mielőtt azonban Mikhaélt a császári palota medencéit fűtő hatalmas kályhába dobták volna, a császárné könyörgésére, León, ha vonakodva – és saját rossz sorsát előre sejtve – megkegyelmezett a tábornoknak és büntetését börtönre enyhítette.

A császár egy idő elteltével aztán felkereste a palota börtönében raboskodó Mikhaélt, és amikor belépett a cellába nagyon meglepő dologgal szembesült. A rab kényelmesen elhelyezkedve szunyókált a börtönőr ágyában, míg utóbbi a padlón fekve hajtotta álomra a fejét. Emiatt León éktelen haragra gerjedt és minden rossznak elmondta a börtönőrt és Mikhaélt.

A többi börtönőr félve az uralkodó haragjától Mikhaélhoz fordult, hogy találjanak ki valamit a helyzet orvoslására. A raboskodó hadvezér erre egy Theoctistos nevű papért küldetett, aki hamarosan meg is érkezett a cellájához. Mikhaél közölte vele, hogy azonnal riadóztassa a többi összeesküvőt és bírja őket cselekvésre, ellenkező esetben beárul mindenkit León előtt.

Az üzenet célba ért és Mikhaél társai aljas tervet eszeltek ki León császár meggyilkolására. Szándékuk az volt, hogy a hajnali istentisztelet alkalmával támadnak majd a gyanútlan uralkodóra. El is érkezett a merénylet napja és az összeesküvők diszkréten, szerzetesi ruhát öltve elvegyültek a templomban sürgölődő papok között. Aztán eljött az előre megbeszélt jel – amikor is a császár elkezdte énekelni az egyik himnusz refrénjét –, mire az összeesküvők nagy számban egyszerre megrohanták a fahangú Leónt… pontosabban ők ezt hitték. Hogy ténylegesen mi történt, azt Skylitzes foglalta össze kiválóan:

„Az első támadás kudarcba fulladt, ugyanis összetévesztették a császárt az egyik főpappal, talán mert hasonlítottak egymásra, vagy mert mindketten ugyanolyan kalapot viseltek a nagy téli hidegben. … A pap igyekezett menteni magát, ledobva kalapját, ezzel felfedve kopasz fejét. Amikor a császár felfogta, hogy megtámadták, azonnal a szentélybe sietett és a láncánál fogva magához vette a tömjénfüstölőt (mások szerint a szent keresztet) és azzal próbálta elhárítani a támadókat.”

Bár León sokáig derekasan állta a sarat merénylőivel szemben kényszerszülte fegyverével a kezében, végül a túlerő legyűrte őt. Egy hatalmas termetű ember tőből levágta a kezét, míg egy másik végül a fejét szelte le. Az összeesküvők ezt követően azonnal a börtönbe siettek, kiszabadították vezetőjüket és még béklyókkal a kezein sebtében a császári trónra ültették. Így kezdődött II. Mikhaél bizánci császár kilenc évig tartó országlása.

következő oldal 1 / 3