Ókori nőgyógyászati kezelés nyomaira bukkantak Egyiptomban

2020. november 26. 18:46 Múlt-kor

Egy egyiptomi nemesasszony sírjából egy Kr. e. 1800 körül alkalmazott nőgyógyászati kezelés nyomai kerültek elő. A Szat-tjeni nevű előkelő asszony sírjában a mumifikálatlan holttest lábai között egy égésnyomokat mutató edényt találtak a régészek, amely egy ősi, a hüvely füstölésével járó eljárás bizonyítéka lehet.

Korábban

Szat-tjeni – a későbbi III. Hekaib felső-egyiptomi kormányzó, illetve utódja és testvére, Ameniszeneb édesanyja – a 12. dinasztia idején, az egyiptomi civilizáció Középbirodalom néven ismert korszakában élt.

Sírját, benne földi maradványaival 2016-ban fedezték fel először a Qubbet el-Hawánál folyó ásatás során, amelyet a spanyolországi Jaéni Egyetem régészprofesszora, Alejandro Jiménez Serrano vezet. A professzor elmondása szerint ez az első ilyen jellegű felfedezés az ókori Egyiptomból.

A szakértők szerint Szat-tjeni valamikor élete során súlyos sérülést szenvedett medencecsontján, ami minden bizonnyal súlyos krónikus fájdalmat és akár teljes meddőséget is eredményezhetett.

„Lehetetlen megmondani a sérülések okát, de feltételezhetjük, hogy egy nagyobb esésből származnak” – mondta el Jiménez. „Úgy tűnik, maga a sérülés különösebb kezelés nélkül begyógyult, csak pihenéssel – ahogy ma is lenne.”

„Amit az egyiptomiak a füstöléssel orvosolni próbáltak, az a kínzó fájdalom. A lábai között lévő edény jelenléte egyértelműen jelzi, hogy e füstöléseket a túlvilágon is folytatni kívánták, hogy enyhítsék fájdalmait” – tette hozzá a professzor.

A korszakból származó, orvosi praktikákat taglaló papirusztekercseken több esetben is előfordul a füstölés, mint a különböző fájdalmakra ajánlott gyógyír. Míg egyes kéziratok a sülő hús füstjét ajánlják ilyen célra, mások különböző gyógynövényeket, romlott tejet, tömjént, de datolyát, illetve édes sört is javasolnak.

Jiménez szerint azt, hogy az edény rendeltetése efféle füstölés volt, az a tény is bizonyítja, hogy Szat-tjeni holttestét nem mumifikálták. A professzor elmondta: „A legérdekesebb az, hogy az ilyen fajta kezeléseket leírták a korabeli papiruszokon, tárgyi bizonyíték azonban egészen mostanáig nem volt arra, hogy végre is hajtották őket.”

Szat-tjeni temetkezési helye, a ma Elephantiné néven ismert nílusi szigetnél Egyiptom déli részén, jól jelzi az asszony kiemelkedően fontos státusát.

„A sír egy nagyobb, 12. dinasztia kori temető része, ahol Elephantiné városának lakóit eltemették” – mondta el Jiménez. „Habár nem egy monumentális síremlék, kétségtelenül Felső-Egyiptom e legdélebbi tartományának legmagasabb rangú személyeinek testeit tartalmazta.”

„A neve igen gyakori volt az itteni uralkodócsaládban. Körülbelül harminc évesen halt meg, ismeretlen okból – nem e sérülés miatt.” – tette hozzá.

A tanulmány elkészítésében a Jaéni Egyetem régészei mellett a Granadai Egyetem antropológusai is részt vettek. Szat-tjeni maradványait a továbbiakban az egyiptomi Turizmus- és Régiségügyi Minisztérium fogja kezelni és őrizni.