Nagyváthy János, a magyar mezőgazdaság úttörője

2005. január 19. 10:01

A tudományos színvonalú mezőgazdaság egyik magyarországi úttörője 250 éve született.

Az első magyar mezőgazdasági kézikönyv írója volt. Festetics György jószágkormányzójaként mintaszerűen megszervezte az uradalmat és első ízben vezette be a kettős könyvelést. Felvilágosult, utópista társadalompolitikai röplapokat is kiadott. Festetics az ő tanácsára is szervezte meg a keszthelyi Georgikont, az első mezőgazdasági főiskolát.

A sárospataki református kollégiumban jogot és teológiát hallgatott. Később Szapáry István gróf két fia mellett volt nevelő, sokat utazott velük. Ezután Losoncon alrektor és poétika-tanár lett, de megromló látása miatt lemondott állásáról. Pesten kikezelték szembaját, közben az egyetemen Mitterpacher Lajos gazdasági előadásait hallgatta. Gyógyulása után a hadsereg élelmezéséhez került, hét év múlva kapitányi rangban a Duka-ezrednél szolgált. Bécsben szabadkőműves lett, követte a külföld gazdasági eseményeit, jelentős szakkönyvtárt gyűjtött. Lovak idomításával és adásvételével is foglalkozott, 1782-ben Itáliába helyezték. Látása újra romlani kezdett, ezért visszatért Bécsbe, s ott kezeltette magát. Itt találkozott Festetics Györggyel és Széchényi Ferenccel, s megismerkedett Jordán Péter jószágkormányzóval, aki felvette őt egy közeli birtokra gyakornoknak.

1788-ban Nyugat-Európába utazott, a mai Belgium gazdaságát tanulmányozta. Hazatérte után Pesten telepedett le, ahol a szabadkőművesek közt megismerkedett Báróczi Sándorral, Batsányival és Kazinczyval. 1791-ben Festetics gróf keszthelyi birtokainak jószágkormányzója lett. Gazdája támogatásával Csurgón gimnáziumot és templomot építtetett, s a Georgikon, az első mezőgazdasági főiskola alapítása is az ő ötlete volt. Három év alatt az elhanyagolt uradalmat nagy jövedelmet termelő gazdasággá fejlesztette, s ő vezette be elsőként hazánkban a kettős könyvelést. 1797-ben saját kérésére nyugalomba vonult, s Csurgón gazdálkodva, mintagazdaságot létesített. Zalában és Somogyban is táblabíró volt. Ő írta az első magyar mezőgazdasági kézikönyvet, felvilágosult, utópista társadalompolitikai röplapokat is kiadott.

Főbb művei: A szorgalmatos mezei gazda (1791), Magyar háziasszony (1820), Magyar practicus termesztő (1821), Magyar gazdatiszt (1821).

(MTI)