Egy késve letett eskü miatt irtottak ki három falut a király katonái Skóciában
2018. március 23. 15:52
Egy 17. századi skót klánvezér számára egy határidő elmulasztása egyenlő volt a halálos ítélettel. 1692. február 13-án, miután nem sikerült időben hűséget esküdnie a királynak – vélhetően egy hóvihar miatt –, katonák ölték meg népes családjával együtt. A MacDonald klán Glencoe völgyében lakó tagjai közül több tucat férfit, nőt és gyermeket öltek meg vagy hagytak fagyhalált halni. Most egy régészcsapat igyekszik kideríteni, pontosan mi történt.
Korábban
„Maradványokat keresünk, amelyek a mészárláshoz kötik a tájat” – mondta Derek Alexander, a National Trust for Scotland (NTS) örökségvédelmi szervezet vezető régésze. A csapat három volt földművelő településnél fog feltárást végezni. A mészárlás idején az Achtriachtan, Achnacon, és Inverrigan nevű települések hagyományos skót felföldi falvak voltak néhány mérföldre egymástól, de utána lakatlanná váltak.
Felföldi mészárlás
A 17. század végén mindhárom falu nyolc-tíz kőépületből állt és összesen körülbelül hetven-nyolcvan embernek adtak otthont, akik a kiterjedt MacDonald klán csekély létszámú és szegény glencoe-i ágához tartoztak. A lakók többnyire zabot és árpát termesztettek, illetve állatokat tartottak (utóbbiakat rendre szomszédos klánoktól hajtották el, ahogy az egész Skót-felföldön szokás volt). 1692 februárjában két század katona, körülbelül százhúsz ember érkezett Glencoe-ba és a három településen lettek elszállásolva (az állam katonáinak elszállásolása gyakori adózási forma volt, mondta Alexander – készpénzt nemigen használt ekkoriban a skót társadalom). Február 13-án, miután már két hete a MacDonaldok házaiban laktak, a két század parancsnoka, a glenlyoni Robert Campbell végrehajtatta embereivel titkos parancsát, miszerint „hányjanak kardélre mindenkit” Glencoe-ban. Campbell egyik katonájának későbbi tanúvallomása szerint csupán előző este, február 12-én érkezett meg a parancs, előtte Campbell sem tudott felettesei terveiről.
Helyi idő szerint reggel öt óra körül, egy hóvihar közben a katonák elkezdtek északról dél felé indulva leölni mindenkit a faluban, a mészárláshoz menet közben csatlakoztak az adott házban lévő katonák. Megölték a MacDonaldokat, felgyújtották az épületeket, és elhajtották az állataikat. Eközben további kormánycsapatok lezárták a völgy északi és déli végét. A tanúk szerint harmincnyolc férfit öltek meg otthonukban vagy annak közelében, míg tizennégyen égtek benn az egyik házban. Alexander szerint ennél is több ember, köztük nők és gyermekek, a havas hegyoldalakba menekültek, Glencoe meredek szirtjei és szakadékai közé. Néhányan eljutottak a szomszédos völgy biztonságot nyújtó falvaiba, azonban mintegy negyvenen halálra fagytak.
Végzetes határidő
Skócia parlamentje (az 1707-es egyesülési törvényig külön ország, perszonálunió keretében) 1695-ben kivizsgálta az ügyet, és arra jutott, hogy a kormányzat rendelte el a mészárlást büntetésül és például a többi lázadó felföldi számára. Ennek oka az volt, hogy a klán főnöke, MacIain nem esküdött időben hűséget III. (Orániai) Vilmos királyhoz a jakobita (Stuart II. Jakabhoz hű) felkelés után. Az 1691. augusztus 26-án kiadott kegyelmi rendelet 1692. január elsejét jelölte meg határidőként az eskü letételére. A MacDonaldok az utazást nehezítő téli időjárást okolták a késedelemért. További tényező volt, hogy a felföldiek – akik nem akarták, hogy esküszegőknek tartsák őket – előbb megkérték Jakabot, hogy mentse fel őket a neki tett esküik alól. A kollektív felmentést igazoló dokumentum 1691. december 23-án jutott el a felföldi kisebbségi, katolikus frakció vezetőjéhez, a glengarryi MacDonaldok főnökéhez. Ő viszont csak december 28-án osztotta azt meg a többi klánfőnökkel, köztük az episzkopális MacIainnel is, aki így jelentős időhátrányba került.
MacIain december 30-án indult csak el a Fort Willam erődhöz, hogy Skócia kormányzója, John Hill alezredes előtt letegye az esküt. Hill azonban nem volt jogosult azt elfogadni, így továbbküldte MacIaint Inverarybe, ahol a helyi bíró előtt kellett letennie az esküt. Hill egy levelet is küldött vele, amelyben igazolta, hogy január 1. előtt megjelent letenni az esküt. MacIain csak január 6-án jutott el Inverarybe, ahol letette az esküt, majd hazament. Lord Stair Skóciáért felelős külügyminiszter azonban mindenképpen példát akart statuálni a Skót-felföldön, így pedig már az alkalmas célpontja is megvolt. Ily módon Vilmos Skóciáért felelős embereinek személyes érzései is nagy szerepet játszottak a mészárlásban, mivel a lázongó felföldiek iránt érzett félelemből és gyűlöletből hagyták figyelmen kívül a MacIain esküjét igazoló dokumentumokat, és adták parancsba a vérengzést. A skót parlament felterjesztette vizsgálatának eredményeit a királyhoz, azonban felelősségre vonásra végül nem került sor az ügyben.
Az NTS régészcsapata az NTS birtokába tartozó három elhagyott településen megtalálta a vélhetően kőből és gyeptéglából készült épületek alapjait, mondta Alexander. A behatóbb vizsgálat és a feltárás ezután fog következni. A glencoe-i mészárlás szomorú emberi történetét megőrizte a Skót-felföld egy híres ellentét formájában a MacDonald és a mészárlást végző katonák nagy részét alkotó Campbell klánok között. Vannak azonban arra utaló nyomok, hogy a katonák nem szívesen vettek részt az öldöklésben, és még figyelmeztették is házigazdáikat, hogy meneküljenek. Calum Maclean skót etnográfus szerint a legtöbb felföldi a kormány akaratlan eszközeinek látta a Campbell katonákat. „A Campbell nevet örökre bemocskolták annak a sötét februári estének az eseményei, nem annyira amiatt, hogy figyelmeztetés nélkül megölték a MacDonaldokat, hanem mert a vendégség ősi szabályait felrúgták” – írja Maclean A felföld című 1975-ös történelemkönyvében.
„Mindennek ellenére sokakat meglephet, hogy a Keppochhoz és Moidarthoz hasonló, a MacDonaldok területének szívében fekvő helyeken a népi hagyomány felmenti a Campbelleket a bűnösség alól” – írta Maclean.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
hadtörténet
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat
- A háború legfiatalabb katonája is küzdött a somme-i csatában
- Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
- Nem Hunyadi Jánoson múlott a tragikus kimenetelű várnai csata
- Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel
- Szerencsés véletlen következtében nyerte meg Hódító Vilmos a hastingsi csatát
- Elsöprő győzelmet arattak Kenyérmezőnél Kinizsi Pál csapatai
- Angolnak született, de a magyar szabadságért küzdött Guyon Richárd
- Hét híres levert felkelés
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.