Golda Meir békében és háborúban
2023-ban mutatták be a Golda című filmet a mozikban, amely az izraeli miniszterelnök életének legkritikusabb időszakára koncentrál: a jom kippuri háborúban játszott szerepére. Személyét nem most karolta fel először az izraeli és nyugati emlékezetirodalom. Hét biográfiai mű jelent meg róla, számos interjú, magazincikk, valamint három önéletrajz is. A munkák többsége sikeres politikusként mutatja be, aki az izraeli férfiközpontú politikában és a Közel-Kelet farkastörvények által uralt nemzetközi kapcsolataiban is sikerrel helytállt. De hogyan vált országa egyik legismertebb közéleti szereplőjévé? És valóban olyan sikeresnek mondható a politikai öröksége, ahogyan azt a róla készült művek száma és tartalma sugallja?
A XX. század elején Golda hét testvérével együtt osztozott annak a több millió zsidónak a sorsában, akik az Orosz Birodalmon belül csak az előírt lakhatási zónában telepedhettek le. Itt a szegénység, a kilátástalanság és a zsidók elleni erőszakos fellépéstől való félelem megtapasztalása mellett a zsidó szolidaritást, a forradalminak számító politikai aktivizmust és a Jiddishkeitet, vagyis a hagyományokon, illetve a jiddis kultúrán alapuló életmódot is magába szívta. Ebben az időszakban többször került sor pogromokra, amelyek a családot is rettegésben tartották, azonban – a későbbi nyilatkozatokkal ellentétben – ilyet közvetlenül nem éltek át.
Nem lesz szaloncionista
Golda eredetileg Mabovics néven született az akkor a cári Oroszországhoz tartozó Kijevben 1898-ban. Öt évvel később apja a kedvezőbb kenyérkereseti lehetőségek reményében az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, a család többi tagja pedig 1906-ban csatlakozott hozzá. Mabovicsék ahhoz a kétmillió zsidóhoz tartoztak, akik ezekben az években vándoroltak ki az Újvilágba. Ekkor az oroszországi zsidók számára Palesztina még nem jelentett vonzó célpontot, oda csak harmincötezren távoztak. A család az amerikai mércével félreesőnek számító városban, Milwaukeeben telepedett le.
Golda az orosz évek alatt nem részesült formális oktatásban, családi helyzete, kiváltképp pedig a neme ezt nem tette lehetővé. Az amerikai városban a helyi általános iskolába íratták be, ahol gyorsan és tökéletesen elsajátította az angol nyelvet, és kiváló osztályzatokat szerzett. Nővérén keresztül ismerkedett meg a cionizmussal. A Poále Cion (Cion Munkásai) baloldali frakcióban találta meg a helyét, amely a szocializmus és a zsidó nemzeti eszme ötvözetéből állt. A mozgalom a célját abban jelölte meg, hogy Palesztina terméketlen, sivatagos vagy mocsaras földjét kitartó fizikai munkával meghódítsák, és ott lefektessék egy egalitárius zsidó munkástársadalom alapjait.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
