2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
ITT támogathatsz bennünket

Választójogi reformtörekvések

2002. április 10. 02:27

A modern társadalmakban a választási rendszereknek két típusa alakult ki: előbb a jelöltek rivalizálásán alapuló többségi, majd a pártok mandátumokért folytatott versengésén alapuló arányos választási rendszerek jöttek létre.

A XIX. század utolsó harmadában lényegében a választási rendszerek két változatát ismerték: az angolszász és a francia mintájú választási rendszert. Mindkettő egyéni választókerületi rendszer, a lényegi eltérés abban mutatkozik, hogy a képviselő megválasztásához milyen többséget igényelnek.
A kontinentális Európában szinte mindenütt alkalmazott francia rendszerben a képviselők megválasztásához abszolút többséget követeltek. Ha a jelölt nem szerezte meg a szavazatok több mint felét, ami az első fordulóban csak ritkán volt lehetséges, második fordulót kellett tartani. Az angolszász választási rendszerben (amely változtatásokkal ugyan, de az angolul beszélő világ nagy részében ma is érvényben van) az a jelölt lesz képviselő, aki a választókerületben leadott szavazatok közül a legtöbbet kapja - itt tehát a relatív többség is elegendő.

A választójogi reformtörekvések középpontjába az arányosság kérdése került; valóságos politikai mozgalom indult az arányos választási rendszer bevezetéséért. Ennek alapgondolata és célja az volt, hogy a politika fő formálóivá váló pártok a leadott szavazatok arányában részesüljenek a képviselői mandátumokból.

Az arányos képviselet listás választással teremthető meg. A listás választókerületi rendszerben választókerületenként több mandátumot lehet szerezni, amelyek arányosan - a pártokra leadott szavazatok arányában - kerülnek elosztásra. A listás választásoknak két alaptípusa alakult ki: a kötött és a szabad listás változatok. Kötött lista esetében a választójogosult csak a listák között választhat, a listán nem módosíthat, a sorrendet nem befolyásolhatja. A szabad lista esetén a választópolgár az általa választott listán szereplő jelöltekre preferenciális szavazatot adhat, ezáltal módosíthatja a sorrendet. Az európai - jórészt arányos - választási rendszerekben a preferenciális szavazatok számos változata alakult ki. A kétféle lista között a lényegi különbség abban van, hogy a kötött listát a pártok kizárólagosan uralják, a szabad listán pedig a párt mögött megjelenik az egyéni is, de a pártok dominanciája itt is érvényesül.

A magyar választási rendszer fejlődése és a hatályos választójog

A választójog léte és értelme a népképviselet elvében gyökerezik. A modern értelemben vett választási rendszer a népképviselet elvével összefüggésben merült fel és alakult ki. Magyarországon a rendi képviselettel szemben az 1848. évi V.tc. teremtette meg a népképviselet elvén alapuló országgyűlés választásának lehetőségét. Ez a törvény - hasonlóan a kontinens többi országához -, nem adott általános választójogot, a nőkre, a vagyontalanokra nem terjesztette ki a választójogosultságot. Az 1874. évi XXXIII.tc. rendelkezései azt bizonyítják, hogy túl liberálisnak tartották a választójogosultságot meghatározó korábbi szabályokat. Ezért az új törvény, a bekövetkezett gazdasági változásokat is szem előtt tartva, szigorúbb feltételeket szabott a városi lakosság ingatlantulajdonával kapcsolatban, valamint kizárta a szavazásból az adóhátralékosokat.

A századfordulótól radikalizálódott az általános választójogért folyó küzdelem, nőtt a munkások szervezettsége, tömegsztrájkokat szerveztek, miközben a polgári ellenzék baloldali része a kormánnyal való kiegyezés békésebb eszközét látta célravezetőbbnek az általános választójog megvalósításáért. A készülő választójogi törvény azonban nem lazított a választójog korlátozottságán, így az 1913. évi XIV. tc. értelmében a lakosság 8,6%-a lett választójogosult, azonban az első világháború éveiben nem tartottak választást e törvény alapján. Hasonló sors érte az 1918 szeptemberében elfogadott újabb választójogi-reform-törvényt, amelyen átlépett a történelem.

1919-től rendeleti úton szabályozták a választójog feltételeit, ezek alapján a lakosság mintegy 40%-a lett választójogosult. 1925-ben fogadták el a következő választójogi törvényt, amely szerény mértékben alkalmazta a "jogkiterjesztés elengedhetetlen" követelményét, gondosan ügyelve - a miniszteri indoklás szóhasználatával - arra, hogy "a nemzet szempontjából annyira fontos társadalmi egyensúlyt biztosítsa". Az 1938. évi XIX. törvény alapján 1939-ben tartottak választást. A főként egyéni választókerületi, kisebb részben lajstromos választási rendszerben a korábbi törvény elvei változatlanul érvényesültek.

A második világháború után az 1945. évi VIII. törvény egy demokratikus többpárti parlament létrehozására lajstromos választási rendszert vezetett be. A kötött lajstromos rendszer arányos képviseletet teremtett, azonban két választás után (1945, 1947) a választási rendszer lényegi, strukturális változatlansága mellett alapvetően megváltozott a képviselet jellege. Formálissá váltak a plurális berendezkedéshez alkalmazható szabályok, amikor megszűnt a többpártrendszer, és az egyesült munkáspárton kívül nem működhetett más párt a politikai porondon. Az 1949-es országgyűlési választáson a pártok már nem külön-külön programmal indultak, hanem a Magyar Függetlenségi Népfrontban közös lajstrommal. Ekkor már nem volt rá lehetőség, hogy ellenzéki programmal a népfronttal szemben álló pártok lajstromot indítsanak. Kezdetben a személyek közötti választásra nem volt lehetőség a kötött listás választási rendszerben, ez az 1954. évi IX. törvény elfogadásával, az egyéni választókerületi rendszer bevezetésével történt meg. Az országgyűlési képviselők választásánál csak 1966-ban tértek át az egyéni kerületi rendszerre.

Az 1966. évi III. törvény és az azt kiegészítő, módosító 1970. évi III. törvény jelentősen átformálta a választási rendszert. Növelte az állampolgárok szerepét a jelöltállításban, inspirálta a többes jelöléseket, megváltoztatta a szavazás módját. Az 1983. évi III. törvény kötelezővé tette legalább két jelölt állítását minden választókerületben.

Az 1985-ös választások során, csaknem negyven év után, először jelentek meg politikai alternatívák a "nem hivatalos jelöltek" választási programjaiban. A parlamentbe került "független képviselők" és a visszahívással fenyegetett, egymás után lemondásra kényszerült képviselők helyére megválasztott ellenzéki képviselők átformálták az Országgyűlés korábbi arculatát.

A hatályos magyar választójog forrásai: az Alkotmány választójogot érintő rendelkezései (70., 71.§); a két választójogi törvény: az egyik az országgyűlési képviselők választásáról szóló - többször módosított - 1989. évi XXXIV. törvény, a másik a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról rendelkező 1990. évi LXIV. törvény, valamint az Alkotmánybíróság választójoggal kapcsolatos határozatai.

A parlamenti választásokról szóló 1989. évi XXXIV. törvény vegyes választókerületi rendszert alkalmaz:
  • 176 mandátum egyéni választókerületben,
  • 152 mandátum húsz területi (megyei, fővárosi) listán,
  • 58 pedig országos listán szerezhető.

    A magyar választás kétszavazatos rendszerű: a választópolgár egyik szavazatával az egyéni választókerület képviselőjelöltjét támogatja, a másik szavazatával a területi pártlisták közül választhat. Az egyéni választókerületben a jelöléshez legalább 750 választópolgár ajánlása szükséges. Területi listát az a párt állíthat, amely az egyéni választókerületek egynegyedében, de legalább két egyéni választókerületben jelöltet állított. Az országos listaállításhoz legalább hét területi lista kell. A parlamentbe jutáshoz a pártlistákra leadott országosan összesített érvényes szavazatoknak 5 százalékát kell megszerezni.

    1990-ben (március 25. és április 8.) - több mint negyven év óta az első szabad többpárti parlamenti választásokon - 30 párt indított jelöltet, 12 állított országos listát, és hat került be a parlamentbe
    (zárójelben mandátumaik száma az Országgyűlés alakuló ülésén, 1990. május 2-án):
  • Magyar Demokrata Fórum, MDF (165 mandátum),
  • Szabad Demokraták Szövetsége, SZDSZ (94),
  • Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, FKGP (44),
  • Magyar Szocialista Párt, MSZP (33),
  • Fiatal Demokraták Szövetsége, Fidesz (22),
  • Kereszténydemokrata Néppárt, KDNP (21),
  • függetlenek (7).

    1994-ben (május 8. és május 29.) 15 párt állíthatott országos listát. A mandátumok aránya a parlamentben a következőképpen alakult a választások után (a parlament alakuló ülésén, 1994. június 28-án):
  • MSZP (209),
  • SZDSZ (69),
  • MDF (38),
  • FKGP (26),
  • KDNP (22),
  • Fidesz (20),
  • Agrárszövetség (1),
  • Liberális Polgári Szövetség - vállalkozók (1).

    1998-ban, a harmadik szabad választásokon (május 10. és 24.) húsz párt indított egyéni jelöltet, 12 tudott országos listát állítani, és hat párt került be a parlamentbe (mandátumaik az Országgyűlés 1998. június 18-i alakuló ülésén):
  • Fidesz (148)
  • MSZP (134)
  • FKGP (48)
  • SZDSZ (24)
  • MDF (17)
  • MIÉP (14)
  • független (1).
    A XX. század főbb választójogi reformjai

    1900, Japán
  • Bevezetik a titkos szavazást

    1901, Kuba
  • A 21 éven felüli férfiak általános választójoga

    1902, Ausztrália
  • A 21 év felettiek általános választójoga az összausztrál szövetségi választásokon; a rendelkezés a bennszülötteknek csak azt a kisebbségét érinti, amelyik már korábban is rendelkezett szavazati joggal az alacsonyabb (állami) szinten

    1905, Magyarország
  • Az uralkodó nem hagyja jóvá az országgyűlési választásokon győztes ellenzék kormányát; az alkotmányellenesen kinevezett úgynevezett darabontkormány a 24 éven felüli írástudó férfiak titkos szavazati jogának törvénytervezetével próbál támogatást szerezni a parlament falain kívül

    1906, Osztrák-Magyar Monarchia
  • A Monarchia Csehországot, Galíciát és Szlovéniát is magában foglaló osztrák felében általános szavazatjogot szerez minden felnőtt férfi

    1907, Svédország
  • Megszűnik a vagyoni cenzus, s így minden 21 év feletti férfi szavazati joghoz jut

    1907-1919, Norvégia
  • Fokozatosan megszűnnek a nők, az eladósodottak és a közsegélyezettek szavazati jogának korlátozásai; a korhatárt leszállítják 23 évre

    1908, Törökország
  • Az alkotmányos kormányzás helyreállítása nyomán - egy harminc évvel korábbi törvény alapján - szavazati jog a bizonyos mértékű jövedelemadót fizető férfiaknak

    1910, Dél-Afrika
  • Megszűnik a szavazati jog korlátozása faji alapon Cape tartományban

    1911, Portugália
  • Megszűnik a vagyoni cenzus, de csak az írástudó férfiak és családfők szavazhatnak

    1912, Argentína
  • Bár a külföldön született lakosok nem jutnak szavazati joghoz, a regisztrációs szabályok, a szavazatszámlálás növekvő tisztasága, a kötelező és titkos szavazás bevezetése nyomán a jogosultak körében a részvételi arány a legutóbbi választáson elért 21-ről 69 százalékra nő

    1914, Magyarország
  • A Lukács-féle választójogi reform nyomán a teljes lakosság 6,4 százalékáról 6,8-ra nő a szavazati joggal rendelkezők aránya

    1916-1918, Kanada
  • A nők több tartományban szavazati joghoz jutnak; a háború idején szolgálatban lévő katonák és közeli felnőtt rokonaik választójogot kapnak, kivéve, ha Kanadával hadiállapotban lévő országban születettek s csak 1902 után honosíttattak

    1917, Oroszország
  • A februári forradalom nyomán titkos és egyenlő szavazati jogot kap minden 20 év feletti férfi és nő; az alkotmányozó nemzetgyűlést már csak a bolsevik hatalomátvétel után választják meg

    1917, Mexikó
  • Minden 18 év feletti nős és 21 év feletti nőtlen férfi választójogot nyer

    1917, Hollandia
  • A 25 év feletti férfiak választhatnak; a jogosultaknak kötelező megjelenni a választóhelyiségben, de a szavazás maga önkéntes marad

    1918, Portugália
  • Az első általános férfiválasztójogon alapuló portugál választás után újra életbe lép az 1911-es, a választójogot korlátozó alkotmány

    1918, Nagy-Britannia
  • Általános férfi-, illetve nő háztartásfői választójog , és lényegesen enyhébb helyben lakási követelmények (a 19. századi reformok nyomán az 1910-es évek elején is a felnőtt férfiak mintegy 80 százaléka szavazhatott volna, de a választói nyilvántartás és regisztráció szabályai miatt csak 68 százalékot ért el a tényleges jogosultak aránya)

    1918, Magyarország
  • Az őszirózsás forradalom ideiglenes törvényhozásának első néptörvénye választójogot ad minden 21. évét betöltött férfinak és 24 évnél idősebb, írni-olvasni tudó nőnek

    1918, Ausztria
  • Szavazati joghoz jutnak a nők

    1918, Oroszország
  • A bolsevik forradalom után a szovjetválasztásokból kizárják a magánvállalkozókat, kereskedőket, kereskedelmi ügynököket, szerzeteseket, egyházi alkalmazottakat, volt rendőrtiszteket, viszont az Oroszországban élő, állampolgársággal nem rendelkező dolgozók választhatnak

    1918, Csehszlovákia
  • Az ideiglenes csehszlovák alkotmány megerősíti az általános, titkos és közvetlen választójogot, s kötelezővé teszi a választási részvételt

    1918, Románia
  • Új választási törvény révén a férfiak általános és titkos választójoghoz jutnak, a választási részvétel kötelezővé válik

    1919, Hollandia
  • A szavazati jogot kiterjesztik a nőkre

    1919, Magyarország
  • Általános és titkos választójog minden 24. életévét betöltött, legalább hat éve magyar állampolgár és fél éve egyazon településen élő felnőttnek; nők esetén az írni-olvasni tudás is feltétel; a szavazás kötelező, a távolmaradók pénzbírsággal sújthatók

    1919, Lengyelország
  • Szavazati jogot kap minden 20 évesnél idősebb férfi és nő

    1919, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság
  • Az aktív katonák, a vajdasági németek és magyarok kivételével minden 21 évnél idősebb férfi egyenlő szavazati jogot kap, de a törvényhozásban aránytalanul sok mandátum jut a szerb országrésznek

    1920, Kanada
  • Minden 21 év feletti állampolgár szavazati jogot szerez a szövetségi választásokon

    1920, Németország
  • A korábbi plurális helyett egyenlő választójogot kap minden 20 évnél idősebb polgár

    1920, Palesztina
  • A brit mandátumterületen a zsidó közösség 20 évesnél idősebb tagjai szavazhatnak

    1920, Egyesült Államok
  • Megtiltják a nemi diszkriminációt a szavazati jogban (egyes államokban azonban már száz évvel korábban szavazati jogot kaptak a nők)

    1921, Svédország
  • Szavazati jogot nyernek a nők

    1922, Magyarország
  • A Bethlen-kormány rendelete a nagyobb városok határain kívül visszaállítja a nyílt szavazást (az indoklás szerint a titkosság sértette az egyenes jellemű vidéki emberek önérzetét); szavazati jogukat vesztik többek között a négy eleminél kevesebbet végzettek, azok a nők, akik eltartottak és nincs legalább három gyermekük, vagy pedig 30 évnél fiatalabbak, és nincs felsőfokú végzettségük

    1923, Törökország
  • Megszűnik a jövedelmi cenzus; minden 18 év feletti férfi szavazati jogot szerez

    1924, Ausztrália
  • Kötelezővé válik a szavazás a parlamenti választásokon

    1925, Japán
  • Megszűnik a jövedelmi cenzus; minden felnőtt férfi szavazati jogot szerez

    1928, Nagy-Britannia
  • A szavazati jog tekintetében megszűnik a különbségtétel férfiak és nők között

    1928, Egyesült Államok
  • Az első elnökválasztás, amelyiken minden állam az amerikai állampolgárokra korlátozza a választójogot

    1931, Spanyolország
  • Bevezetik az általános és egyenlő szavazati jogot minden 21 év feletti felnőtt számára

    1933, Portugália
  • A Salazar-rezsim visszaállítja az 1911-ben eltörölt vagyoni cenzust; a középfokúnál alacsonyabb végzettségű nők is elvesztik szavazati jogukat

    1934, Kuba, Törökország
  • Szavazhatnak a nők

    1935, India
  • Vagyoni és műveltségi cenzushoz kötik a szavazati jogot, de a korábbinál többen (a városokban a lakosság 14, falun mintegy 4 százaléka) válnak jogosulttá

    1936, Dél-Afrika
  • A fekete lakosságot lényegében megfosztják a szavazati jogtól (a törvényhozásba például ezentúl összesen három és kizárólag európai származású képviselőt választhatnak)

    1936, Szovjetunió
  • Az 1936-os sztálini alkotmány kiterjeszti a szavazójogot a 18 éven felüli állampolgárokra

    1938, Magyarország
  • Az új választójogi törvény tovább szigorítja a szavazásra jogosultság életkori és iskolázottsági feltételeit, de visszaállítja a titkos szavazást vidéken

    1941-1944, Svédország
  • A korhatár 21 évre csökken

    1945, Indonézia
  • Minden felnőtt szavazati joghoz jut, a házasságban élő 18 évnél fiatalabbak is, de a kommunista párt és a hozzá kötődő szervezetek tagjait, illetve az általuk támogatott 1965-ös hatalomátvételi kísérlet résztvevőit utóbb kizárják a szavazati jogból

    1945, Brazília
  • Az első viszonylag szélesebb körű országos választáson a felnőtt lakosság többségét kitevő írástudatlanok továbbra sem szavazhatnak

    1945, Ausztria
  • A náci párt és a hozzá kötődő fegyveres szervezetek volt tagjai elvesztik választójogukat, de 1948-ra a leginkrimináltabb személyek kivételével mind visszakapják, s így mintegy félmillióval nő a jogosultak száma

    1945-1946, Kelet-Európa
  • A német uralom alól felszabadult kelet-európai országokban általános a felnőttek szavazati joga, de a háború alatti kollaboráns tevékenység, fasiszta szervezetekben való szerepvállalás, német (Csehszlovákiában német és magyar) származás és más jogcímeken sokakat (Jugoszláviában például a felnőttek 2,3 százalékát) kizárnak a szavazati jogból

    1945-1949, Argentína, Chile, Franciaország, Japán, Mexikó
  • Szavazati jogot nyernek a nők

    1946, Portugália
  • A Salazar-rezsim szavazati jogot ad a családfenntartó nőknek, valamint azoknak, akik a választásra jogosult férfiaktól elvártnál legalább kétszer nagyobb adót fizetnek

    1946-1956, Hollandia
  • A szavazási korhatárt előbb 23, majd 21 évre szállítják le

    1948, Nagy-Britannia
  • Az egyetemet végzettek és az üzletemberek választási kiváltságai megszűnnek, ezzel minden szavazat egyenértékűvé válik

    1948, Izrael
  • A 18 év felettiek általános szavazójoga

    1951, Nigéria
  • Az északi országrész kivételével, ahol a nőket 1979-ig kizárják a választójogból, minden 21 évnél idősebb állampolgár szavazati jogot kap

    1952, India
  • 21 évnél idősebbek választójoga

    1953, Jugoszlávia
  • A különféle képviseleti szervekbe való választásokon olyan rendszert vezetnek be, amelyben az egyes emberek szavazatait az őket foglalkoztató nemzetgazdasági ágnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása arányában súlyozzák

    1954, Kína
  • A népi Kína első helyi választásain (a megyeinél magasabb szinten máig sem voltak közvetlen választások) különféle jogcímeken (túl nagy földbirtok, reakciós nézetek, hivatali korrupció) a felnőtt lakosság 5 százalékát kizárják az egyébként általános választójogból

    1957-1964, Egyesült Államok
  • A szövetségi törvényhozás fokozatosan betiltja azokat a regisztrációs követelményeket (például olvasásteszten való megfelelés, helyi fejadó fizetésének igazolása), amelyek - mindenekelőtt egyes déli államokban - feketék és szegény fehérek milliói számára nehezítették meg a szavazati jog gyakorlását

    1958, Chile
  • Bevezetik a titkos szavazást

    1962, Ausztrália
  • Szavazati jog a bennszülötteknek, de a többiekkel ellentétben számukra egészen 1984-ig önkéntes marad a regisztráció és a választási részvétel

    1963-1966, Botswana
  • Az ország függetlenné válása előtt a brit gyarmati hatóságok bevezetik az általános választójogot; a függetlenség elnyerése után kezdetben olyan sokakat (például közalkalmazottak, törzsi vezetők, angolul nem beszélők) nem lehet megválasztani politikai hivatalra, hogy a jelöltek között erősen felülreprezentáltak a magánszektorban dolgozó fehér telepesek

    1968-1974, Portugália
  • Egységesülnek a választójog feltételei a férfiak és nők számára

    1968-1981, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Costa Rica, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Írország, Kanada, Kolumbia, Málta, Mexikó, Nigéria, Norvégia, NSZK, Portugália, Spanyolország
  • A szavazási korhatárt 18 évre csökkentik

    1970, Hollandia
  • Érvénytelenítik a választóhelyiségben való megjelenést kötelezővé tevő 1917-es törvényhelyet

    1971, Svájc
  • A kérdésről tartott sokadik népszavazás pozitív döntése nyomán szavazati jogot nyernek a nők (a 20 év feletti férfiak körében 1848 óta általános a választójog)

    1976, Spanyolország
  • A Franco-rendszer (nem választott) törvényhozása utat nyit az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztásához

    1976, Kuba
  • Az 1952 óta tartott első (de nem pártok versenyén alapuló) választásokon a szavazási korhatárt 16 évre csökkentik

    1977, Brazília
  • Szavazhatnak az írástudatlanok

    1981, Irán
  • Az iszlám forradalmat követő első elnökválasztáson a választójog korhatára 16-ról 15 évre csökken

    1982, Törökország
  • A civil kormányzáshoz való visszatérés alapjait megvető alkotmány értelmében a következő parlamenti választáson nem szavazhatnak azok, akik nem jelennek meg a népszavazáson az új alkotmányról

    1988, Brazília
  • A szavazási korhatárt 16 évre csökkentik, az írástudatlanok kivételével a szavazás kötelezővé válik minden 18-70 éves számára

    1993, Dél-Afrika
  • Az ideiglenes alkotmány megszünteti a faji alapon történő politikai diszkriminációt, és bevezeti az általános választójogot

    HVG - 1999/27. - 1999. július 10. - 54-55. oldal • Melléklet • kronológia



    Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

    Miért támogassam a Múlt-kort?

    2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
    Olvasta már a Múlt-kor
    történelmi magazin
    legújabb számát?

    kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

    Nyomtatott előfizetés vásárlása
    bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
    Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
    7 960 ft 6 490 Ft
    Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
    Az első 500 előfizetőnek.
    20 000 ft 9 990 Ft
  • Legfrissebb
    Legolvasottabb

    Játsszon!

    Miről híresült el I. Miklós pápa?

    Történelmi adattárak

    Mi történt a szülinapomon?

    Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

    Bezár