Európai nagyhatalommá emelte Magyarországot Könyves Kálmán

2024. február 3. 15:05 Múlt-kor

Korábban

Csúnya vége lett a testvérháborúnak

Az első vezetői megmérettetés tehát sikeres volt, de az újdonsült király nem sokáig élvezhette a nyugalmat, mert öccse, Álmos herceg nem vigasztalódott az ország nagyjából egyharmadát kitevő dukátus birtoklásával: bátyja ellen fordult, és megkísérelte megszerezni a koronát.

A viszályt valószínűleg a kölcsönös bizalmatlanság szülte, amelyre a testvérekhez közelálló főúri csoportok is rátettek egy lapáttal. A két fivér 1098-ban a Tisza mentén, Tiszavárkonynál találkozott, de a nemeseknek nem fűlt a foga a testvérháborúhoz. Az első „kardcsörte” a Képes krónika szerint a következőképp zárult:

„A király seregével Várkonyhoz vonult a herceg ellen, a herceg is Várkony közelébe jött ellene: köztük volt a Tisza, ez választotta el egymástól őket. A hű magyarok fegyverszünetet kértek tőlük, és hogy tárgyalhassanak, ezt mondották: »Ugyan, miért harcoljunk? Ha amazok győznek rajtunk: meghalunk, és ha megszaladnak, hát megszaladnak. Minap atyáink és atyánkfiai is harcoltak atyáikkal, atyafiaikkal, és meghaltak: semmi okát sem látjuk a harcnak: de ha nekik tetszik a harc, harcoljanak ők ketten; és aki közülük felül marad, elfogadjuk urunknak.« Így határozván a főurak, visszatértek. Mikor pedig Csák a királynak elmondta, és Ilia a hercegnek tudtára adta, hogy miként határoztak, kedvük ellenére ugyan, de belenyugodtak.”

Kálmán és Álmos kibékülése. Nem sokáig tartott a béke. (kép forrása: Wikimedia Commons)

A testvéri összeborulás azonban nem volt tartós. Kálmán ugyanis 1105-ben megkoronáztatta fiát, a későbbi II. Istvánt, ami éktelen haragra gerjesztette Álmos herceget, mert ezzel a lépéssel Kálmán világosan jelezte, hogy öccse nem örökölheti meg a trónt.

Álmos külföldi pártfogók után nézett. Először sógorához, Boleszláv lengyel fejedelemhez fordult, aki ugyan seregével betört az országba, de Kálmán hamar kiegyezett vele. Álmos egyedül maradt, bűnbánatot gyakorolt bátyja előtt, aki jeruzsálemi zarándokútra küldte öccsét „pihenni”. Távollétében Kálmán megszüntette a dukátust, amellyel újabb lázadásra ösztönözte Álmost, aki most V. Henrik német-római császárhoz sietett.

Henrik a szárnyai alá vette a herceget, mert azt remélte, hogy a támogatása fejében hűbéri függésbe vonhatja a Magyar Királyságot. V. Henrik, Álmos és a cseh fejedelem triumvirátusa ellen azonban Kálmán III. Boleszláv lengyel uralkodóra támaszkodott és sikerrel verte vissza a támadásokat. Álmos ezúttal is megmenekült. 1115-ben azonban betelt a pohár: miután Kálmánnak tudomására jutott, hogy öccse merényletet szervez ellene, elfogatta Álmost és annak fiát, Bélát, majd megvakíttatta őket. A Képes krónika így számol be a retorzióról:

„…a király elfogta a herceget meg kisded fiát, Bélát, és megvakíttatta őket; azt is meghagyta, hogy a kisded Bélát heréljék ki. De aki megvakította, félt Istentől és a királyi nem kihalásától: kutyakölyköt herélt ki, annak heréit vitte a királynak. Az ország főemberei közül megvakította Urost, Vatát és Pált.”

előző oldal következő oldal 2 / 3