A XX. században több politikai, gazdasági és morális összeomlást élt meg a magyar társadalom. Az újraéledés folyamatában döntő jelentőségűnek bizonyult, hogy kik voltak azok a meghatározó politikusok, akik lehetőséget kaptak az új irányok és keretek kialakítására. Slachta Margit parlamenti képviselőként azok közé tartozott, akik mind 1920-ban, mind 1945-ben befolyással voltak Magyarország jövőjére. Istennek szentelt életformát követve a „társadalmi szeretet” elvét törekedett megvalósítani, és nem kizárólag a sorsfordító időkben.

Életének egyharmadát Slachta az Osztrák–Magyar Monarchia keretei között töltötte, ami számos ponton meghatározta identitását. A polgári lét, a pezsgő szellemi-kulturális környezet és az édesanyjától örökölt szilárd katolikus hit a világra, annak örömeire és problémáira egyaránt nyitott személyiséget eredményezett. Magyarország 1000 éves fennállása és a királyság – hite szerint Istentől rendelt – intézménye egész életében viszonyítási pontként szolgált számára.

Szerzetesi és világi lét

Slachta Margit 1884. szeptember 18-án született Kassán, lengyel nemesi felmenőkkel rendelkező családban. Alap- és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, szeretett volna egyetemre menni, de édesapja nem támogatta a tervét, aminek részben anyagi, részben elvi okai voltak. Így később a kalocsai polgári tanítóképzőben tanult, ahol német–francia–történelem szakos diplomát szerzett. 1906-ban, a végzés évében egész további életére kiható találkozásra került sor: megismerkedett Farkas Edithtel és rajta keresztül a nővédelemi munkával.

Farkas felismerte, hogy a hatékony (munkás)nővédelemhez, az elesett rétegek támogatásához nem alkalmi jótékonykodásra, hanem szervezett lépésekre van szükség, ezért kezdett bele egy országos hálózat kiépítésébe. Továbbá meggyőződése volt, hogy olyan szakképzett és lelkileg elkötelezett segítőkkel lehet csak igazán komoly erőfeszítéseket tenni, akik teljesen az ügynek szentelik magukat. Slachta Margittal előadó körútja kalocsai állomásán találkozott, ahol a fiatal tanárnő rögtön belevetette magát a segítő munkába. Slachta rövid győri pedagógusi működése után megérezte, hogy élete kibontakozásának útja nem a tanítás, hanem a szociális munka lesz, ezért a Katolikus Nővédő Egyesületben Farkas Edith mellett kezdett dolgozni. XIII. Leó pápa Rerum novarum enciklikája alapján előadásokat tartott, csoportokat szervezett, és sokakat megismertetett a szociális kérdés megoldásának keresztény útjával. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. tél számában olvasható.