DNS tárja fel a Rómát rettegésben tartó hunok rejtélyes eredetét

A hunok megszállják Rómát, a Nyugatrómai Birodalom fővárosát – Ulpiano Checa festményén (1887) (Valójában a hunok sosem támadták meg Róma városát)

Az európai hunok eredete – az a nomád népcsoport, amely jelentős szerepet játszott a Római Birodalom bukásában – évszázadok óta rejtély volt, egészen mostanáig. Új DNS-t vizsgáló tanulmány szerint az ötödik-hatodik századi hun csontvázak elemzésének eredménye arra utal, hogy a hunok vegyes származású, sokszínű közösséget alkottak. A vizsgált személyek nem egészen harmada esetében mutatható ki kapcsolat a Mongóliában virágzó Hsziungnu (Xiongnu) Birodalommal.

Új eredmények

Február 24-én publikálták a PNAS folyóiratban azt a tanulmányt, mely feltárja a Rómát feldúló hunok rejtélyes eredetét. A hétfőn közzétett kutatás során a tudósok 370 csontváz genetikai állományát vizsgálták, hogy feltárják a negyedik-ötödik századi európai hunok és a közép-ázsiai nomád csoportok, például a Kr. e. 200 és Kr. u. 100 között virágzó Hsziungnu Birodalom közötti kapcsolatokat. A vizsgálat eredményei meglepőek voltak, a hunok genetikai összetétele rendkívül sokféle képet mutatott.

A hunok származása évszázadok óta viták tárgya. Sok történész úgy vélte, hogy a hunok a Hsziungnu Birodalomból származtak, mivel kulturális hasonlóságokat mutattak – például hasonló fegyvereket használtak, és elterjedt volt a koponyaformálás szokása. Ám egy 2024-ben a Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány kimutatta, hogy már a hsziungnuk is egyfajta genetikai sokszínűséget mutattak.

Az új kutatás vezetője, Guido Gnecchi-Ruscone, a németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet archeogenetikusa, munkatársaival három csoportba sorolta a genetikai adatokat:

1. Az eurázsiai sztyeppe keleti részén, a Hsziungnu-korszakban (Kr. e. 209 – Kr. u. 98) eltemetett emberek.
2. Közép-Ázsiából származó, a második és hatodik század között élt egyének.
3. A Kárpát-medencében – amely magában foglalja a mai Magyarország területét is – a negyedik század végén és a hatodik században eltemetett, hun-stílusú temetkezésekkel rendelkező személyek.

A kutatók az úgynevezett "identity by descent" (IBD) módszert alkalmazták, mely azonosíthatja, ha két vagy több személy hosszú DNS-szakaszokat örökölt közös őstől. Az elemzés több rokoni kapcsolatot tárt fel a három csoport között, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az egyes csoportokon belül az emberek szorosabban kapcsolódtak egymáshoz. Összesen 97 személy mutatott genetikai kapcsolatot a Közép-Ázsiai sztyeppe és a Kárpát-medence között, ami négy évszázadot ívelt át. Ez a felfedezés arra utal, hogy ezek a nomád csoportok hosszú távon fenntartották a transzeurázsiai genetikai kapcsolataikat.

Közvetlen hun genetikai kapcsolatok

Különösen figyelemre méltó, hogy két, a Hsziungnu Birodalomból származó elit személy közvetlen őse volt több hun kori egyénnek. Ez genetikai kapcsolatot jelez a két népcsoport között. Ugyanakkor a legtöbb hun, akit a kutatók vizsgáltak, eltérő mértékű északkelet-ázsiai származást hordozott. A kutatók tanulmányukban kiemelték: "Az európai hun birodalom népessége rendkívül sokszínű genetikai összetételt mutatott." Bár kimutattak néhány közvetlen genetikai kapcsolatot, "nem találtunk bizonyítékot arra, hogy ebben az időszakban nagyobb keleti vagy sztyeppei származású közösségek éltek volna a térségben."

Míg korábbi DNS-vizsgálatok a Hsziungnu elit nőkkel kötött házassági szövetségek jelentőségére utaltak, a hunok társadalmi szokásai egyelőre kevéssé feltártak. Gnecchi-Ruscone a Live Science-nek elmondta: "Ritka és kivételes hun kori, keleti típusú temetkezésekben mind férfiakat, mind nőket találtunk," ám hozzátette: "Nem rendelkeztünk elegendő adattal ahhoz, hogy részletesen vizsgáljuk a hun kori társadalmi gyakorlatokat, mivel viszonylag kevés egyén került elő."

Különleges hun nő

A kutatás során különösen érdekes leletre is bukkantak: egy 35–50 éves hun nő csontvázára, akinek megnyújtott koponyája volt, és arany fülbevalókkal temették el a mai Magyarország területén található Pusztataskony lelőhelyen, az ötödik század első felében. A kutatás vezetője ezzel kapcsolatban megjegyezte: "Ő azon egyének közé tartozik, akik genetikai vonalon a hsziungnu korszak elit tagjaitól származnak." Ez a felfedezés azt sugallja, hogy a koponyaformálás szokása generációkon át fennmaradhatott.

Összességében a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a 370-es években Kelet-Európába vándorolt hunok genetikai és kulturális szempontból is rendkívül sokszínű közösséget alkottak. Ez a megállapítás azt mutatja, hogy a hunok mozgása és keveredése jóval összetettebb folyamat volt, mint amit egyszeri, nagy távolságú migráció magyarázhatna.

A livescience.com cikke alapján.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2022

• Lakatos Ernő, a „kiváló napi végrehajtó”
• A mozsgói Biedermann-kastély
• Tévéelnök belügyes gyakorlattal: Tömpe István
• A rivaldafényt kerülő Apró Antal
• A holokauszt soproni mártírjai
• Hét híres királygyilkosság
• Biszku Béla, a megtorlás szimbóluma
• A Duna egykori halcsodái
• Szomorú szerelem a szabadságharc idején