Franciaország és Spanyolország feldúlása után a viking fosztogatók Rómára vetették szemüket
2022. január 26. 09:50 Múlt-kor
Korábban
Úton Rómába
A vikingek azonban nem mentek messzire: apránként megvetették a lábukat a Frank Birodalom északnyugati részén, a ma is a nevüket viselő Normandiában, 859-ben pedig figyelmüket a Földközi-tenger felé fordították. A hajók parancsnoka Björn Járnsíða – Vasbordájú Björn – volt, aki nevét legyőzhetetlen híre után kapta, melyet 857 körül, Párizs újabb kifosztásával alapozott meg. A krónikák leírása szerint 859-ben Björn és Hásteinn egyesítették erőiket, és az Omajjád-dinasztia által uralt Ibériai-félsziget partvonala mentén délre hajóztak.
Nem ők voltak az első vikingek, akik ilyen messze délre merészkedtek: a források 844-ben már említik Sevilla kifosztását. Ennek a korábbi portyának az útvonalát követve Björn legénysége végigfosztogatta a mai Portugália partmenti városait, majd, talán elsőként a vikingek közül, áthajóztak a Gibraltári-szoroson. Miután Algecirasban felgyújtották a mecsetet, Ibéria délkeleti része felé indultak. Egy rövid észak-afrikai kitérő után, ahol rabszolgákat szedtek a „kék emberek” közül (blámenn, az óészaki kifejezés a sötét bőrű népekre), visszatértek kifosztani a mai Spanyolország déli partját, majd a Baleár-szigeteket is. Télre a roussilloni grófságban, a Camargue-ban vertek tábort, Nîmes közelében.
860-ban egy rövid Rhône-menti kitérőt követően Itáliába hajóztak, ahol az expedíció talán legemlékezetesebb tettét hajtották végre: Luni kifosztását. A települést Luna néven még a rómaiak alapították, a középkorban pedig virágzó város volt, jól kiépített védművekkel. A történet fő forrása, Saint-Quentin-i Dudo 12. század eleji krónikája szerint a vikingek összetévesztették Luni pompáját Rómával.
Az apát leírása szerint Luni hatalmas erődítményeit meglátva a vikingek cselhez folyamodtak. Eljátszva Hásteinn halálát, követeket küldtek a városkapukhoz, kérve, hogy keresztény hitre tért vezérüket a városfalon belül, szentelt földbe temethessék: „Siránkozás hallik [a vikingektől], csalfa gyász zaja. A püspök egybehívja a város népét. A papság jő, díszruhába öltözve (…) a nők csődülete jő, hamarost száműzetve.” Amikor a csapda bezárult, Hásteinn „holtteste” megelevenedett, megölte a püspököt, legyilkolta a gyásznépet, és kinyitotta társai előtt a Rómának hitt város kapuját. A fáma szerint amikor a vikingek megtudták, hogy nem az Örök Várost vették be, csalódásukban inkább hazaindultak.
A legtöbb történész szerint Luni összetévesztése Rómával, akárcsak a trójai faló történetének viking változata, pontosan az, aminek hangzik: jól hangzó kitaláció, igen kevés valós alappal. Saint-Quentin-i Dudo nem számít megbízható krónikásnak; a három további forrás, ami említi Björn földközi-tengeri expedícióját (Saxo Grammaticus latin nyelvű Gesta Danoruma és két izlandi szöveg, a Szőrnadrágos Ragnar sagája és a Ragnar fiainak története), mind a 12. és 13. századokból származik, évszázadokkal későbbről, mint az általuk leírt 9. századi események. Björn a hagyományban Szőrnadrágos (loðbrók) Ragnar fiaként szerepel, és bár ő maga történelmi személy, Ragnar a tudomány jelenlegi álláspontja szerint több (valós vagy kitalált) alak összeolvasztásából keletkezett.
Azt azonban írásos bizonyíték támasztja alá, hogy a hadjárat főbb eseményei és útvonala megfelelnek a valóságnak, még ha a Vasbordájú Björn vezette flotta léte nem is egyértelműen megállapítható. Spanyol források leírják a 859-es viking betöréseket, míg arab szerzők egy Nekor (Észak-Afrika) környéki portyát említenek. 858 körül a roussilloni Arles-sur-Tech apátságot valóban feldúlták, valószínűleg északiak, és történészek a Nîmeshez közeli téli táborra is találtak bizonyítékot. Más források utalnak Pisa viking hajósok általi kifosztására, és hogy 860 nyara és ősze között a vikingek Fiesoléig jutottak.
Habár a Földközi-tenger soha nem lett a viking tevékenységek fő színtere, Björnnek akadtak követői. A Frank Birodalomban a viking jelenlét a később Normandiaként ismertté váló területen mind hangsúlyosabbá vált. A vad északiak letelepedtek, felvették a kereszténységet és a francia nyelvet, és normannokká váltak, megőrizve ádázságukat és vitézségüket. Az 1066-os angliai invázió előtt és után normann harcosok Dél-Itália jókora területeit ragadták el a Bizánci Birodalomtól, valamint Szicíliát a muszlimoktól. A normann stílusban épült templomaik a földközi-tengeri kalandjuk maradandó emlékei, távoli rokonuk, Vasbordájú Björn vakmerő kalandjának halvány visszhangja.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2010
- Az igazi Trebitsch
- Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
- Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
- Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
- A kannibál gróf kalandjai
- Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
- Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
- Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
- A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában
- Nem állt meg az élet Franciaországban a német megszállás után 16:45
- „Érzelmileg is erősen motivál, hogy Budapestért dolgozhatok” – interjú Csorba László történésszel 16:40
- Plagizálástól tartott a Yesterday című dal megírása után Paul McCartney 16:05
- A polgári szövetkezetek fontosságára fókuszál a Mezőgazdasági Múzeum kiállítása 15:35
- A helybéli kommunisták nem támogatták Che Guevara szocialista forradalmát 15:05
- A reformkori divat elevenedik meg a PIM tárlatán 14:20
- Új Zsolnay-kiállítással várják a látogatókat Pécsen a Múzeumok éjszakáján 13:20
- Shackleton utolsó hajóját találták meg a kanadai partoknál 12:20