Csak a tehetősebbnek tűnő utasok tetemeit szállították haza a Titanicról

A Mackay-Bennett legénységét megriasztotta az áldozatok magas száma, mivel a hajón csak limitált hely állt rendelkezésre. A helyhiány mellett a korlátozott mennyiségű balzsamozásra szánt anyag miatt Frederick Larnder kapitány úgy döntött, fontossági sorrendet állítanak fel az utasok között: az első- és másodosztályra jegyet váltott áldozatok holttestét bebalzsamozták, és visszajuttatták családjaikhoz, míg a harmadosztályon utazók sírja az Atlanti-óceán lett. A Titanic legénységének tagjait a hagyománynak megfelelően szintén a vízben „temették el”. A 334 megtalált holttestből 114-et hagytak az óceánban. A felderítők a ruházat és a személyes tárgyak alapján döntötték el, kit melyik osztály utasai közé sorolják. Larnder kapitány fájdalmas döntéséről 181, a szélesebb közönség előtt mindeddig javarészt ismeretlen távirat tanúskodik. 

Egy, a Mackay-Bennettnek a kanadai Halifaxból, a holttesteket fogadó kikötővárosból küldött üzenet szerint „feltétlenül szükséges, hogy minden holttestet a kikötőbe hozzanak, amennyit csak képesek elhelyezni”. A hajóról azt válaszolták, hogy alaposan dokumentálták az áldozatoknál talált iratokat, pénzmennyiséget és egyéb javakat, és érdeklődtek, hogy nem lenne-e szerencsésebb minden tetemet az óceánban eltemetni, kivéve, ha a családok részéről nem érkezett kérés megőrzésükre vonatkozóan.

A későbbi üzenetekből világosan kiderült, hogy Larnder kapitánynak komoly gondot jelentett az áldozatok magas száma. Ugyancsak érzékelhető a White Star Line munkatársainak idegessége, akiknek naponta több tucat újabb holttesttel kellett „megbirkózniuk”. Az egyik távirat a halifaxi iroda összeomlásáról tudósított,és kérték, tájékoztassák a New York-i irodát, hogy másnap nem tudnak majd további holttesteket fogadni. 

A holttestek megtalálására és – részben – hazaszállítására indított akció közel egy hónappal a Titanic elsüllyedését követően ért véget. A táviratokat egy másik hajótársaság, a Cunard Line egy korábbi munkatársa megtartotta, majd az üzenetek az egykori alkalmazott lányán keresztül Charles Haas Titanic-szakértőhöz kerültek az 1980-as években, aki gondosan restaurálta azokat. A 69 éves történész szerint a táviratokból részletesen kiderül, milyen nehéz volt a holttestek felderítése és eltemetése érdekében folytatott akció, valamint kiválóan érzékelhető, mekkora stressz sújtotta a projektben részt vevőket. Mivel a hajó nem volt túl nagy, a kapitánynak nehéz döntéseket kellett hoznia, amikor azzal szembesült, hogy 2-300 tetemet hoznak a fedélzetre. A kutató szerint a kapitány úgy gondolta, az a legjobb megoldás az adott helyzetben, ha az első- és másodosztályra jegyet váltottnak látszó utasok tetemeit elszállítják, míg a többiek holttestét az óceánba temetik.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2017

• Páratlan párok – megjelent a Múlt-kor nyári száma
• Kirakatházasság 1932-ből
• Róma mindenható matrónája
• Amerikai mámor Magyarországon
• Egy zárdából megszöktetett, boldoggá avatott Árpád-házi hercegnő
• Záray Márta és Vámosi János
• Paraguay tirannoszaurusza
• Az evezősök, művészek és bohémek gondtalan reggelije
• A tudomány és a sport kastélya Tordason