Két évszázad után lázadt fel ismét egy gyarmata Nagy-Britannia ellen
2023. november 11. 19:05 MTI
58 éve, 1965. november 11-én deklarálta az apartheid jellegű politikát folytató rodéziai kormány az ország elszakadását Nagy-Britanniától, miután London azt javasolta, fokozatosan adja át a hatalmat a fekete többségnek. A Brit Koronát ezt megelőzően csak az amerikai gyarmatok hagyták el hasonló módon 1776-ban.
1978-ban Ian Smith miniszterelnök fekete vezetőkkel aláírta az ország helyzetét rendezni kívánó belső megállapodást
Korábban
A Limpopo és a Zambézi folyók közt elterülő, rendkívül gazdag, a matabele törzs lakta vidék 1889-ben vált brit érdekszférává. A következő években hódította meg a területet a Cecil Rhodes üzletember vezette Brit Dél-Afrikai Társaság, az új gyarmatot alapítójáról nevezték el Rodéziának.
Dél-Rodéziát három évtizeden át lényegében a Brit Dél-Afrikai Társaság vezette, amely csak 1923-ban mondott le – busás kárpótlás fejében – előjogairól.
A brit kormány ezután a területet egyesíteni akarta Dél-Afrikával, de az itt élő fehér telepesek elutasították a kezdeményezést. Dél-Rodézia végül széles körű önkormányzattal rendelkező gyarmat lett, bár hivatalosan nem kapta meg a domíniumi státust.
Cecil Rhodes, Afrika gyarmatosításának gazdasági hajtóereje
Az alkotmány és a választási rendszer elvben nem volt diszkriminatív, ám a szavazati jogot vagyoni cenzushoz kötötték, így a politikai és gazdasági életet a lakosság öt százalékát kitevő fehérek uralták.
Kormányzásuk alatt Dél-Rodézia gazdaságilag felvirágzott, de a feszültség egyre nőtt, mert nem vették figyelembe a többség, azaz a fekete lakosság érdekeit.
A domíniumi státusra törekvő kormány 1953-ban föderációt hozott létre a közvetlenül Londonból irányított Észak-Rodéziával (a mai Zambiával) és Nyaszafölddel (a mai Malawival).
A unió alig tíz évig maradt működőképes: London nem adta meg a domíniumi státust az új államalakulatnak, és – mivel úgy ítélte meg, hogy a gyarmati rendszer a továbbiakban sem geopolitikailag, sem etnikailag nem tartható fenn – arra ösztönözte a kormányt, hogy vonja be a hatalomba a többségi fekete lakosság képviselőit.
A fehér kisebbség erről hallani sem akart, és 1961-ben a függetlenséget megelőlegező alkotmányt fogadott el, amely csak a parlamenti helyek negyedét biztosította a feketéknek.
A következő évben az államszövetség másik két részén a fekete lakosságot képviselő pártok győztek a választásokon, és Nagy-Britannia elismerte ezen államok jogát a függetlenségre.
A föderáció 1963. december 31-ével megszűnt, ekkorra Dél-Rodéziában már a nyíltan függetlenségpárti, a fehér uralom fenntartását célul tűző pártok kerültek hatalomra.
Miután a britek tudtukra adták: a függetlenséget csak akkor ismerik el, ha a többségben lévő afrikaiakat is bevonják a hatalomba, Ian Smith miniszterelnök úgy döntött, egyoldalúan cselekszik.
Az 1965. november 11-én közzétett proklamáció külsőségeiben az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatra emlékeztetett, de – azzal ellentétben – a fehér lakosság kizárólagos uralmát nyilvánította ki.
Az aktust kísérő beszédében Smith közölte, hogy nem adják meg magukat a kommunizmusnak, harcolni fognak az igazságért, a civilizációért és a kereszténységért.
A rodéziai kormány ezzel lényegében fellázadt a Brit Korona ellen, erre 1776, az amerikai gyarmatok függetlenségének kikiáltása óta nem volt példa. Háborúra ugyan nem került sor, de a nemzetközi közösség nem ismerte el Rodéziát, az ENSZ szankciókat rendelt el, a brit kormánnyal pedig évekig folytak a „tárgyalások a tárgyalásokról”.
A hetvenes évek elejétől gerillaháború bontakozott ki az országban, amelyben két fekete felszabadítási szervezet, a Robert Mugabe vezette ZANU és a Joshua Nkomo irányította ZAPU szállt szembe a fehér uralommal. A harcoknak mintegy 40 ezer ember vált áldozatává.
Smith késleltette az elkerülhetetlen véget. 1978-ban a mérsékelt fekete vezetőkkel megpróbált tető alá hozni egy belső megoldást, Rodézia-Zimbabwe – kiegyezési kísérlet nyomán született – új kormányát azonban továbbra sem ismerte el a nemzetközi közösség, így a felszabadító harc is folytatódott.
A végső kiegyezés 1979 végén született meg: a szankciókat feloldották, és az 1980 elején rendezett választásokon már a feketék is voksolhattak.
Robert Mugabe diktatúrája sem hozott megváltást Zimbabwe népének (Wikipedia / Al Jazeera English / CC BY-SA 2.0)
A győzelmet meggyőző többséggel Robert Mugabe pártja szerezte meg, és 1980. április 17-én megszületett Afrika ötvenedik független állama, a Zimbabwei Köztársaság. Smith ezután Mugabe parlamenti ellenzékeként dolgozott, amíg a fehér kisebbségnek fenntartott parlamenti helyeket 1987-ben el nem törölték.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2021
- Ókori emberáldozatok
- A magyar könnyűzene a hetvenes években
- Az MSZMP-tömegszervezetek mindennapjai
- Piranesi rézkarcbörtönei
- Itt a szép, itt a jó, itt a parázs gesztenye!
- A szepesgörgői Görgey–Csáky-kastély
- Magyar konyha a gulyás előtt
- A háztáji gazdálkodás kialakulása és szerepe
- Az Én évtizede a rockzenében
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
