Sietve mumifikálhatták a szívrohamban elhunyt „sikoltó nőt”

2020. július 22. 14:31 Múlt-kor

Az eltorzult arckifejezése miatt „sikoltó nő” néven ismert ókori egyiptomi múmiáról CT-vizsgálat alapján megállapították, hirtelen szívrohamban hunyt el, a mumifikálás során pedig megőrizték halálakor viselt arckifejezését és testhelyzetét egyaránt.

Korábban

A múmiát a 19. század végén fedezték fel a Dejr el-Bahari nevű halotti templomkomplexumban, a Nílus nyugati partján, Luxorral szemben. A „sikoltó nő” az úgynevezett „királyi rejtekhely” mintegy 50 múmiájának egyike – e sír a XVII.-től a XXI. dinasztiáig terjedően tartalmazza uralkodók és családtagjaik múmiáit.

A „rejtekhelyre” a XXI. dinasztia idején szállították át a halottakat a Királyok Völgyéből – ennek pontos okáról megoszlanak a vélemények: egyes szakértők szerint a sírrablások megakadályozása, mások szerint az eredeti sírokban található aranykincsek egy részének állami felhasználása volt a cél.

A sírt az 1870-es években így is egy sírrabló fedezte fel, akinek családja kényelmesen megélt az itt talált kincsekből, mígnem a hatóságok le nem buktatták, és meg nem találták a temetkezési helyet.

A „sikoltó nőt” borító gyolcsokon található hieratikus (a hieroglif írásjelekből kialakult írásrendszer) szövegek „királyi leánygyermek, Meritamon királyi testvére” megnevezéssel illetik őt. Ez egy igen gyakori név volt az egyiptomi hercegnők körében, így ebből még nem tudható pontosan, melyik fáraó lánya, és melyik Meritamon testvére.

A Dejr el-Bahari-i „rejtekhely” egy másik „sikoltó” múmiáját, egy férfit nemrégiben azonosítottak Pentawer hercegként, III. Ramszesz fáraó fiaként, akit – miután részt vett az apja meggyilkolását eredményező összeesküvésben – arra kényszerítettek, hogy felakassza magát. Pentawert aztán a halálban is megbüntették: a hagyományos, védő szimbólumokkal és szövegekkel ellátott gyolcsok helyett birkabőrbe tekerve temették el.

A hercegnő nem szenvedett ilyesfajta büntetést. Őt a hagyományos mumifikálási szertartásoknak vetették alá, és gondosan bebalzsamozták, majd betekerték. Testhelyzete azonban igen különös – míg a többi, megfelelő tisztelettel eltemetett múmia a sírban a megszokott, komor testhelyzetben, egyenes testtel, zárt szájjal található, a hercegnő feje oldalra dől, szája nyitva áll, lábai pedig bokánál keresztezik egymást.

Záhi Havássz régész, egyiptológus, az ország volt régiségügyi minisztere a Kairói Egyetem radiológusprofesszorával, Szahár Szelimmel együttműködésben kereste a válaszokat a különös jelenségekre.

A kairói Egyiptomi Múzeumban magas felbontású komputertomográf-vizsgálatot (CT-vizsgálatot) végeztek a „sikoltó nőn”. A vizsgálat alapján megállapították, hogy a hercegnő a 60-as éveiben járt halálakor, és súlyos érszűkülettel küzdött – artériái falán vastag lerakódások képződtek, amelyek hátráltatták a véráramlást.

Az érszűkület teste minden fontosabb erét érintette, köztük szívkoszorúereit is. Napjainkban a különféle szívbántalmak, különösen a szívkoszorúerek károsodásai a vezető okai a felnőttek hirtelen halálozásának.

Úgy tűnik, a hercegnő a ma is látható testhelyzetben, keresztezett lábakkal halt meg, ekkor feje oldalra dőlt, szája pedig kinyílt.

„Azt feltételezzük, hogy a 'sikoltó nő' holttestét csak órákkal később, a hullamerevség beállta után fedezték fel” – mondta el Havássz. „Feltételezzük, hogy a balzsamozók még azelőtt mumifikálták a 'sikoltó nő' feszített izomzatú testét, hogy az oszlásnak indult volna vagy ellazult volna. Emiatt a balzsamozók nem tudták összezárni a szájat, vagy fekvő helyzetbe rendezni a testet, ahogyan az más múmiáknál megszokott, ezáltal megőrizték a halálakor viselt arckifejezését és testhelyzetét.”