Földrengés és az első világháború is hátráltatta Iványi-Grünwald Béla művésztelepének sikerét

A kecskeméti édenkert

Iványi-Grünwald tudatosan, programba foglalva fogalmazta meg a csoport igényeit és a művésztelep kialakításának paramétereit. A nagyszabású elképzelést Jánszky Béla és Szívessy Tibor építészek valósították meg tíz műtermes bérház és hat villa megépítésével.

Az első vezető Iványi-Grünwald lett, aki a telepet két részre osztotta: egy képzőművészeti és egy iparművészeti részre. Az iskolát és a képzőművészeti munkát ő maga, a dekoratív művészeteket felölelő iparművészeti részt Falus Elek vezette. Ez utóbbi három szakmát foglalt magában: a művészi textilkészítést, a szőnyeg, a gobelin- és díszgyapjúszövést, valamint a keramikát.

Ruhaszárítás (1903)

Célként az „érett technika alkalmazásával művészies és magyaros termékek előállítását, és ezek kereskedelemben történő értékesítését” határozták meg. Falus Elek külföldről települt haza, hogy az ott szerzett ismereteit itthon kamatoztassa. Megfordult a telepen Kisfaludy Strobl Zsigmond, Konecsni György, de írók is szívesen alkottak itt, így például Bródy Sándor, Kassák Lajos vagy éppen Szép Ernő.

Azt remélték, hogy a művészkolónia emelni fogja az iparosság szintjét. Vallották, hogy egy ország művészeti élete csak akkor erősödhet, ha az adott ország népe is befogadója lehet a művészeti produktumoknak. Iványi-Grünwald programja a kisszériás, gondos, egyedi kivitelezést megvalósító művészeti ipart támogatta az alacsony minőségű tömegtermelés ellenében.

Elképzelése nem aratott osztatlan sikert, az iparművészeti részlegből csak a szőnyegszövő műhely valósult meg, de ezt is be kellett zárni, mert nem sikerült megfelelő megrendelői kört kialakítania. A művésztelep jellege így tisztán képzőművészetire redukálódott.

A kecskeméti piac télen (1912)

A szépre szőtt tervek és szárnyaló ideák megvalósításába rútul belepiszkított a történelem is. A 20. század eleje nem kímélte a telepet, 1911-ben Kecskemétet földrengés rázta meg, 1913-ban szakadás állt be a tagságban és a nagy reményekkel elindított szőnyegszövő is bezárt, 1914-ben pedig kitört az első világháború.

A Kecskeméti Művésztelep működése a Tanácsköztársaság bukásával ért véget, az alkotóközösség helyzetét nem segítette, hogy az új rendszer a „baloldali festői eszmék” fészkeként tekintett rájuk. Az első világháború után a telep tömeglakássá alakult, majd később a Magyar Képzőművészeti Főiskola működtette. Nagyobb felújításra 1982-ben került sor, napjainkban ismét művészek dolgoznak a régi kolónián.

Iványi-Grünwald Béla 1920-ig lakott itt. Ezután Budapesten telepedett meg, a nyarakat pedig egyik tanítványa balatonlellei nyaralójában töltötte egészen 1940-ben bekövetkezett haláláig.

1. A „neós” forradalom
2. A kecskeméti édenkert

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. Társadalmi kérdések a mai Magyarországon
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
• Tiszaeszlár: a világ leghíresebb zsidó vérvádja
• A cigányság és az 1851-es népszámlálás
• Bujkálástól a haláltáborok borzalmaiig
• Cigány-képek a folklórtól az etnopolitikáig: a romák és a rendszerváltás