Kilenc tévhit a Barbarossa-hadműveletről
2022. június 22. 19:20 Múlt-kor
A Szovjetunió Harmadik Birodalom általi lerohanása, amely 1941. június 22-én indult, a történelem legnagyobb katonai hadművelete volt. A Barbarossa-hadművelet Hitler azon vágyából született, hogy elfoglalja a Szovjetuniót és legyőzze a bolsevizmust, egyúttal valóra váltsa irracionális fantáziáját a Lebensraum (élettér) létrehozásáról.
A németek mellett finnek is nagy számban képviseltették magukat – a képen a Murmanszkba vezető vasútvonalon haladnak át
Korábban
Mítoszok sokasága
A hadművelet két egymástól sok mindenben különböző fegyveres erőt állított egymással szembe.
A német Wehrmacht volt a világ egyik legfejlettebb és legjobbnak tartott hadserege, míg a szovjet Vörös Hadsereg nemrég esett át egy brutális megtizedelésen, és emiatt erősen híján volt az alkalmas vezetőknek.
Az invázió során a német csapatok képtelenek voltak végül legyőzni a szovjeteket, ami kulcsfontosságú fordulópontot jelentett a háború kimenetele szempontjából.
Az évtizedek folyamán rengeteg, a történtek megértését alapvető dolgokban is befolyásoló mítosz terjedt el. Alább olvasható 9 elterjedt tévhit az óriási jelentőségű hadjárattal kapcsolatban.
1. Sztálin összeomlása
A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa előtt mondott híres 1956 februári beszédében Nyikita Hruscsov azt állította: „A fronton elszenvedett első súlyos vereség után Sztálin úgy gondolta, eljött a vég. Azokban a napokban egyik beszédében azt mondta: 'Mindent, amit Lenin teremtett, örökre elveszítettünk!' Ezután Sztálin hosszú ideig nem tett semmit.”
Ennek az állításnak köszönhetően Sztálin 1941. június végi paralizált állapota vált az egyik legelterjedtebb toposszá a Barbarossa-hadművelettel kapcsolatban.
Lengyelország lerohanása után még barátsággal köszöntötték egymást a németek és a szovjetek (kép forrása: Wikipédia/ Bundesarchiv, Bild 101I-121-0008-25 / Ehlert, Max / CC-BY-SA 3.0 de)
A valóságban azonban – a Steven Main, az Edinburgh-i Egyetem oktatója által végzett kutatások szerint – Sztálin hivatali programnaplója semmiféle változást nem mutat a szóban forgó időszakban, így az állítás merő hazugságnak tekinthető Hruscsov részéről.
Mint azt Main bemutatja, Sztálin hivatalos munkanapja 1941. június 22-én reggel 5:45-kor kezdődött és 16:45-kor végződött. Június 23-án, amikor az „összeomlásnak” be kellett volna következnie, 22 órát és 35 percet töltött munkában.
E hosszú és nyilván kimerítő nap után Sztálin legrövidebb munkanapja június 24-e volt, ekkor mindössze 5 órát dolgozott – ez lehetett az alapja Hruscsov állításának.
Június 25-éről 26-ára azonban Sztálin 24 órán keresztül tartott tanácskozásokat. Június 27-én Main szerint „feljegyzett munkanapja egy kicsivel 10 óránál tovább tartott, és talán e fizikailag és mentálisan kimerítő időrend hatására június 28-ai munkanapja valamivel több, mint 5 óra volt.”
Kijelenthető tehát, hogy Sztálin nemhogy „nem tett semmit”, de 168 órán keresztül június 22 és 28 között.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.
