Fél évszázada hagytuk magára a Holdat
2022. december 11. 09:05 MTI
50 éve, 1972. december 11-én landolt – eddig legalábbis – utoljára ember a Holdon. Az amerikai Apollo–17 űrhajó küldetésével lezárult az űrkutatás eddigi leglátványosabb korszaka. A parancsnok Gene Cernan, a parancsnoki modul pilótája Ronald Evans, a holdmodulé Harrison Schmitt volt.

Gene Cernan parancsnok a Holdon
Korábban
A Hold meghódítása a Szovjetunió és az Egyesült Államok között 1957-től, a Szputnyik–1 fellövésétől folyó űrverseny fontos célpontja volt. Miután első emberként szovjet állampolgár, Jurij Gagarin járt 1961-ben a világűrben, az amerikaiak visszavágásként a Holdat célozták meg.
John F. Kennedy elnök alig egy hónappal Gagarin útja után, 1961 májusában meghirdette: az Egyesült Államok az évtized végéig embert juttat a Holdra, és biztonságban vissza is hozza onnan.
Az SZKP KB is (titkos) határozatot hozott arról, hogy az októberi forradalom ötvenedik évfordulójára, 1967-re űrhajóst kell küldeni a Holdra, ám a szovjeteket ezúttal megelőzték az amerikaiak.
Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA óriási erőforrásokat összpontosítva a Mercury, majd a Gemini küldetések után elindította az Apollo-programot, amelynek keretében háromszemélyes űrhajót fejlesztettek ki.
A Kennedy által kitűzött célt 1969. július 21-én Neil Armstrong teljesítette, aki az Apollo–11 utasaként első emberként lépett a Hold felszínére.
Az Apollo–11 útját még öt sikeres és egy sikertelen expedíció követte (az Apollo–13 küldetése meghibásodás miatt „sikeres kudarcnak” bizonyult).
A menetrend mindig ugyanaz volt: a hatalmas, 110 méter magas Saturn V hordozórakéta előbb Föld, majd Hold körüli pályára juttatta a parancsnoki kabint, a vele összekapcsolt műszaki egységet és a holdkompot.
A Hold közelébe érve leválasztották a holdkompot, amellyel két asztronauta leszállt az égitestre, harmadik társuk eközben a parancsnoki modullal keringett a Hold körül.
A két űrhajós fémlétrán mászott le a Hold felszínére, ahol műszereket helyeztek el, méréseket végeztek, kőzetmintát gyűjtöttek, és kitűzték a csillagos-sávos lobogót.
Ezután a holdkomp külön hajtóművel ellátott felszálló fokozatával visszatértek, és dokkolás után visszamásztak az anyaűrhajóba.
A Földre a hővédő pajzzsal ellátott parancsnoki modulban tértek vissza, amely ejtőernyővel ereszkedett le a Csendes-óceánra.
Az Apollo–11 űrhajósai még csak két és fél órát töltöttek a Holdon, a cél az égitest meghódítása volt. Ezután a küldetések már inkább a tudományos, főként geológiai kutatásokra összepontosítottak.
A kilövés pillanata
A politikai vezetés ugyanakkor – mivel a program propagandacéljait elérték – egyre kevesebb hajlandóságot mutatott a rendkívül költséges űrrepülések finanszírozására.
A NASA költségvetéséből 1970-ben az Apollo–20, a következő évben az Apollo–18 és 19 küldetésének pénzügyi keretét törölték, így az Apollo–17 lett a program tizenegyedik, egyben utolsó küldetése, és a hatodik, amely leszállt a Holdra.
Az Apollo–17 parancsnoka Gene Cernan, a parancsnoki modul pilótája Ronald Evans, a holdmodulé Harrison Schmitt volt. Az űrhajó rendhagyó módon éjszaka, 1972. december 7-én helyi idő szerint éjjel fél egykor indult, a küldetés teljes ideje 301 óra 52 perc volt.
Az Apollo–17 legénysége – a mai napig ők voltak az utolsók, akik a Holdon jártak
Cernan és Schmitt december 11-én landolt a Hold Taurus-Littrow területén, a felszínen mintegy 75 órát tartózkodtak, ebből 23 óra 17 percet töltöttek a holdkompon kívül, a holdautóval 35,8 kilométert tettek meg, és 113 kg kőzetmintát gyűjtöttek.
A talaj vizsgálata közben nyolc gyutacsot robbantottak fel, és megállapították, hogy a mélyről jövő hullámok terjedési sebessége nagy, azaz a Holdnak merev magja és réteges szerkezete lehet.
Égi kísérőnk felszínéről december 14-én szálltak fel, az őket a Hold körül keringve váró parancsnoki modullal történt összekapcsolás után december 19-én a Csendes-óceánon landoltak.
Harrison Schmitt a Holdon – háttérben az otthonunk, a Föld
Ezzel véget ért az utolsó holdutazás. Az Apollo-programot az űrállomás kifejlesztését célzó Skylab váltotta. Jelenleg ugyan a világ űrügynökségei inkább a Marsra fókuszálnak, a NASA-nak azonban az egyik célja, hogy 2025-ben újra embert juttasson a Holdra.
Az ezt célzó Artemis-program első küldetése november 16-án startolt a Kennedy Űrközpontból: a legénység nélküli Orion kapszula azóta elérte és megkerülte a Holdat, és várhatóan ma, magyar idő szerint este háromnegyed hét körül érkezik vissza a Csendes-óceánba.
A tervek szerint az Artemis–2 2024 tavaszán már legénységgel fogja megkerülni a holdat, az Artemis–3 küldetésének tagjai pedig 2025-ben már le is szállnak égi kísérőnkre az új fejlesztésű holdkomppal (Human Landing System, HLS).
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
- 26 éves az Európai Unió
- Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
- Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
- A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
- 10 tény a ruandai népirtásról
- 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
- Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
- Viták a közös európai történelem kapcsán
- 12:24
- Három Duna-híd és maga az Országház is Budapest első polgármestere alatt épült meg 11:20
- Vértanú miniszterelnökünk órája is felbukkant a BÁV egyik árverésén 09:50
- Izraelnek ígért vadászgépek miatt kellett meghalnia Robert Kennedynek 08:20
- Tárgyalások és átalakulás helyett vérbe fojtották a Tienanmen téri tüntetéseket tegnap
- A windsori kastélyba zárva töltötte utolsó éveit III. György király tegnap
- Valóban csak a legendákban jelentek meg a nők a harcmezőkön? tegnap
- Hét magyar sors Trianon árnyékában tegnap