Egészen abszurd részletek is tarkították Rákosiék „tökéletes” kirakatperét

2019. szeptember 24. 12:09 Csernus Szilveszter

Korábban

Miért éppen Rajk? - az amerikai szál

Rajk László és társai letartóztatása nyitotta meg a klasszikus közép-európai „titóista” koncepciós perek sorozatát. Ami a budapesti helyzetet illeti, az viszonylag gyorsan eldőlt, hogy ez a választás éppen Rajk László külügyminiszterre esett. Rajk ugyanis nem volt sem a trojka, sem az úgynevezett „ötösfogat” tagja, de miniszterként elég magas pozíciót töltött be ahhoz, hogy vezetőnek lehessen tekinteni, és mindenekelőtt nem volt moszkovita.

Ez utóbbi védte ugyanis meg Nagy Imrét, Rajk elődjét a belügyminiszteri székben, ugyanis a perek egyik közös vonása volt, hogy a politikai vezetésen belül általában a volt moszkvai emigránsok számoltak le az úgynevezett hazaiakkal, akik nem a Vörös Hadsereggel jöttek be újonnan „felszabadított” hazájukba. Ez alól csak Románia és Rudolf Slánsky esete volt kivétel.

Rajk László emellett sok ellenséget és irigyet szerzett magának párttársai közül, míg barátot annál kevesebbet. Legfőbb riválisa az Államvédelmi Hatóságot irányító Péter Gábor volt, akit Rajk még mint belügyminiszter igyekezett (elvileg jogosan) felügyelete alá vonni, mint beosztottját, amit a politikai rendőrség feje nem nézett jó szemmel.

Péter ugyanis csak Rákosit tekintette feljebbvalójának. Rajk sovány, magas termete és értelmiségi viselkedése miatt egyébként is elütött sok párttársától.

Sokan már akkor Rajk vesztét jósolták, amikor 1948. augusztus 5-én kevés barátainak egyike, Kádár János váltotta őt a belügyminiszteri bársonyszékben. Rajk a kommunista államgépezetben sokkal súlytalanabb külügyminiszteri tárcát kapta, ami jelezte: politikai karrierje túl van a zenitjén.

Rajk nyaka körül 1949 januárjában kezdett szorulni a hurok, amikor az ÁVH megkezdte lehallgatását. Rákosi innentől csak a megfelelő alkalomra várt, hogy megkezdje a „kémbanda” leleplezését.

Kulcsfontosságú szerepet kapott három állam koncepciós pereiben is egy angol származású kommunista, bizonyos Noel H. Field és családja. Az amerikai állampolgár Noel a világháború alatt menekülteket és emigránsokat segélyezett a Truman-kormány és különböző nemzetközi szervezetek égisze alatt.

Zömmel Svájcban tartózkodott, ahol sok radikális baloldali politikus talált menedéket a háborús évek alatt szerte Európából. Noelt megpróbálta beszervezni az OSS (Office of Strategic Services, a CIA elődje) élén álló Alan Dulles, de ideológiájának megfelelően végül a szovjet NKVD csábításának engedett és a szovjetek ügynöke lett.

Field személye és működése így kapóra jöhetett bármelyik pártnak, ugyanis sok közép-európai kommunistával tartotta a kapcsolatot, az amerikai kémhistória koholmánya tehát tálcán jött Rákosinak és a többi „kis Sztálinnak”. 1949. május 11-én az éppen a prágai Palast-szállóban tartózkodó Noel Fieldet a cseh hatóságok elfogták és átadták az ÁVH-nak.

A hamarosan Budapestre érkező Noel így egy ötéves, vádemelés nélküli, kínvallatásokkal teli fogságnak nézett elébe. Az NKVD ügynökéből a „nép ellensége” lett, hogy ugródeszkaként szolgáljon a kirakatperekhez.

Azzal, hogy megkezdődött Field vallatása, a lavina elindult: „bevallotta” ugyanis, hogy kikkel működött együtt amerikai kémként svájci tartózkodása során. Május 18-án letartóztatták a Központi Bizottság egyik tagját, Szőnyi Tibort is, aki valóban tartott kapcsolatot Fielddel.

Szőnyi már aznap este Péter Gábor jelenlétében ismerkedhetett meg a gumibotozással. Május 22-én a varsói reptéren „eltűnt” a testvére keresésére induló Hermann Field is, aki hamarosan szintén egy budapesti vallatószobában találta magát. Május 29-én bezárult a kör: a letartóztatták Rajk Lászlót.

előző oldal következő oldal 2 / 4