„Csörtető stréber senkiháziak, üresfejű fajankók” – Bajcsy-Zsilinszky Endre politikája a harmincas években

Budapest látképe 1930-ban, a Nemzeti Radikális Párt megalakulásának az évében (kép forrása: Fortepan / Latin)

Bartha Ákos Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai ideológiája a harmincas évek első felében című tanulmánya az Aetas történelemtudományi folyóirat 33. kötetének 1. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva olvasható teljes egészében.

Hipotézisem szerint ebben az időszakban nem egy „baloldali fordulat” nyomán történtek jelentős elmozdulások a politikus nézetrendszerében, hanem sokkal inkább nézetek és kapcsolatrendszerek megváltozott politikai körülmények (gazdasági világválság, diktatúrák térhódítása, Gömbös hatalomra kerülése stb.) hatására történő újrafogalmazásáról beszélhetünk esetében.

Bajcsy-Zsilinszky Endre emléktáblája az Attila úton (kép forrása: wikipedia / Akela / CC BY-SA 3.0)

Az alábbiakban elsősorban arra a kérdésre keresem a választ, hogy ez az útkeresés mennyiben volt egyirányú, és/vagy mennyiben kapcsolódott a korabeli politikai játéktér baloldalinak nem tekinthető tényezőihez. Hovatovább, fel kell tennünk a kérdést: értelmezhető-e egyáltalán Bajcsy-Zsilinszky e pályaszakasza a politológia tradicionális eszköztárával, vagyis a bal–jobb dichotómia mentén.

Régi eszmék – új köntösben

Talán kissé zavarba ejtő az állítás, de Bajcsy-Zsilinszky Endre Gömbös Gyulához hasonló politikai alapállást foglalt el a tárgyalt időszakban. „Én is revízió alá vettem korábbi nézeteimet, anélkül, hogy megtagadtam volna korábbi magamat, hanem, mint Miskolcon is hangoztattam, igenis túlléptem mindazon, ami az 1923-ban szerkesztett »Fajvédő Kiáltvány«-ban tévedésnek vagy meghaladott álláspontnak bizonyult” – fogalmazott egy 1932-es cikkében.

Ahhoz azonban, hogy mit is haladott meg pontosan, más írásaihoz kell fordulnunk. Például a Soli Deo Gloria felkérésére 1933-ban írt egyik szövegéhez, melyben megtagadta „húszas évek eleji” nézeteit: „mindenekelőtt elszakadtam a német antiszemitizmustól, mely a maga szörnyű germán faji orthodoxiájával […] olyan vizekre evezte a magyar fajvédő mozgalmat, amelyek nekünk lényegében véve idegenszerűek” – vélekedett. Hogy mire gondolhatott ehelyütt, egy évvel későbbi cikke tisztázza: „Én akkor sem azért antiszemitáskodtam, hogy egy zsidó helyére két svábot, esetleg tótot, rácot lehessen ültetni” – értekezett a program félrecsúszásáról, vagyis a magyarosítás eredménytelenségéről.

Bajcsy-Zsilinszky fajvédelemhez fűződő kapcsolatát is szükségesnek érezte időről időre újraértelmezni, például amikor a múltját felhánytorgató új szélsőjobboldal („tolakodó és csörtető stréber senkiháziak, üresfejű fajankók”) pergőtüzébe került. Szerinte a gondolat, a ’20-as évek elején „tisztességes, őszinte és […] egészséges, ösztönös megérzésből fakadt”, ennek ellenére „a gyakorlat vizsgáján maga a fajvédelem szó is megbukott, mert túlságosan bizonytalan, túlságosan sokértelmű, túlságosan megfoghatatlan” volt, regisztrálta, alighanem pontosan.

A politikus megerősítette a – már a húszas évek első felében is vallott – nézetét, miszerint „»magyar faj« embertani értelemben nincsen, mert a magyarság többféle rasszhoz tartozik”, ugyanakkor a „bocskoros imperialista népek” által szuggerált kishitűséget is elvetette, mivel „történelmi és néplélektani” értelemben igenis jogos „magyar fajról” beszélni. S hogy miben is állt ez pontosan? A népiek „gyarmatvíziójának” szellemében 1934-ben arról értekezett, hogy „védekező és nem támadó, emberi jogokat és emberséget nem sértő faji érzés” az övé. 1936-ban pedig a Nemzetek Szövetségének Budapesten (Paul Valéry elnöklete alatt) ülésező Művészeti és Irodalmi Bizottságát méltatva érvelt a saját felfogásával összeegyeztethetetlen „faji dogmatizmus és miszticizmus ellen”, aggódva ugyanakkor, „hogy mindegyre fogy és pedig rohamosan, végzetes ütemben a honfoglalók vére a magyar középosztályban”.

A vér szerepére vissza-visszatért írásaiban, így például egyik magánlevelében ekképp érvelt a dunai népek együttműködése mellett: „…a kölcsönös vérkereszteződésen keresztül adódó vérrokonságot sem lehet a dunai népek között letagadni. Az erdélyi románságban épp úgy rengeteg magyar, tatár, kun, talán avar vér van, mint a túrmezei horvátságban és a felvidéki tótságban, és régen kimutatott igazság, hogy a tótság fajilag közelebbi atyafiságban van a magyarral, mint a csehvel, ha faj alatt embertani értelemben vett race-t értünk. De még a magyar számára legellenszenvesebb és legidegenebb cseh nép is a dunai népek felé kell húzzon, ha menteni akarja magát” – fejezte be egy geopolitikai érvvel biológiai indíttatású gondolatmenetét.

A politikus emléktáblája halálának helyszínén, Sopronkőhidán (kép forrása:wikipedia / Fekist / CC BY-SA 3.0)

Bajcsy-Zsilinszky a magyarságot „úrnépnek” tartotta, mely „mindig nagyobb életerőt fogott be szellemileg, fajilag és politikailag, mint amennyi területet be tudott népesíteni”, míg a politikus által leginkább ostorozott németség „mindig kisebbet népi erejénél”. Vagyis „nem leigázó, hanem rendező erő sugárzott ebből a magyarságból” – fogalmazott. Ettől a szemlélettől idegennek gondolta a nemzetiszocializmus középkorias, ugyanakkor német tervszerűséggel és módszerességgel felfegyverzett zsidóellenességét.

A volt fajvédő politikus amellett is hitet tett – megkülönböztetve a nyugati és keleti zsidóságot –, hogy a zsidóságot egységesen alsórendűnek tekinteni „nem emberséges és nem igazságos dolog”. Ám ezek a belátások nem akadályozzák meg, hogy a faji gondolat szellemében értekezzen a „szláv vérű” poroszságról, illetve a magyar középosztály vérének a „törzsökös magyarság” „bő és piros magyar vérével” történő, szükségesnek gondolt felfrissítéséről.

Bajcsy-Zsilinszky saját régi énjétől való eltávolodását a „német antiszemitizmustól” való elszakadás mellett szociális érzékenységének elmélyülésével, a magyar történelem, valamint az ó- és újtestamentum alapos tanulmányozásával magyarázta, külön hangsúlyozva a mózesi könyvekben tapasztalt „magasrendű erkölcsiséget”.

Bal vagy jobb?

Bajcsy-Zsilinszky politikusi működését illetően a rá vonatkozó szakirodalom erre az időszakra teszi a pártvezér „baloldali fordulatát”. Az bizonyos, hogy Bajcsy-Zsilinszky – Ulain Ferenchez hasonlóan – ellenezte a Népszava 1932-es betiltását, mivel szerinte tartós rendet nem lehet reformok nélkül, csupán rendészeti eszközökkel elérni. Ugyanakkor saját programját nemcsak nemzeti, hanem szociális tekintetben is a szociáldemokraták fölé helyezte: „Egyetlen percig sem lennék nacionalista, ha nem tudnám, hogy az én nacionalizmusomban nincsen több szociális tartalom, diadalmas emberség, magyar népem és nemzetem számára több jó, mint a szociáldemokráciában” – fogalmazott.

A szociáldemokraták agrárprogramja szerinte a „legvastagabb demagógia és népámítás”, mivel a pártot marxi alapjai hiteltelenné teszik a tervezett földosztáshoz. S bár a Szociáldemokrata Párt taktikai okokból hajlandó volt akár együttműködni is az NRP-vel, továbbá üdvözölték a párt szabadságjogokért – például az általános és titkos választójogért – folytatott küzdelmét és náciellenes kiállását, az átállt párttagoknak és az NRP-ben feltűnő sztrájktörőknek nem bocsátottak meg.

Gyanakodva figyelték Bajcsy-Zsilinszky Mussolini-szimpátiáját és egy olasz lapnak adott nyilatkozatát is. A nemzeti radikálisok ráadásul „Nagybudapesten” aktívan kísérleteztek a munkások „nemzeti útra” terelésével, vagyis igyekeztek elszipkázni a szociáldemokrata szavazókat Kispestről, Újpestről és Csepelről.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült