„Nem gondolom, hogy az én életemben női miniszterelnöke lesz ennek az országnak” – jelentette ki egy tévéműsorban 1970-ban Margaret Thatcher. Tévedett. Sőt! Ő nemcsak az Egyesült Királyság első női kormányfőjeként írta be a nevét a történelembe, hanem olyan jelentős vezetőként is, akihez egy politikai irányzat, a „thatcherizmus” kapcsolódik. 1979 májusában költözött be a nevezetes Downing Street 10-be, miután pártja, a konzervatívoké nagy többséggel megnyerte a választásokat. Három cikluson át irányította az országot, egészen 1990 novemberéig, amikor lemondásra kényszerítették. Távozása egy korszakot zárt le.

A kelet-angliai Granthamben született 1925 októberében Alfred Roberts zöldség- és fűszerkereskedőnek, a település későbbi polgármesterének családjában, és a Margaret Hilda keresztneveket kapta. Gyerekként sokat segített apja üzletében; később azt mondta, itt sajátította el a szabad versenyes piacgazdaság alapjait.

Szorgalmas tanulóként ösztöndíjat nyert az Oxfordi Egyetemre, ahol vegyészeti tanulmányokat folytatott, s eközben politizálni is elkezdett: az egyetem Konzervatív Egyesületének elnökévé választották. Diáklány első ízben nyerte el ezt a pozíciót. A szüleitől kapott szigorú metodista nevelés és a bürokratikus korlátokkal szembeni ösztönös ellenszenv természetessé tette számára a konzervatív eszmék felkarolását.  Példaképe a világháborúban is biztos kézzel kormányzó Churchill volt.

Már végzett vegyészként dolgozott, amikor jogot kezdett tanulni, és 1954-től már ügyvédként praktizált, adójogi kérdésekkel foglalkozva. 1951-ben kötött házasságot egy jómódú üzletemberrel, a festékgyáros Denis Thatcherrel, 1953-ban ikreknek adott életet, egy lánynak (Carol) és egy fiúnak (Mark). Később elismerően szólt férje támogatásáról, és kiemelte vele kapcsolatban az ügyes időbeosztás fontosságát is.

Konzervativizmus másképp

Több sikertelen próbálkozás után 1959-ben, Észak-London Finchley körzetében nyert el először parlamenti mandátumot a Konzervatív Párt jelöltjeként. Önálló gondolkodásával és határozottságával gyorsan felhívta magára a figyelmet. 1961-ben Harold Macmillan nyugdíjügyi államtitkárrá nevezte ki. 1964-ben a Munkáspárt győzött, és ellenzéki képviselőként Thatcher élesen bírálta a magas adókat, de megszavazta az azonos neműek kapcsolatának dekriminalizációját. 1970-ben ismét a toryk kerültek kormányra, és ő az oktatásügy irányítására kapott megbízást.

Edward Heath, a miniszterelnök radikális gazdaságpolitikai fordulatot hirdetett meg a szabad verseny erősítése érdekében, de a hatalmas sztrájkhullám hatására meghátrált. Thatcher nem titkolta, hogy mélyen helyteleníti főnökének az „U kanyarját”. Politikai mentora, Keith Joseph ekkor ismertette meg őt a korlátoktól mentes kapitalizmus apostolainak, August von Hayeknek és Milton Friedmannak a „neokonzervatív” téziseivel, amelyek gazdasági téren radikális gazdasági liberalizmust hirdettek.  Az éles logikájú, ám a szociális ügyek iránt kevéssé fogékony Thatchert könnyű volt e felfogásnak megnyerni.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. tél számában olvasható.