Hogyan hangolódtak a karácsonyra a középkori emberek? 

Az ünnepeket leszámítva csak az uralkodók és a főurak élvezhették a lakomák földi gyümölcseit (a képen V. Károly francia király és IV. Károly német-római császár látható)

Karácsony ünnepe a középkorban egyet jelentett a nagy lakomákkal és a felhőtlen közösségi szórakozással. A készülődés természetesen már hetekkel korábban megkezdődött, és végighúzódott az egész adventi időszakon. Ennek talán szimbolikus kezdete volt, amikor a szegény, kéregető asszonyok feltűntek az utcákon, és adventi babáikkal házról házra járva gyűjtötték az adományokat.

A készülődés során a legnagyobb kihívást természetesen a lakoma megtervezése és megvalósítása jelentette. Az alapanyagokat és a különféle hozzávalókat már jó előre igyekeztek beszerezni az emberek, így nagy mennyiségben halmoztak fel húsokat.

Asztalra kerülhetett ekkor vaddisznó, marha, szarvas, illetve liba és fogolymadár is. A víz közelében élők pedig gyakran fogyasztottak lazacot és angolnát is az ünnepi étkezéseken. Az év többi szakaszához képest különlegesnek mondható étkek mellett persze mindennaposnak mondható fogásokat is felszolgáltak, hiszen mindenki annyi kenyeret és sajtot ehetett, amennyi csak belé fért, szomjukat pedig sörrel és borral csillapították.

Egy középkori konyha Toszkánából (Kép forrása: Wikipédia/ Simone Letari/ CC BY-SA 4.0)

Nagy hangsúlyt fektettek a megfelelő díszítés előkészítésére is. Előkerültek a színes asztalterítők, a legjobb ónedények és a méhviasz gyertyák is. A házak belsejében gyönyörű faliszőnyegekkel varázsoltak ünnepi hangulatot, amelyek különféle bibliai jeleneteket elevenítettek fel.

Az ünnep persze nem lehetett teljes a különféle szórakoztató események nélkül. A falusiak jó hangulatát vándorszínészek és bábjátékosok biztosították, és persze több közösségi játékra is sor került. Egyike volt ezeknek a karácsonyi püspök szokása, amelynek során egy szerencsés kisfiút kiválasztottak, aki aprószentek ünnepén – vagyis december 28-án – magára ölthette a püspök szerepét és kifigurázhatta az igazi főpapot.

A teljes egyházi díszbe öltöztetett fiú és az alacsonyabb rangú klerikusoknak beöltöztetett barátai erre a napra átvették a székesegyház – vagy vidéken a helyi plébániatemplom – irányítását és különféle egyházi szertartásokat vezényeltek le a helyiek nagy örömére. Persze mindennek volt határa, így misét nem celebrálhatott a karácsonyi püspök.

A karácsony csúcspontja természetesen akkor is az ajándék volt. A közemberek előszeretettel adtak ilyenkor egymásnak finom ételeket és süteményeket, míg az előkelőbb körökben értékesebb meglepetések is felbukkantak.

Gyakori volt, hogy valamilyen díszes faliszőnyeget vagy ékszereket, esetleg rózsafüzért ajándékoztak egymásnak, míg az egyháziak szívesen lepték meg egymást szép iniciálékkal és díszes rajzokkal illusztrált könyvekkel is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel