Emberbőr ruha és lefejezett fürjek - élet az azték birodalomban
2015. június 26. 18:28
Képzeljék el, hogy egy multinacionális cég termékeinek értékesítésével megbízott ügynök úgy indul útnak, hogy előkészület gyanánt belevág a nyelvébe és a fülébe, majd éjfélkor lefejez egy fürjet. Túl szürreális gondolat? Manapság már valóban, de fél évezreddel korábban a mocsárra épített azték főváros, Tenochtitlán kereskedői minden kiküldetésük előtt elvégezték a fent említett szertartást. Bár az aztékok invenciózus mezőgazdasági rendszerük kiépítéséről is ismertek, a közép-amerikai nagyhatalom lakói elsősorban a ma már szinte felfoghatatlan, különös szokásaik miatt tartanak számot széleskörű érdeklődésre. Virágzó államukban nemcsak az állat-, hanem az emberáldozatok is szinte mindennaposaknak számítottak, a megnyúzott foglyok bőrét pedig olykor meglehetősen szokatlan módon használták fel.
Korábban
Akik köpennyel és kakaóbabbal fizettek
Az utókor számára aztékokként ismert nahuatl nyelvű népek – többek között a mexikák – a 13. század első felében három hullámban érkeztek meg a Mexikói-völgybe. Eredetmondájuk szerint egy – feltételezések szerint Mexikó északi, vagy az USA délnyugati részén található – városból, Aztlánból származtak, amely számos történész szerint csak egy kitalált település. Akár valóban létezett, akár csak a legendákban életre kelő városról van szó, tény, hogy a későbbiek folyamán elterjedt azték elnevezés Aztlán nevéből eredeztethető. Vita tárgyát képezi azonban, hogy kik is valójában az aztékok. Vannak, akik a Mexikói-völgy és a szomszédos területek lakóira is aztékokként hivatkoznak, míg mások csak a völgy népeit, vagy pusztán az azték főváros, Tenochtitlán lakóit sorolják a népcsoport tagjai közé.
Tenochtitlánt 1325-ben a Texcoco-tó közepén található kis mocsaras szigeten alapították meg a mexika törzs tagjai. Kezdetben csak nádkunyhók álltak az utcákon, egy évszázaddal később azonban már kőházak ezrei sorakoztak Tenochtitlánban, amely 1428-ban az azték birodalom fővárosa lett. Az aztékok által kiépített fejlett csatorna- és gáthálózatnak köszönhetően a város – amelyet magas töltésen épített utak kötöttet össze a szárazfölddel – hamarosan leginkább a közép-amerikai Velence benyomását keltette. A mindössze 13,5 km² területű városban több mint 200 ezer ember élt. Tenochtitlán fejlődésével párhuzamosan pedig az azték uralom alá vont terület nagysága is folyamatosan nőtt. Az uralkodónak a birodalom hatalma csúcsán több száz városállam közel hárommillió lakója hódolt.
Az azték társadalom két részre tagolódott: nemesekre, valamint közrendűekre. Bár a nemesek mindössze az azték népesség 5-10 %-át tették ki, a földek mellett a legfontosabb kormányzati, valamint katonai pozíciók is a kezükben voltak. Kiváltságaikat törvények rögzítették. Az utcán csatangoló nemeseket nem volt nehéz beazonosítani. Színes gyapotköpenyük és tollkoronájuk, csillogó nemesfémekből (arany, jáde stb.) készült ajak- és füldíszeik láttán otthonában valószínűleg naponta több ezer közrendű lakos emlékezett meg róluk cifrább kifejezések kíséretében.
Az előkelők öltözködésénél már csak villáik voltak hivalkodóbbak. Egyes, többek között gőzfürdővel, ceremóniateremmel és raktárhelyiséggel felszerelt nemesi paloták több mint egy hektárnyi területen terültek el, ahol a férfiaknak és a feleségeknek külön épületrész állt rendelkezésre, és még az ajtófélfák is cédrustól illatoztak. Ezzel szemben a közrendűek a városok szélén épített, gyakorlatilag csak alvásra használható házaikban laktak. A feleségek a nemeseknek adóként juttatott gyapotköpenyeket, quachtlikat szőttek, elvégezték a ház körüli munkákat, és ők vitték a terményt a piacra értékesíteni. A férfiak általában a földeken dolgoztak, sokszor pedig harcba hívták őket.
Az azték birodalomban két fő fizetőeszköz volt érvényben: a quachtli, valamint a gyakrabban használt kakaóbab. A valaha létezett egyik legélesebb vágóeszköz, az obszidiánból készült kés öt, egy pulyka vagy egy nyúl pedig száz kakaóbabot ért.A piacokon persze megjelentek a kakaóbab-hamisítók is, akik sok esetben silány minőségű árut sóztak rá a vevőkre. Előfordult, hogy a kisméretű kakaóbabot megpirították, hogy nagyobbnak látsszanak, vagy kibelezték, és a belsőt földdel vagy fűrészporral helyettesítették.A luxuscikkekért és a rabszolgákért főként quachtlival fizettek. Egy felnőtt rabszolgáért például 20 quachtlit kellett kicsengetni. A köpenyt adóként is beszedték, de a meghódított városállamok is ezzel fizettek a birodalomnak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
