Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából VII.
2023. január 18. 09:07
Korábban
II.
Hallgató hadnagy kesernyés kedvében van.
–Még mindig várnunk kell, – mondta. –Ha ma nem, holnap indulunk!
–Ha ugyan addig a város alá nem érkeznek az oroszok, – jegyeztem meg. –Vagy harapófogóba nem zárnak bennünket!
–De hisz Belij Kolodest a te századod biztosítja! Még nem kaptunk jelentést tőled, hogy az ellenséges csapatok napi közelségben lennének!
–Valóban! Ennek ellenére a tankok a következő órákban betörhetnek ide!
A segédtiszt elgondolkodott, rámnézett, de nem mondott semmit. Asztalán két-három ügyirat feküdt, egyet közülük felvett. Majd a másikat vizsgálgatta. Közben beszédbe kezdett:
–Hallok olyat is, hogy a város védelmét szervezni kezdik. Sok olyan erős egységre volna szükség, mint amilyen a te századod!
–16-ára ezt már be kellett volna fejezni!
–Nincsenek hátul bevethető egységeink! A te századodat egészítik ki menekült katonákkal egy zászlóaljra, vagy ha egy szétvert zászlóalj jönne, azt erődítenék fel a századoddal. De nincs a mostani lehetőségekkel ellenállást szervezni tudó vezénylő főtisztünk!
–A város védelméhez sok zászlóaljra lenne szükség! – zártam le a beszélgetést.
A készültség parancsnoka, Kórai jelentette, hogy sok házban fegyverek, géppisztolyok, gránátok, lőszerek vannak elhagyva. Magyar katonáké volt, akik ott voltak elszállásolva.
–Kiegészíthetjük azokkal fegyvertárunkat! Puskákból néhányat, minden géppisztolyt, gránátból amennyit lehet naponta össze kell gyűjteni! Be kell azokat hozni a parancsnokságra!
Ügetésre fogva a lovat, a meghagyott időre érkeztem haza.
–Mi újság? – szóltam a törzsőrmesterhez.
–Hadnagy úr, alázatosan jelentem, ma 11 órakor a németek aláaknázták a két előttünk lévő bsdúti hidat!
–Pusztít a háború, Halmos!
–Ebéd után, 13 óra 24 perckor óriási detonáció rázta meg az épületeket, a hidat elpusztították! Mire a nagytömegű sötét füst eloszlott, vagy tízen odaérkeztünk.
Felmásztunk a sínekre, körülnéztünk. Keletre mindenütt füst és tűz! Dübörgött az ég és a föld! Kis csíkon, a fák között egy kolhozt lehetett látni. Füst ott is! Dörögtek a fegyverek a füstölgő épületek között. Valaki felkiáltott:
–Vonat! Vonat jön Novij Oszkol felől!
Távcsövemen láttam, hogy nem szerelvény, hanem csak egy erős, fekete mozdony jön. Ahogy közeledett, láttuk, hogy erős tüdejéből vaskos füstkarikákat vág az égre. Nem volt rajta ember, a szakadékba küldték meghalni!
Először orrára esett, imbolygott, majd a hátára zuhant. Ekkor gőz sicított ki a vastag csövekből. Forró, mint a gejzír, halálos, mint a bika nyakerének az elvágása.
A gőz ömlése, visítása segélykérő emberi kiáltássá változott:
–Katonák! Állítsatok talpra! Fiatal vagyok, ne hagyjatok meghalni! Hazaviszlek benneteket!
A felderítők is visszaérkeztek. Két bajtársuk maradt halva a kolhoz területén. Ők is a mozdony köré álltak, s valójában nem is tudták, hogy kit gyászoljanak: a gőzölgő fekete tetemet, vagy a meghalt bajtársakat.
Este katonai híreket hallgattam. A magyar fővezérség szűkszavú volt. Elszakadó hadműveletekről beszélt.
Hallgat a rádióban a civil Budapest is. A keleti hadszíntérről alig mondott valamit. Az otthon semmit sem tud a katasztrófáról!
Leveleket nem lehet írni, az ideérkezetteket meg nem kézbesítik. Kiknek is kézbesítenék? A sok tízezer címzett halva fekszik szanaszét a havakon.
Nem fáj senkinek a családtagokon kívül: a kormányzónak, a kormánynak, a fővezérségnek, hogy nem érkeznek haza levelek?
Budapest vigad, mintha nem is lenne háború! Pedig ekkor már elpusztult a sereg fele!
A „Jóska lelkem”-et dalolják.
Aztán: „Magyarhoz nem illik a könny, Nagy István úgyis visszajön!”
De Nagy István sose megy vissza. Haza! És társai százezren!
Erdélyi Béla hadnagy egyik ekkortájt írt verse:
Közös sir és…
Hol vannak a csillagos egek?
Kemény ködök fedik az eget,
Hóvirágot nevelnek a völgyek,
Zuzmarától a fák megőszültek.
A tér rideg vendégfogadó,
Nincsen szobabér és nincs adó!
Havas ágyakon fájdalom visit,
Szövi a halál sötét terveit.
Vihartól épült hódomb körül
Harminc-negyven halott baka ül.
Három lábu ló fekszik előttük,
Közös lesz sirjuk s harci etüdük.
1943. január
nagy doni csaták
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
- Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
- Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
- Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
- A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
- Így működött a kádári megtorló gépezet
- Nem nyerte el a korabeli kritikusok tetszését Beethoven IX. szimfóniája 09:50
- Eredetileg veszélyesnek tartották a Nagy-Britanniát és Franciaországot összekötő alagutat tegnap
- Érvénytelen házasságok és törvénytelen gyermekek tarkították Anglia történelmét tegnap
- Rooselvelttől kapott segítséget a nácik elől menekülő Freud tegnap
- Hazugságok sora kísérte Peary északi-sarki expedícióját tegnap
- Épített fény címmel nyílt kiállítás Lucien Hervé munkáiból a zürichi Le Corbusier-pavilonban tegnap
- Harci bemutatók és ókori játékok is várják a látogatókat az aquincumi Floralián tegnap
- Sosem tudott egészen kiteljesedni az egyik legkeresettebb rendező, Orson Welles tegnap