„Egy kép sosem készül el, legfeljebb az ember abbahagyja” – beszélgetés Cakó Ferenccel
2024. június 19. 16:05
Cakó Ferenc animációs alkotásai a világ neves filmfesztiváljainak számos díját zsebelték be. A homokanimáció védjegyévé vált, most jelent meg János vitéz című homokrajzos kötete, amelyet a koreaiak is kiadtak. A márciusban Kossuth-díjjal kitüntetett alkotóval a sáros Duna-homokról, a fájón hiányzó filmes múzeumról és az improvizációról is beszélgetett vele a Kultúra.hu.
Cakó Ferenc Kossuth-díjas grafikusművész (fotó: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu)
Korábban
Van, amit nem lehet lerajzolni?
Van. Hogyan rajzolná le például, hogy hazaszeretet? Az elvont fogalmakat, érzéseket nehéz képbe fogalmazni. A rajzolásnál lényeges, hogy egy irodalmi vagy zenei anyag képi világát meg lehessen ragadni. Az illusztrátori feladatoknál ez különösen fontos. Közben pedig persze mindent lehet, absztrakt világban élünk, tíz kiállításból nyolc nonfiguratív. Ezekbe bármit bele lehet magyarázni. Ugyanakkor a legtöbb nonfiguratív alkotás neutrális, nem mond semmit. Ezért szeretik kirakni szállodákba, irodákba, mert bármilyen méretben bárhol jól mutat.
Ön is kísérletezett azzal, hogy a nonfiguratív felől közelítsen a figuratív alkotások felé.
A csendéletekben, tájképekben is lehet ízes dolgokat létrehozni, de számomra most az az izgalmas, hogy felrakok egy nonfiguratív alapot, egy érdekes folthatást, ami színeiben is izgalmas, és a fantáziám segítségével beleálmodok valamilyen figurális történetet. Amikor elkészül – bár egy kép sosem készül el, legfeljebb az ember abbahagyja –, akkor adok neki címet. Az utóbbi időszakban több kiállításom is volt, köztük Szegeden egy nagy életműtárlat, és azt tapasztaltam, hogy tíz ember tízféle történetet mesél ugyanarról a képről. Ez jó játék.
Én a filmeknél is törekedtem az improvizációra. Természetesen be kellett adni egy filmtervet, gyártásba vették, hónapokig dolgoztunk rajta a kollégákkal, volt egy struktúrája, dramaturgiája. De a báb, a gyurma, a homok mind a kamera előtt készült, tehát rengeteg lehetőséget adott az improvizációra, amit – különösen a homokanimációs filmek esetében – mindig kihasználtam.
Bizonyos értelemben kiszúrtam magammal, mert sok anyagot ki kellett dobni, de a végeredmény rendkívül friss lett. Az analóg alkotások lassan készültek: az animációnál 12 képfelvétel történik minden másodperchez. Picit elmozdítom a figurát, kiállok a képből, felvétel. Ismét pici mozgatás, felvétel. Ami lényeges, hogy kézi munka, nem computer.
A kézi munkának még ma is van megbecsültsége?
Van. Nem véletlenül kaptak az alkotásaim ennyi díjat. Látták, hogy ez a muki hónapokig bíbelődik egy-egy rövid részlet létrehozásával.
A Seres Gerda által készített teljes interjú a Kultúra.hu oldalán olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Idén már 199. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált 14:20
- A magyar animáció a kiemelt témája az idei Budapesti Klasszikus Film Maratonnak 11:20
- Tudósítóként és hadvezérként is páratlan volt Éber Nándor tevékenysége 09:50
- 1956 óta a legnagyobb spontán tömegmegmozdulás volt a falurombolás elleni tüntetés 09:05
- Engedéllyel hagyhatta csak el a fővárost a jobbágysorból kikerült Táncsics Mihály tegnap
- Még mindig vitatott kérdés, hogy ki a felelős a kassai bombázásért tegnap
- II. Erzsébetet is vendégül látta a 130 éves Gundel étterem tegnap
- Féltek a középkori orvosok, hogy meggyűlölik őket, ha a leprát gyógyítják tegnap
