Az idők folyamán mindig akadtak különleges égi és földi jelenségekkel kísért halálesetek, köztük több híres zeneszerzőé. Ahogy a neves művészekről sokszor már életükben legendák születtek, úgy a halálukat is gyakran mítoszok lengik körbe. Ez általában annak köszönhető, hogy néhány eleven fantáziával megáldott író szinte kéjes örömmel színezte ki a nagy komponisták agóniatörténetét, temetését. 

Alma Mahler például szeretett férje elmúlásának pillanatában különleges időjárási jelenségeket „észlelt”. Naplója szerint 1911. május 18-án, amikor a férfinak már csak pillanatai voltak hátra az életből, hatalmas vihar csapott le Bécsre, a szenvedő zeneszerző keze folyamatosan mozogni kezdett, amit az asszony annak tudott be, hogy még a halállal való tusakodás közben is vezényelt. Nos, ebben az esetben van néhány józanodásra okot adó tény, mint például az, hogy Almát annyira megviselte a férjének szenvedése, hogy már jóval a halál beállta előtt az orvosok kitessékelték a szobából, így nem láthatott, nem hallhatott semmit.

Hasonlóan drámai Schubert korai halálának néhány körülménye. 1828-ban a testvére, Ferdinand a halálos ágy mellett a következőt vélte hallani: „nem itt fekszik Beethoven, nem, nem igaz”. Ebből arra következtetett, a nagy dalköltő utolsó kívánsága, hogy földi maradványait helyezzék Beethoven sírja mellé (elsőre nem sikerült, de ma már egymás mellett nyugszanak a Bécsi Központi Temetőben). Megrázó ez a mondat, de valljuk be, semmi nem utal arra, hogy tényleg ez lett volna Schubert utolsó kívánsága. Sokan gondolták és gondolják még ma is, hogy nagy emberek nem halhatnak meg csak úgy, egyszerűen, ágyban, párnák közt.

Csak a néző zokog

Miloš Forman az Amadeus című nagyszerű, de hitelesség tekintetében sokhelyütt erősen megkérdőjelezhető filmjében hasonlóan drámai véget szentel a világ legismertebb komponistájának, Wolfgang Amadeus Mozartnak. Nem elég, hogy a halálának oka máig nem tisztázott – Forman persze a hatás növelése érdekében nyilván a mérgezéshistóriával foglalkozik –, a temetésének körülményeit és a sírhelyét sem ismerjük.

Mivel a halálokok felsorolása és elemzése külön cikket érdemelne, engedjék meg, hogy a Forman által megidézett halotti szertartásra és a temetésre összpontosítsak, különös tekintettel az aznapi bécsi időjárásra: a Requiem Lacrimosa tételének hangjaira négy fiatal férfi felhelyezi a kocsira Mozart koporsóját. A halottat nyolcan kísérik utolsó útjára, a menet élén a szertartást végző pap, kezében szenteltvizet tartalmazó edény. A városkapunál megállnak a hozzátartozók, a zeneszerzőt a temetőbe már nem kísérik el. Mindenki fekete ruhában, talán csak az utolsó cseléd visel hétköznapi öltözetet, az eső pedig megállíthatatlanul esik.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. tél számában olvasható.