Ki ölte meg Európa nagy meseíróját?

De ki volt Geoffrey Chaucer?

Chaucer módos borkereskedõ gyermekeként született 1344-ben. Felnövekedvén nemesi családba házasodott, és egyetemeken szerzett nagy műveltségével befolyásos királyi hivatalokat is viselt. Sokáig élt Itáliában, jól megtanult olaszul, és felismerte azt, ami a többi országban még ritkaság volt: hogy nemcsak az egyház és a jog latin nyelvén lehet verseket, gyönyörködtető prózai műveket írni.

Chaucer ugyan jól tudott latinul, de amikor hivatalai mellett írni kezdett, elsősorban a polgári olvasóknak, a hölgyeknek, a katonáskodó köznemeseknek akart gyönyörködtető olvasnivalókat adni. Ezek az emberek nem tudtak latinul, ugyanakkor a verseket, a történeteket, az olvasás gyönyörűségét már igencsak kedvelték. Chaucer pedig nagy műveltségű volt, kimeríthetetlen képzelettel tudott mesélni, kitűnően verselt, és a gúnyolódó humort is kedvelte - olvaható a www.hmg.hu oldalon. És habár olykor vámügyi főtisztviselő volt, máskor a középítkezések felügyelője, a királyi udvarhoz közel álló férfi, aki nemesi házból származó feleségével boldog szerelemben élt, sógorságban állt államférfiakkal és hadvezérekkel - már igen korán versekkel és történetekkel gyönyörködtető íróművész akart lenni, és lett világirodalmi méretekben.

Chaucer humora, érzékletes lélekrajza, elbeszélő és megjelenítő ereje, kifogyhatatlan költői leleménye a Canterbury mesékben mutatkozik meg igazán - az írásnak abban az "isteni bőségében", amit már Dryden annyira méltányolt, s amihez foghatót csak néhány utódban, Shakespeare-ben és az angol regény legnagyobb mestereiben találni. A gazdagság érzését az sem csökkenti, hogy ez a mű is csonka, mint minden nagyobb lélegzetű munkája, a Troilus és Cryselde kivételével


Az eredeti terv szerint a dél-londoni southwarki "Dolmány" fogadóból Canterburybe tartó, körülbelül 30 főnyi zarándokcsapat minden tagjának menet is, jövet is két-két történetet kellett volna elmondania az út fáradalmainak enyhítésére, de a Prológuson és Chaucer rövid prózai zárszaván kívül mindössze huszonnégy mese készült el. Vagyis a tervezett műnek még egynegyede sem, azonban még így, csonkán is terjedelmes: két prózai történeten kívül több mint 17 000 verssor a hossza.

Chaucer a canterburyi zarándokút keretébe foglalt témában, műfajban, hangulatban egymástól erősen elütő történeteket. Feltehetően korábban keletkezett - a lovag meséjén kívül - Konstancia története, amelyet a törvénytudó mond el, valamint Szent Cecília legendájának feldolgozása, amelyet a második apácával meséltet el a költő. E három történet nemcsak abban rokon, hogy mindegyik keresztény példázat, hanem abban is, hogy versformájuk az az ababbcc rím-képletű, ötös hangsúlyos jambusokból álló hétsoros strófa, amelyet Chaucer honosított meg az angol költészetben. Ebben a formában írta a Troilus és Criseyde-t is.

A mesék nagy többsége viszont páros rímű ötös jambusokban íródott. Ezt a formát is ő használta először A jó asszonyok legendája c. verses elbeszélés-sorozatában.

A Canterbury mesék témában, hangnemben rendkívül változatosak s a középkori irodalom szinte valamennyi műfaját felölelik. Van köztük a már említett keresztény példázatokon kívül regényes történet, pl. a birtokos meséje Arviragusról és Dorigenről, amely a lovagi szerelem és a hitvesi hűség eszményét hirdeti. Akad a történetek között a lovagregéket parodizáló mese is, Sir Thopasról, amelyet maga Chaucer kezd elmondani, de társai félbeszakítják, s helyette Melibeus erkölcsileg épületes históriáját beszéli el a költő, prózában.

1. Misztikus gyilkosság egy misztikus könyv szerint
2. De ki volt Geoffrey Chaucer?