Depresszió gyötörte élete utolsó éveiben a magányossá vált Erzsébet királynét

Halálközeli élmények

1883 augusztusában Mürzsteg mellett még egy megrázó lovas élményben volt része. A vízeséshez akart eljutni, de a Mürz folyó feletti korlát nélküli kis hidak olyan ijesztőnek tűntek számára, hogy visszafordult. Egy ilyen kis hídon lova lyukba lépett, és „már úgy érezte, hogy süllyed, és hogy lovastul a szakadékba zuhan”, amikor egy ott dolgozó favágó szerencsére lerántotta a lováról a királynét.

A fiatal Sisi a possenhofeni kastély előtt (1853)

Ilyen esetek miatt válaszolhatta Sztáray grófnő azt firtató kérdésére, hogy miért hagyott fel a lovaglás szenvedélyével: „Egyszerre és minden igaz ok nélkül elvesztettem a szívemet, s ki tegnap még föl sem vettem a veszélyt, ma minden bokorban ott láttam, s többé nem tudtam a képétől szabadulni.”

A nyolcvanas évek közepétől már fizikailag sem bírta a lovaglást, gyakori gyötrő fejfájás, isiász rohamok kínozták. Mindezt lelkileg is megsínylette Erzsébet, hisz a féktelen lovaglások számára a szabadságot jelentették, ahová az udvar emberei nem tudták követni.

Ettől kezdve többször felmerült benne az öngyilkosság gondolata. Gyakran volt depressziós, amiben része lehetett genetikai örökségének is. Apja, a társaságkedvelő, mindig vidám Miksa herceg idős korára emberkerülő lett, Erzsébet nagyapja pedig remeteként halt meg. Ő is egyre többször kívánta és kereste a magányt.

Ferenc József és Sisi lóháton

Miután a királyné felhagyott a lovaglással, továbbra is kihívta a sorsot maga ellen, hosszú tengeri utazásokat tett. 1893 decemberében egészen az Azori-szigetekig szeretett volna utazni, de a silány Greif nem tette ezt lehetővé. Útközben több baleset is érte a hajót, a spanyol partok közelében pedig végveszélyben forgott Erzsébet élete is.

Véleménye szerint a parancsnok lélekjelenlétén kívül csak Isten csodájának köszönhették megmenekülésüket. Szemtanúk szerint a mentés alatt a királyné nagyon nyugodtan viselkedett, de eközben a lelkében viharok dúlhattak. Az eset után a Riviéra kegyhelyének fölajánlotta a Greif jacht képét, a kegyadományon a kritikus nap dátuma és a királyné neve is olvasható volt.

1898 tavaszára Erzsébetet teljesen elhagyta fizikai ereje, ami számára mindig a legnagyobb örömet jelentette. Szó sem lehetett már hosszú, gyors ütemű gyalogtúrákról, amelyek szintén a szabadság érzetét keltették benne. A remény és az öröm szavakat teljesen kitörölte életéből. A gyilkos 1898. szeptember 10-én egy lelkileg és testileg meggyötört királynét ölt meg, akit már régóta foglalkoztatott a halál.

1. „Szívem kis nyílásán”
2. Halálközeli élmények

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

3. Az ipari forradalom
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Ausztál kőművesekre, sztrájkok áldozataira és Szent Józsefre emlékezünk május 1-jén
• A bálnavadászat brutális gyakorlata olajozta be az ipari forradalom fogaskerekeit
• Az ipari forradalom szennyezésének legkorábbi nyomait mutatták ki a Himalája gleccserében
• A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
• Száz évre romba dőlt a kínai gazdaság, miután a britek megszerezték a tea titkát
• Egy chicagói sztrájk halálos áldozatainak emléknapja volt eredetileg május 1.
• Gőzerővel indította el az ipari forradalmat James Watt találmánya
• Meglepő vége lett a ló és a gőzmozdony versenyének 1830-ban
• Mi volt az angol ludditák igazi célja a géprombolással?