Sió tündér legendáját is elhozták a Városligetbe a millenniumi ünnepségek

kép: Fortepan / Deutsche Fotothek / Brück und Sohn

A Városliget két évszázados történetének leglátványosabb szökőkútját az 1896-os millenniumi kiállításra építették meg. A szökőkút medencéjében, egy sziklán szoborkompozíciót helyeztek el, mely Sió tündér legendáját ábrázolta Fáy András tündérmeséje nyomán. Maga a vízmedence 700 négyzetméteres volt, a legmagasabb vízsugár pedig négyemeletnyi magasságba tört fel.

Esténként váltakozó színű villanyfénnyel világították meg a vízsugarakat, miközben szólt a térzene. Nem csoda, hogy a „fontaine lumineuse”, azaz a világító szökőkút az Ezredéves Kiállítás egyik kiemelkedő látványosságának számított. A horganyozott lemezből készült alakokat Mátrai Lajos György szobrász formázta, a szökőkutat Oskar Marmorek bécsi mérnök tervezte, a Ganz és Tsa. Részvénytársaság kivitelezte és működtette a kiállítás alatt.

Mátrai Lajos György szobrászművész alkotása, a Sió tündér regéje szoborcsoport és szökőkút, balra az Iparcsarnok (kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

A látványos szökőkutat a tartós fennmaradásra érdemes építmények közé sorolták, így a kiállítás bezárása után nem bontották el. Virágos parkot, majd látványos rózsakertet alakítottak ki körülötte. A fővárosiak kedvelt sétálóhelye maradt egészen az I. világháború végéig, amikorra berendezése tönkrement és környékét is elhanyagolták. Szobrait széthordták a háború végén, de egykori helyén, feltehetően medencéje és csőrendszere maradványainak felhasználásával új szökőkutat készítettek.

A térzene, a szabadtéri koncertek hallgatásával összekötött korzózás kedvelt időtöltés volt a Városligetben, ám sokáig hiányoztak a szórakoztató séta célpontjául szolgáló zenepavilonok. Az 1885-ös Országos Állandó Kiállításra emelték az első ilyen építményt az Iparcsarnok előtt létrehozott sétányon. A zenepavilon, ahol naponta katonazenekarok adtak műsort, pillanatok alatt a pestiek egyik legnépszerűbb találkozóhelyévé vált.

A Székesfővárosi Zenekar hangversenye az Iparcsarnok előtti zenepavilonban, a karmester Bor Dezső. (kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

Megnyitása után egy évtizeddel, az 1896-os Ezredéves Kiállításon újból fontos szerepet kapott az első zenepavilon. A millenniumi kiállítás főútvonala az Andrássy úti főkaputól indult, és miután kettéágazott, egyik ága az Iparcsarnok előtti, virágágyásokkal díszített térbe torkollott. A sétatér közepén a felújított, váltakozó színekkel világító szökőkút állt. A szökőkút és az Iparcsarnok főbejárata között pedig a felújított zenepavilon, ahol minden nap délután négy órától este tízig 43 tagú katonazenekar játszott.

A városligeti zenepavilonok több mint fél évszázadon át, egészen a 2. világháborúig szolgálták a közönséget. Ekkor azonban a két legfontosabbat, az Iparcsarnok előttit és az állatkertit lebombázták. A háború után az Állatkertben szabadtéri színpadot építettek a zenepavilon helyett. Ám ennek működtetése nem volt gazdaságos, ezért a zenei előadásokat is leállították. A zenepavilonok fél évszázados fénykora lezárult, a ligeti térzene hosszú időre elhallgatott. (x)

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2016

• Diktátorfeleségek – megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Főszerkesztői köszöntő
• Pillantás a szoknya alá
• A karibi vudu mészáros
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem”
• "Aki egyetlen paraszttal sakkban tartotta az országot"
• Magyar filmek vörös szőnyegen
• A fekete halál bosszúja
• Hét zsarnok kivégzése