A tehetség utat tört magának – így indult a legendás Ki mit tud?

Kern András és Pintér Gábor az első, 1962-es évad döntőjében (Kép forrása: Fortepan / Szalay Zoltán)

Az első, 1962. február 13-án vetített adás után még senki sem hitte, hogy kevesebb mint fél év múlva, 1962. július 24-én emberek százezrei ülnek majd a televízió képernyője előtt este 7 óra 40 perckor – pedig ez is csak egy átlagos nap volt a dübörgő szocializmusban. Ekkor kezdődött a kultikus vetélkedő, a Ki mit tud? döntője, amely mai szemmel nézve is szórakoztató, egyben hiteles kordokumentumként is szolgál.

Honnan eredt az ötlet? A gondolat szellemi atyját ma már valószínűleg hiába keresnénk, ám annyi bizonyos, hogy a szálak a MOM Kultúrházban értek össze: ekkor még ugyan a szakavatott zsűri véleményezése nélkül, de minden tehetséges fiatal pódiumra léphetett a spontán szervezett tehetségkutatókon.

A műsor későbbi készítői tévékamerák előtt akarták megmutatni országnak-világnak a tehetségeket, de a „dilettantizmus veszélyére” hivatkozva első nekifutásra – felsőbb utasításra – elgáncsolták az ötletet. A józan ész idővel diadalmaskodott, a Ki mit tud? 1962-ben műsorra került. A kategóriák – mint például ének, zene, vers, próza, tánc – győztesei Helsinkibe, a Világifjúsági Találkozóra utazhattak.

A Népszava július 27-i cikkében propagandacélokra is felhasználta a műsort, amely – ebben a kontextusban – a „szocialista életöröm” kifejezésével volt egyenértékű: „De ki akarja behálózni a finn ifjúságot? A »Ki mit tud« győztesei? A Füttyös, aki Helsinkiben is madárdalával akar hatni az érzésekre? Vagy talán a kis bűvész — kártyamutatványaival? Kiktől és mitől védik a Nyugat »demokratái« az ezer tó országát?” – olvashatóak a „dekadens Nyugat” ellenében írott sorok.

Úton Helsinki felé, 1962 (Kép forrása: Fortepan / Szalay Zoltán)

Nem a győzelem, hanem a részvétel számít – tartja a mondás, amely a Ki mit tud? esetében is helytállónak bizonyult. Koncz Zsuzsa – aki Gergely Ágnessel az évad végén egy asztali lámpát vihetett haza a Corvin Áruház kínálatából –, a Metro együttes és a Benkó Dixieland Band sem ért el első helyezést, népszerűségük mégis a műsorban gyökerezett.

A győztesek között is született legenda: Kern András a paródia kategóriában aratta le a babérokat Pintér Gáborral. A mindössze tizennégy éves ifjú még azt a pimaszságot is megengedte magának, hogy kiszóljon a zsűritag Várkonyi Andrásnak – természetesen a közönség legnagyobb örömére.

Az első évadban az ének kategóriában Bakacsi Béla, a bűvészek között Gloviczki Péter, míg a vers kategóriában Németh Imre diadalmaskodott, továbbá különdíjat kapott Angyal János humorista és Hacki Tamás füttyművész is.

Humoros előkészületek 1976-ból (Kép forrása: Fortepan / Urbán Tamás)

A döntőről még Bárány Tamás is megemlékezett az Élet és Irodalom július 28-i számában, véleménycikkének az árulkodó Ki mit tud – és ki mit nem tud? címet adta. A baljós várakozások ellenére kifejezte elismerését: „jó volt, hasznos és eredményes ez a vállalkozás, bátran folytathatja a televízió.” Viszont fontos tanulságokra is rávilágított. Az önismétlést súlyos problémának tartotta: „A világ legizgalmasabb füttykoncertje, legvájtabb fülű parodistája is unalmas, ha egymásután kétszer látom ugyanazzal a produkcióval.” A szerző kiemelte azon aggályát is, hogy a hivatásos, tehetséges művészek az újonnan feltörő amatőrök árnyékába kerülhetnek.

Bölcsen állapítja meg azt az igazságot, amely majd 60 évvel később is megállja a helyét: „Amiről a tv előtti őskorban álmodni sem lehetett, amihez azelőtt munkában és művészi alázatban eltöltött hosszú esztendők kellettek: most szerencsés esetben öt perc alatt megvalósul – másfélmillió ember szivébe lophatja bele magát valaki […]” – a különbség a jelenkorhoz képest mindössze abban áll, hogy a televízió mellett ma már az online világban is megfigyelhető ez a jelenség.

A kamerák mögött, 1962 (Kép forrása: Fortepan / Kotnyek Antal)

A Ki mit tud óriási sikerét követően nem volt kérdés, hogy lesz-e folytatás. A tíz évadot megért tehetségkutató sorozatban olyan hírességek tűntek fel, mint Sztevanovity Zorán (1963), Kovács Kati és Ungár Anikó (1965), Gálvölgyi János (1968, később mint műsorvezető is visszatért), a Hungária és a Neoton (1968), vagy a zsűri által kiejtett, de a közönség szeretetével mindig visszaszavazott Pokolgép (1983), valamint Falusi Mariann (1983).

A műsorvezetők között feltűnt a legendás Antal Imre, a zsűritagok között pedig számtalan korabeli szaktekintély – Rábai Miklós, Pernye András, Major Tamás, Szinetár Miklós, Vásárhelyi László, Faragó Laura, Petrovics Emil – kapott szerepet az évadok során.

A Ki mit tud? zsűrije az 1962-es évad döntőjében (Kép forrása: Fortepan / Szalay Zoltán)

A Magyar Televízió legendás tehetségkutatója a szocializmus éveinek felejthetetlen emléke maradt. Az 1970-es évekre az ország legnézettebb televíziós műsorává vált, a kezdetleges statisztikai módszerek alapján a nézettség olykor még a 80 százalékot is meghaladta – ezzel még a Híradót is megelőzte. Az utolsó, tizedik évad 1996-ban futott, ezután a műsor emlékezetes pillanatokat maga mögött hagyva, végleg nyugalomba vonult.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2014

• Mátyásdomb: Lonkai-kastély
• Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
• Zrínyi kirohanásai
• Az ujj nélküli apáca titka
• A gulyáskommunizmustól a műanyag kilencvenes évekig
• Kémelhárítók „rendszerváltása"
• Színészből lett politikusok
• A maffia Tízparancsolat-értelmezése
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma