Nemzetközi régészeti segélyakció Szudánban

A munkálatok már elkezdődtek

A Felső-Nílusnál - bár Khartoum városa már modernizálódott - a több ezer éves templomok, piramisok, és a civilizációtól távol eső városok árnyékában megállt az idő. Ezen ősi csodák kiásása és régészeti feltárása lassan megy, mert hatalmas mennyiségű leletet rejt a föld. Mióta Egyiptomtól a függetlenedő Szudánhoz került ez a régió, nem folyt régészeti ásatás a területen - kincsvadászat és sírrablás annál több.

Az 1,8 milliárd dollárba kerülő Merowe Gát a tervek szerint Szudán áramellátásának tekintélyes részét kiválthatja: ha 2008-ban sikeresen átadják, akkor az ország eddigi áramellátása megduplázódhat, így az ország vezetői a jövő szimbólumaként tekintenek erre a beruházásra. A modernizációnak azonban ára is van: Afrika legnagyobb vízerőmű-beruházása a tervek szerint egy 160 kilométer hosszúságú tározótavat hozna létre, így az ott élő 50000 embert kell át kell telepíteni. Ugyanilyen veszély fenyegeti az ezen a területen fellehető régészeti kincseket is. Az i.e. 900-tól i.sz. 350-ig kiépült és örökségvédelem alá eső helyszínek az egész leendő árterületen húzódnak. A legismertebbek a zumai sírdombok, Ghazali keresztény apátsága, vagy eddig feltáratlan fáraósírok.

Az eredeti folyóágy

A Nílus negyedik kataraktájánál épülő vízesés híre így érthetően óriási nemzetközi felbolydulást váltott ki, s a szudáni kormányzat forráshiánya miatt régészeti mentőakció is szerveződött. "Nincs olyan régész, aki valaha is részt szeretne venni ilyen mentőakción" - mondta el Dr. Salah Ahmed, a szudáni kormányzat Nemzeti Régészeti és Múzeumi Szövetségének terepmunkákért felelős vezetője. "Általában évtizedekig szeretünk ásni, és nem kapkodva".

Az ásatásokra nem csak a folyómeder mentén kerül sor: nagyjából 1600 kilométernyi szakaszon húzódnak majd a segédcsatornák melyek elvezetik a tározó vizét, így ezeket a régiókat is elő kell készíteni. Mivel az előkészítésre szánt idő egyre csökken, nemzetközi régészcsapatot verbuváltak a terület feltárására. A kínai, francia, német és svájci kutatók hamarosan megérkeznek Szudánba, hogy felmérjék azokat a helyeket, ahol a lehető leggyorsabban meg kell kezdeni a "mentesítő ásatásokat".

A terület azonban olyan nagy, hogy a szudáni illetékesek szerint ennyi ember nem lesz elég, így felhívást intéztek a világ minden régészeti szervezetéhez, hogy küldjenek embert az ásatásokra. Ha a résztvevők még az ásatások finanszírozásába is bekapcsolódnak, akkor a kormányzat a most kiásandó relikviák egy részét átengedi az ásató országok múzeumai számára. Ez is hozzájárult, hogy a lengyel, német, amerikai és angol régészek a módosított felhívás hatására sokkal nagyobb számban jelentkeztek, mint eredetileg.

A terület eredeti beosztása, mely azonban mára már megváltozott a jelentkezők növekvő száma miatt

A szudáni régészek szerint a dolog régészeti oldala mindenesetre pozitívnak mondható: mostanáig ugyanis nem igazán foglalkoztak a Nílusnak ezzel a szakaszával, és nem hitték, hogy jelentős dolgokat találnának. Az előzetes felméréseken eddig előkerült épületek, temetők és egyéb maradványok alapján azonban hamar átértékelték ezt a képet. "A Nílusnak ezt az S-kanyarját eddig elhanyagolták a régészek" - mondja Ahmed - "de a terület sokkal érdekesebb, mint gondoltuk".

A gát már tervezése közben is nagyon sok kritikát kapott. A beruházók főleg a szudáni kormányzat eddigi beváltatlan ígéretei miatt joggal tarthatnak attól, hogy az építkezés után nem jutnak hozzá azokhoz a forrásokhoz, aminek reményében a projekt előfinanszírozását megkezdték.