MŰVELŐDÉS ÉS SZOCIOGRÁFIA

A FALUKUTATÁS mindinkább elterjedő gondolata nálunk elsősorban két területen hozott létre lényegesebb érdeklődést. Világos, hogy a gazdasági és ezzel összefüggésben a szociális kérdések döntő és sürgető aktualitással bírnak, s így ez is oka, hogy az idevonatkozó vizsgálatok a legszámosabbak. Hozzájárul ehhez, hogy a falu gazdasági életének, összefüggéseinek és jellemzőinek megfigyelése a szociográfia történetében a legrégibb szál és sokban kiindulópont. Petty Political Anatomy-jától az angol Survey-k kezdetein és kialakulásán át a legmodernebb német és amerikai vizsgálatokig a gazdasági kérdések jelentették a kutatás döntő szempontjait. A másik érdeklődési terület a népi sajátságok kutatása, mely sokhelyt az etnográfia, a folklore célkitűzéseivel érintkezik.

Jelentés a falumnak egy ágáról

A művelődési kutatás az általános szociográfia egy kevésbé látogatott területét jelenti. Vizsgálja a falu kulturális életét és nagyobb összefüggésben a magyarság kultúréletében való elhelyeződését; megtekinti a kultúrleszűrődés mértékét és módjait, amint ezek hatása és eredménye a falu életében és gondolkozásában tükröződik. Kutatja, hogy a falu kultúrájában mennyi az átvétel és mennyi a belső, átalakító erő és inicatíva, és hogy e leszűrődési folyamat mit jelent ma. Az eljárást időben kiterjesztve megrajzolhatnánk a `történeti szociográfia` kibontva a falu fejlődési fokait és átmeneteit, sok népi sajátságnak vélt értékben meg tudnánk látni az egykori kultúrleszűrődés hagyatékát. Jelen kutatásunkban azonban feladatunkat szűkebb értelmezés szerint fogjuk fel, vizsgálva a falu jelen helyzetét a szorosabban vett művelődési szempontok szerint. Ezek közül is itt elsősorban az irodalmi vonatkozások kérdésén próbálunk áttekinteni. Kutatásunk a falut a népi réteg és az intelligencia szokott normatív különválasztása mellett is egységnek tekinti, illetve egységként vizsgálandó életformának. Ezt az egységet általában két szempont, a külső forma és a közigazgatási alakulatok alapján szokták megfogalmazni és, hogy kimutatására e külsőleges jegyek mellett mélyebb alapot keressünk, annak látszólag útjában állanak a falu belső életében megnyilvánuló ellentétek. Azonban éppen a művelődési kutatás alapján világíthatjuk meg azt a tényezőt, mely a falu egységére nézve állandó és döntő befolyással bír, s ez a falu kulturális sorsa, melyre végeredményben az ellentétek is visszavezethetők. A kultúrállapot rétegek szerint más; azt állíthatjuk azonban, s ezt az alábbiakban bizonyítani is szeretnénk, hogy csak fokokban, mondjuk mennyiségben különbözik, döntő kérdései a falu minden rétegében ugyanazok. Nem kell kiemelnünk, hogy e fokokban való eltérés gyakran igen nagy; a lényeg azonban az, hogy a falu vezető- és legalsó rétegénél ugyanazon eminens kultúrkérdéseket figyelhetjük meg, melyek felfelé haladva természetesen nyílt, tudatos problémákká válnak és számtalan finomabb részletre ágaznak szét, lefelé viszont mind nehezebben körvonalazhatók és mind kevésbé válnak aktuálissá. A művelődési vizsgálat megismertet bennünket azzal a fokozatos átmenettel, amely a szélső végletek közt valóban megvan és nyomon kísérhető s mely a jellemző kérdések kontinuitását is mutatja. Mindezek alapján a következőkben megkíséreljük a művelődési vizsgálat módszerét az irodalmi vonatkozások kérdésében érvényesíteni.

Kultúrközvetítés

A KULTURKÖZVETÍTÉS VIZSGÁLATÁNÁL fontos, hogy a falu mikor került nagyobb mértékben a felsőbb vezetés alá, azaz mikor kezdődött meg kulturális téren intenzívebb erővel a hatósági vagy egyéb gondoskodás s erre nézve itt mint jellemző adatot, a könyvtárak és körök alapítását és működését kell megtekintetnünk. Már ezen a téren is megfigyelhetünk a falvak közt egy lényeges különbséget, mely mai állapotuk vizsgálatánál alapvető, s amelyet úgy fogalmazhatunk meg: volt-e az illető falura intenzívebb hatással a liberális korbeli vezetés, volt-e a falunak mondhatni liberális élménye ezt természetesen nemcsak a hatósági kultúrgondoskodás kérdésével összefüggésben vethetjük fel, hanem az élet különböző területein fedezhetünk fel jellemző vonásokat, melyek összeállítva egy külön életformát körvonalaznak. A tények vizsgálatánál kitűnik, hogy e liberális élmény jelentősebben sokkal kevesebb falura terjed, mint általában feltennők, s korántsem oly intenzív erővel, hogy hatásában a falut a nemzet szellemi vérkeringésébe tevékenyen és aktív részvétellel bevonhatta volna. Kétségtelen amellett, hogy a múlt század második felének kultúrközvetítése a falu mai állapotának legkiemelkedőbb vonása. Tudjuk, hogy a falusi könyvtárak legnagyobb része hatósági alapítás következtében vagy más felsőbbség (pl. egyház) kezdeményezése folytán jött létre. A régebben alakultak közt gazda- és egyéb köri könyvtárak emelkednek ki, újabbak a levente- és az ún. népkönyvtárak, olvasókörök. Nagyobb falvakban fontos az ipartestületi könyvtárak szerepe, saját iniciatívát közkönyvtár létesítésére jóformán csak itt figyelhetünk meg. Vizsgálatunkban a könyvtárak irodalmi anyagát, működését, fogalmát, hatását és a hozzájuk fűződő véleményeket tekintjük meg. Erre nézve néhány adatot kell tájékozásul felemlítenünk. A háború után, különösen az újabb időkben, vezetés alá került sok olyan falu is, mely a liberális fejlődésből, mondhatni, még kimaradt. Erre jellemzőek egy bükkvidéki falu (1388 lakos) adatai. A század elején létesült megyei irányítás alapján egy ún. közösségi kölcsönkönyvtár, mely főként gazdasági tárgyú műveket tartalmazott; megléte igazán csak papirosadat volt, különben elzárva hallgatott és senki sem olvasta. Csak az utóbbi években alakult meg a jelenlegi olvasókör, természetesen felső kezdeményezésre. Alakulásakor a község a könyvtárat 100 pengővel támogatta, azóta anyagi lehetőségek hiánya miatt nem gondoskodhatott róla. Az olvasókör tagdíjakból tartja fenn magát, az emberek viszont nem szívesen fizetnek, s ez is oka, hogy a könyvtárat gyéren veszik igénybe, nyáron szünetel is a kör működése. Legnagyobb a forgalom télen, elsősorban a fiatalabb iparosok és általában a nép kiemelkedőbb rétege látogatják. Ezek véleménye szerint a legkapósabbak a kisebb regények, elbeszélések, kalandos históriák és történelmi leírások. Szükségét érzik új könyveknek, mert a könyvtár alig 70 kötetből áll. Különösen Jókaitól és Gárdonyitól szeretnének még munkákat, de mindenesetre inkább szórakoztató, mint tanulságos könyveket. Jár a körnek a Tolnai Világlapja "mint szépirodalmi újság". Ezenkívül van a katholikus parókián még egy tanítói könyvtár, melynek forgalma úgyszólván nincs, csak címeket ismernek belőle néhányan, (bár pl. megvan Prohászka néhány munkája). Az iskolai könyvtár kb. 70 kötet, elsősorban meséskönyveket és ismert ifjúsági elbeszéléseket tartalmaz. A jobb tanulók kölcsön kapnak könyveket, ezeket gyakran a szüleik is elolvassák. Ez a tárgykör az idősebbeket is érdekli, néha maguktól is kérnek a tanítótól könyvet, népszerű pl. a Kis lord és Robinson. (Ujhuta). Hasonlóan később került felső hatások alá egy másik borsodi falu. (Kácstapolca, 837 lakos). Itt leventekönyvtár van, mely az iskolában elhelyezve, a tanító felügyelete alatt áll. Az alakulás óta nem gyarapodott. Használni inkább a módosabb gazdák szokták, az alsóbb rétegek alig. Noha a könyvtár már több éve üzemben van, sokan nem is tudnak róla. Az érdekesebb könyveket mindazonáltal szívesen fogadnák. A könyvtárat általában nem bírálják, mert nem tudják, hogy másként is lehetne. Somogyi falu (1400 lakos). Minisztériumi kezdeményezésből van gazdaköri könyvtár (200 kötet). Alapjában jelentős hatása a falu életében nincs, a forgalma sem nagy. A gazdasági és egyéb szakmunkákat nem olvassa senki, elsősorban a regényeket kedvelik, különösen Jókai munkáit.

Bakonybél

Bakonybél (1453 lakos). Van hivatalos úton fenntartott népkönyvtár (188 kötet), leventekönyvtár és a katolikus kaszinónak egy könyvtára. Jelentősége leginkább a népkönyvtárnak van, aminek részben a megfelelő helyi vezetés az oka, részben az, hogy a könyvtár felső gondoskodás révén állandóan gyarapodik. A kedvenc könyvek itt is a regények, a gazdasági és ismertető munkákat eleinte nézegették, de ma már nem veszi ki őket senki. A könyvtár vezetője szerint szükség volna újabb ilyenkörű munkákra, a helybeliek azonban úgy nyilatkoztak, hogy nincs ezekre szükségük, mert úgyis tudják a dolgukat. Az 1930. évi kimutatás szerint a könyvtárat 46 család vette igénybe (ebből 5 értelmiségi), a forgalomba került munkák száma 67. A legszívesebben olvasott könyvek: Jókai több regénye, Gárdonyi: Egri csillagok, Gabányi: Magyar várak legendái, Vas Gereben: Egy alispán stb. A megtakarított összegből is Jókait vettek. A következő évben 67 család 88-féle munkát vett ki, összesen 347 alkalommal. Bizonyos növekedés tehát évről-évre van, s a kiadási alkalmak száma mutatja, hogy aránylag kevés munkát olvasnak, de azok iránt nagy az érdeklődés. Régebbi alapítás (1878) a katolikus kaszinó könyvtára, mely a helyi apátság kezdeményezésére jött létre, a könyvek egy része is az apátságból került át (pl. Szent Tamás filozófiája stb.). Vannak régi kötetetek (Kézikönyv az oskolamesterek számára, 1828), újabbak: a Szent István Társulat kiadványai mellett May Károly regényei, ez utóbbiakat igen kedvelik. Egy nagyobb Szeged melletti falunak (Szőreg) öt könyvtára van. A népművelési és leventekönyvtárakat a községházán egyesítve találjuk. Tipikus példája a régebbi hivatalos népművelésnek, valószínűleg ezért oly népszerűtlen. Több ízben kidobolták, de ennek ellenére előfordul, hogy hónapokon át senki sem kér könyvet. A könyvtáros állítása szerint a könyvek jórészéhez 1927 óta nem nyúlt senki. Sajnos, a 320 kötet közül csak tíz irodalmi, a többi gazdasági munka, hasznos olvasmány, melyet senki sem forgat. A falu inkább szépirodalmi érdeklődésű, Jókai, Mikszáth néhány regénye közkézen forog, és sokan olvasták Zilahy Lajos Két fogoly-át. Az ipartestület könyvtára ma már kevéssé használható, most kezd megint rendeződni. Anyaga nem igen válogatott, sok a Pesti Hírlap- és más füzetes-regény. A fiatalabb iparosok pedig szeretnének könyvtárat, mert sokat olvasnak, lehetőleg mindent, ami a kezükbe kerül. Szerintük a történeti tárgyú munkák a legkedveltebbek, emellett Jókait szeretik. A falunak a könyvtárral szemben való magatartása így általában azonos jellemzőket mutat, természetesen helyi változatokkal. Az abádszalóki ipartestületi könyvtárból néhány Jókai-kötet mellett Vas Gerebent olvassák és Beniczkynét. Hajdúszoboszlón a különben kevésbé jelentős könyvtár legforgatottabb kötetei Jókai és Mikszáth munkáiból kerülnek ki. Ezek mellett természetesen az alacsonyabb regényirodalom is nagy tért hódít. E pár kiemelt példának adataiból is két ponton vonhatunk le következtetést: egyrészt a hivatalos kultúrközvetítés módjára, másrészt a könyvtárak és az irodalmi érdeklődés jellegére nézve. Kétségtelen, hogy a felsőbb irányítás sokszor igen gondos munkával igyekszik nagyobb tömegekre hatni és a kultúrközvetítés hatásának emelésére jelentős apparátust vesz igénybe. Bizonyos azonban az is, hogy e hivatalos tények és a falu érdeklődése között érintkezés alig van, közben járatlan utak terülnek el, amelyek nemcsak ebben a kérdésben találhatók meg, hanem a falu kulturális életét minden téren gyepűmódra veszik örül. Ki kell emelnünk, hogy itt nem szétválásról vagy szakadékról van szó, mint általában kifejezik, hanem csak ismeretlen területről, mely belül- és kívülállókban egyaránt természetes idegenkedést kelt, amely azonban - és ez kétségtelenül a felső réteg feladata - ismertté tehető. Intézmények létesítésével ezt a közbeeső területet nem lehet ma még járhatóvá tenni, azonban meglétét figyelembe kellene vennie minden kultúrgondoskodásnak. A különböző adatok mutatják, hogy a hivatalos könyvtárak nagyrészt a távolról irányított és papiroson kigondolt gondoskodás megnyilatkozásai, melyek közös sorsa, hogy szekrénybe zárva állanak és jótékonyan befolyásolják kultúrstatisztikánk adatait. Jóakaratú célzatból fakadó tévedés az, midőn nem számítva a szükséglet természetére, lexikális és ún. ismereterjesztő munkákat adnak a falunak, amelyekhez tanult ember is csak akkor fordul, ha valamilyen szakkérdésben pontosabb tájékozást kíván nyerni. Ennek háttere körülbelül az a gondolatmenet, hogy ha falun amúgy is keveset olvasnak, legalább e kis keretek között törekednünk kell hasznos olvasmányokat nyújtani, melyekben a hangsúly a megállapításon van. Így azután néha különös helyzetek állnak elő. Hevesiványon a gazdakörnek van egy pár éve alapított, egyszerűbb könyvtára. A pár kötet regény, Jókai, Mikszáth nagy olvasottságnak örvend (Gárdonyi nincs), szeretnének is még több ilyen munkát. Megvan azonban mint bizonyára régebbi korok minisztériumi ajándéka a Himalája leírása és a Rádium- és atomelmélet, ez utóbbi négy példányban. Természetesen senki a kezébe nem veszi. Világos, hogy az irodalmi művelődés a látókör, a gondolkozás a világnézet és nem elsősorban a tanulmányok fejlesztésének kérdése. A könyvből tanulás általában hosszú képzés és mondhatnia belső iniciatíva eredménye, ezt a további stádiumot egy előbbi elérése nélkül várni senkitől sem lehet. Falun az irodalmi művelődés nagyrészt még csak kezdeteit éli, sokszor azon a fokon áll, amelyen az olvasás még nem vált öntudatlan és automatikus folyamattá, hanem eseménynek számít. Sikertelennek kell tartanunk ma még azokat a próbálkozásokat melyek a falu irodalmának kérdését külön a "nép számára" szerkesztett és megfelelő fölirattal ellátott sorozatokkal igyekeznek megoldani. Hatásuk alig kimutatható s ennek a lélektani magyarázaton kívül valószínűleg a gondolat elméleti jellegét és a vállalkozások kicsiny elszigetelt voltát kell, mint okait felhoznunk. (Ez a sorsa pl. a Szt. István Társulat különben néhol igen ügyesen megírt, oktató célzattal készült Magyar Nép Könyvtára sorozatának is.) A "kultúrgondoskodás" teljesen hiábavaló és eleve reménytelen módja azután az, amidőn a könyvtár kimustrált, fölös számban lévő vagy véletlenül kapott kötetekből állítódik össze egyéb hiányában, amire szintén van eset. Pl. egy tiszamenti községben évekkel ezelőtt a református lelkész kért a nép számára gazdasági kiskönyvtárat, amelyet meg is kapott. Igaz, hogy minden ajánlgatás ellenére senki nem olvasta, viszont a könyvtár főként régi kiállítási katalógusokból és elavult gazdasági tanulmányokból áll. A lelkész szerint a Mezőgazdasági Kamara gyakran rá van szorulva, hogy a kiadók fölöslegesen és elavult példányait elkérje és lefelé továbbítsa.

Olvasói népkörök

A KÖNYVTÁRAK ÉS KÖRÖK alapításával és az irántuk való magatartással létrejött kultúrállapot jellemző vonásai alapján nem nehéz felismernünk a falu életében a múlt század liberális művelődésének leszűrődött képét, melynek méretei mutatják a tényleges kultúrközvetítés mértékét, amint ezt még az érdeklődés vizsgálatánál próbáljuk körvonalazni. Itt a hatások intenzitása helyett inkább az a lényeges kérdés, hogy ezek mennyiben mutatnak ugyanazon kultúrfázisra visszavezethető egyazon életformát meghatározó jellemzőket. Ebben a tekintetben pedig utalhatunk egyrészt, mint láttuk, irodalmi vonatkozásokra (Vas Gereben, Jókai a műveltebbek klasszikus irodalma), de kiemelhetünk sok egyéb szempontot is. (Pl. a falusi színielőadásokon elsősorban a népszínműveket kedvelik, játsszák). Az egyesületi élet tekintetében a ma is fennálló 48-as, függetlenségi és Kossuth-körök a századvég politikai életének rekvizitumai, ha tényleges politikai jelentéssel már nem bírnak is. A falu ma még a liberális leszűrődés hatásai között él, amint ezt világosan kifejezik az 1874-ben alakult szolnoki `Egyetértés Olvasó Népkör`-nek 1928-ban újra kiadott alapszabályai. Ezek szerint a kör célja: `a) a közművelődésnek hírlapok és könyvek olvasása általi elősegítése; b) társalgás, eszmecsere által a közértelmiség fejlesztése; c) a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjének megvalósítása`. Megállapítható tehát, hogy a falu jelent feldolgozatlan és inaktív állapotában is, ami pozitív szellemi életformát és külső megnyilatkozást mutat, az a felülről érkező kultúrleszűrődés menetének megfelelően leginkább a múlt század második felének, végének szellemi élete, illetve annak tükröződése. A további vizsgálatból kitűnik az is, hogy e kulturális menet a falu életében iniciatív erőt nem tudott kelteni, ha a külső formákat meg is adta. Nyilván ez a sorsa minden olyan mai intézkedésnek is, mely e hagyományokat és csak a papirosintézmények nyomait követi, legyen bár segítségére a hatóság gyámkodása. Bizonyos, hogy kultúrintézmények működésével kapcsolatban vizsgálva, a rétegek nívója mindig magasabbnak tűnik fel, mintha pl. olvasmányaikat tényleges és mindennapi életükben tekintjük meg. Így a falu kulturális életformáját, annak különböző fázisait, átmeneteit és változatait még inkább megközelítheti az intézmények szerepétől független kutatás, amelyben megállapításaink még részleteződnek. Ehhez pontosabban meg kell tekintetnünk, még mindig az irodalmi szempontnál maradva, az egyes rétegek állapotát és ami különösen jellemző: nézeteit. A liberális élménnyel nem rendelkező falvak, valamint a kultúrközvetítésbe kevésbé bevont rétegek életében egy külön körvonalazható, mondjuk első stádiumot figyelhetünk meg, melyről a történeti szociográfia kimutathatná, hogy mennyiben leszűrődése egy régi, magasabb életformának. Ennek a stádiumnak a mi kérdésünk szerint való jellemző formája egy család életében: saját könyvük inkább csak véletlenül van, viszont szinte a berendezéshez tartozik egyrészt a kalendárium, a naptár, másrészt valamilyen "szent könyv", ezek mindenütt megtalálhatók és szükségesnek tekintenek. Ennek megfelel a szoba falán a szentkép, melyhez szintén ragaszkodnak, újabb hatásként pedig az esküvőkor vagy a férfi katona korában készült fénykép. A kalendárium és a vallásos könyv mellett állandó jellemzője még ennek a foknak a betyárhistóriák olvasása, elterjedtsége, az irántuk való nagy érdeklődés. Világosan összeállítható mindez a különböző adatokból. (A kifejezéseket a gyűjtésből szó szerint veszem át.) Kácstapolca: Saját könyvtárról nem lehet beszélni, imakönyvön és kalendáriumon kívül alig találni valamit, az utóbbit különösen télen olvassák szorgalmasan. Ha ajándékba nem kapnak, vesznek a búcsún, de mindenképpen elteszik télire. - Átlagos családok Újhutáról: (N. J.). naptárja van, az asszonynak három imakönyve, ebből egyet örökölt. Télen a szomszédtól kér kalandos vagy meséskönyvet. Olvasókörbe nem jár. (P. A.): az asszony csak imakönyvet olvas, tavaly is vett egyet a helybeli búcsún. Az ura a naptárt és a bibliát szokta olvasni. (F. F.): nagyon szeret olvasni kalandos könyvet. Imakönyvet a szentkúti búcsún vettek. Egyszer kaptak valakitől kölcsön egy könyvet Szent Istvánról, az is nagyon tetszett. Leginkább télen, esténként olvasnak. (F. K.): van egy vőfélykönyve (ezt elkérik és használják szerte a faluban), kalandos füzeteket, betyártörténetet az öccse szokott hozni a városból. Az asszony szerint legszebb az imakönyv, meg más is, ha érdekes. (P. G., egyszerűbb család): naptárjuk van, azt olvassák, meg vallásos könyveket, néha belenéznek a gyerekek iskolai könyveibe. Többet is olvasnának, ha volna rá alkalmuk. Az asszony, ha pénze volna, csak imádságosat venne, más, valami rossz könyvet nem is szeretne. Sokszor észrevehető, hogy a könyveket, mint a berendezés részét tekintik, így pl. (Sz. E.-né): nagyon drágák a nagyobb imakönyvek, igaz viszont, hogy szép is a kötésük. Az emelkedő családoknál ez inkább csak megszokás már, ami megint mutatja, hogy egy életforma jellemzői mennyire állandóak. Így (H.A.): fiatalkorában a betyártörténeteket szerette, a kalendáriumot szokta olvasni, abban is mindig van valami história. A vallásos dolgokat nem nagyon kedveli, szentkönyvük azért ugyan van, mert hiszen annak minden háznál lenni kell. A faluban, mely tiszta katolikus, a nép átlaga közt legkedveltebb vallásos könyv a Szent Antal csodatettei című füzet, mely a szent életét történetkékben adja elő. Ezt igen sokan ismerték és mindenkinek nagyon tetszett. Elterjedtek még más hasonló füzetalakú, vallásos tárgyú könyvek is, Társulati Ima és Énekfüzér-ek, verses elbeszélések, kisebb imakönyvek stb. ezeket rendszerint a környékbeli búcsúkon veszik. Gyakori, hogy több ilyen iratot összefűznek, házilag bekötnek. Egy-egy ily kötet végigjárja az egész falut az alsóbb rétegekben. Részletesebb előadás számára nem volna érdektelen mindezt különböző vidékeken részletesebben megtekinteni. Elvétve találhatók a felekezeti megértést kölcsönösen érintő szövegek is, pl. az Álom és Valóság című "verses igaz történet" szerint egy földbirtokos "a keresztény hitet gyűlölte, utálta, kálvinista elvet vallott és gyakorlott". Másrészt az Igazság Őrállója kiadóhivatalának füzetsorozatában (Sátán tőrei, Egy spiritiszta ülés, Egy amerikai reformátor élete stb.) egyik címlap szerint a pápaság "fénykorát élte a sötét középkorban, melynek a reformáció később gátat vetett, s végre 1798-ban elvesztette fensőbbségét". Mindez távolról sem kelt izgatást, s jelenlétükben csak kezdetleges formákat kell látnunk.

A Dunántúl és az Alföld

Megtaláltuk ezt kezdeti stádiumot a Dunántúlon és az Alföldön is. A régebbi kultúrközvetítés alatt álló falvakban pedig ennek inkább már felfelé vezető átmeneteit. A liberális élménnyel bíró helyeken ez a fok eltolódott az alsóbb rétegek felé, a középréteg már némi irodalmi tájékozottságot mutat. Somogyvámoson olvasni csak kevesen szoktak rendszeresen a faluban, saját könyveik inkább véletlenül kerültek hozzájuk. Pénzt csak kalendáriumért, imakönyvért adnak a legtöbb esetben. Érdeklődés főként a kalandos regények iránt nyilvánul meg, újabban terjednek a Pesti Hírlap füzetregényei. Egy öreg hajduszováti gazda Jókaitól már több munkát olvasott, nagyon tetszett neki az Új földesúr. Olvasna többet is, de valahogy mindig másként jön. Hevesivány (S. L.): kalendáriumuk van minden évből, meg szentek legendái. Szeretnének olvasni, de nincs pénz, "az urak meg csak olyat küldenek, ami nekünk nem kell, azt mi nem olvassuk". (V. A.): megvan nekik valahonnan Vándorffy: Jászapáti története. Ezt nagyon szeretik, körbeadják a faluban, nagyon sokan olvasták. - Nagy a történelmi érdeklődésük, mesélnek is olvasmányaikból, romantikus színezéssel. Különösen a török harcok érdekelnék őket. (B. B.): Kalendáriuma van, meg szentek legendái. "Az a baj, hogy mi nem is tudjuk milyen könyv van, milyent, kéne venni". A kisebb tanyákon a helyzet még sokkal rosszabb, alig akad más mint "szentkönyv" és naptár, még ezek se mindig. Így azután pozitív kívánság sem merül fel. Kívül lesve a világból, elzárva a távolság és sokszor a rossz idő által, érdeklődési körük nem is fejlődhetik, bár kezdetei megvannak. A tájékozatlanság érzése, mely a falu elszigetelt és különálló voltával van összefüggésben, gyakran önkéntelenül kifejeződik, néha tudatos körvonalazását is kapjuk. Egy egyszerűbb faluban a helyi származású kovácsmester így fogalmazta meg: "A faluban a nép közt az iparosok a legműveltebbek, de még ők sem tudják, milyen könyvek vannak egyáltalán, a többiek még kevésbé. A vásárokon szoktak mindenféle könyvet árulni, azok helyett adnának tanulmányosabbat. Mert parasztember nem mer bemenni a könyvesboltba, azt veszi meg, amit a vásáron rábeszélnek. Általában, akinek ami a kezébe kerül, azt olvassa, nincsen válogatás, hogy tudná valaki, mi is van egyáltalán olvasnivaló. A legtöbben a vásáron vesznek valahol egy pengőért olcsó naptárt, hozzá füzetes históriát, álmoskönyvet kapnak, azt olvassák egész télen át. Pedig szeretnek olvasni, ami kevés könyv van, az az egész falut bejárja." Ez egészen találó összefoglalás. Nem szorul bizonyításra, hogy ez a tájékozatlanság a falu kultúrsorsából fakad, s ebből érhető, hogy nemcsak a népi réteg vizsgálatánál merül fel mint jellemző vonás, hanem az intelligencia kultúrállapotának is kiemelkedő kérdése. Természetesen itt is hangsúlyozzuk a magasabb és alacsonyabb fokok különbségét, de ez, mint már említettük, a döntő szempontok azonosságán nem változtat. A két réteg közt amellett fokozatos átmenet vehető észre, amit különösen az iparosok életében lehet megfigyelnünk. Itt már az első stádium szinte zárt életformája feloldódott, az érdeklődés könnyebben fordul idegenebb és mindennapi hatások felé, viszont a kultúrleszűrődés állapota emellett is főként a liberális fázis jellemzőit mutatja. A vallásos könyvek itt már nem szerepelnek, nem is nagyon szeretik őket. A kalendárium olvasása itt már irodalmi vonatkozásokká bővül, és ezen a téren az ízlést és kritikát elsősorban az a századvégi életforma szabja meg, melyet már próbáltunk körvonalazni. A betyárhistóriák iránti regényes érdeklődés pedig átmegy részint a füzetes regények, részint az újságok rémhír-rovata iránt való érdeklődésbe. Ez utóbbiak teszik az olvasmányok nagyobb részét. Természetesen ott, ahol egyszerre több hatás érvényesülhet, nehéz a pontosabb körvonalazás, csak a lényeges vonásokat figyelhetjük meg. Ennek a középrétegnek a vizsgálatánál mélyebben az eddigihez mérten a kérdések jobban kiszélesednek, még inkább megfigyelhető, hogy a kultúrállapot a különböző helyzetű falvak szerint mennyire változó. Mutatóul néhány adatot említünk. (Borsod, jómódú fiatal iparos.) Van már könyvtára, kb. 80 kötet, gyűjti is a könyveket, persze ezek legnagyobb része füzetes regény. Jókaitól is van néhány kötete, ezeket nagyon szereti, valamint Gárdonyit is. Ellenben Szabó Dezső Elsodort Faluja, amit valahonnan megszerzett, nem tetszik neki. "Az nem olyan - mondja - hogy érdemes lenne kiemelni. Lapos falusi pletyka az egész." A múltkor a városban járt, megvette Máraitól a Polgár Vallomásait, ez sem tetszett. "Biztosan csak az újságok fújták fel." (Általában az újabb irodalomból csak Zilahy egy-két munkája van elterjedve és ritkábban - műveltebb iparosleányok olvasmányaként - Erdős Renée). Ez a példa, bár jellemző, de távolról sem az általános nívót mutatja, általában a rémregények vonzzák az embereket, vagy néha valami érdekesebb, regényes történelmi munka. Ugyanabban a faluban helyi származású vendéglős is ilyeneket olvas. A múltkor kapott egy könyvet Rákóczi Ferenctől (az Eperjesi Hóhér c. füzetes regény), az nagyon tetszett, megveszi a folytatását is. Saját könyvük alig van; a felesége olvas néha imakönyvet is, ő nem ér rá. Egyszer olvastak egy Világtörténelmet (valószínűleg Tolnait), nem emlékszik, honnan kapták, de nagyon érdekes volt. Szintén igen tetszett egy másik történelmi tárgyú füzetes regény Napóleon oroszországi háborújáról (A néma koldus titka). Szoktak kapni Pesti Hírlap-regényeket meg füzetes Milliók Könyvét, ilyesmit vesznek is, ha bevásárolni mennek a városba. A fiúkat gimnáziumba adták, így az iskolából sok könyvről hallanak. Meg is akarják venni a Fekete Vőlegényeket, amit a fiúk olcsóbban megkaphat. Jellemző a szomszéd gyárvidékről beköltözött suszter szerepe; nagyon szeret olvasni, minden szabad idejét azzal tölti, egész rémregény-specialista. Részben az ő révén terjednek el a füzetek. Egész csomó címet tud, úgyszintén a felesége is, aki a könyvek szereplőit és tetteiket meg is szokta tárgyalni a szomszédasszonnyal. Az amerikai kokaincsempészek, Mr. Brown-ok és Jack-ek (a nevek persze betű szerint ejtik) hősi és egyéb tettei persze legalább is különösen hatnak a magyar falu kultúrállapotának jellemzői között. Hasonló példákat sorolhatnánk fel a Dunántúlról és az Alföldről is. Megemlíthetjük még, hogy az ilyen és hasonló jellegű irodalom terjesztésében falun nyaraló intelligens középosztályunk is eléggé kiveszi a részét. A városi ponyvának ez a régebbi elemekkel szemben való fokozatos terjedése elég gyakran felhozott kérdés, melyet némi rezignációval a falu szellemi degenerálódása jegyéül szokás felemlegetni. Mint láttuk, az első irodalmi stádium érdeklődése a betyárhistória felé fordult, mely, különösen azelőtt, falun igen népszerű műfaj volt. (Sobri Jóska, Rózsa Sándor stb. történetei). Ezeket még ma is nagyon szeretik, bár a füzetes regények mindjobban kiszorítják őket. Másrészt láttuk, hogy a következő stádiumnak szinte jellemzői közé tartozik a füzetes regény. Így világos, hogy ezeknek a falun való terjedése részben azt is jelenti, hogy az első fokon álló tömegek kezdenek emelkedni a második felé. Más, de igen lényeges kérdés e hatásoknak morális vagy nemzeti szempontból való értékelése, melyet részben már a betyárhistóriáknál is fel lehet vetni (Rinaldo Rinaldini), bár kétségtelen, hogy tömegszerűségük miatt a jövőre nézve előbbiek hatása sokkal veszedelmesebb. (Kevésbé a történelmi tárgyú kalandos füzeteké, mint az idegenből dömpingszerűen fordított detektív- és egyéb regényeké.) A kérdést úgy lehet megoldanunk, ha az érdeklődés belső jellemvonásait, melyek lényegileg ismét azonosak mindkét fokon, megkíséreljük az alkalom hozta külső formáktól különválasztva vizsgálni. Az érdeklődés egyik alapvonása, mely nemcsak az irodalom kérdésében, hanem különböző területeken egyaránt megfigyelhető, az, hogy elsősorban a különös és érdekes jelenségek, kuriózumok felé fordul. (A sajtó szerepének, a falu és a külső világ viszonyának vizsgálatánál ez különösen kitűnik.) Kétségtelenül összefügg ez a vonás a falu tájékozatlan és elszigetelt voltával, másrészt ismét egy kezdetibb kulturális formára mutat. Elég ebben a tekintetben azokra a hírekre és ismeretekre utalnunk, melyek egy kevéssé ismert világrész és lakói felől nálunk az átlagos közvéleményben ma is megfigyelhetők. Ugyanaz a vonás, mely itt, mondjuk, kultúrkörök szerint jelentkezik, ott, a falu különállásának megfelelően, kisebb területi és szellemi egységekhez mérten körvonalazható.

Összegzés

Az érdeklődés másik kiemelendő vonása némileg a népi lélek sokszor felvetett kérdését érinti. Anélkül, hogy e jóval messzebb vezető probléma területére próbálnánk itt betekinteni, annyit megállapíthatunk, hogy a népnek szokásos, részint némi lemondó bizalmatlansággal, részint idillikus kedélyességgel rajzolt képe éppúgy a tájékozatlan általánosítás eredménye, mint a minden pestiben ügynököt sejtő falusi nézetei a városról. Láttuk, hogy a nép érdeklődése elsősorban a regényes-hősi elemek felé fordul, mesés és színes képzeletet kívánó kalandok, híres és bátor emberek élete a kedvenc tárgyai. Nehezen beszélhetünk tehát röghöz kötött, fantáziaszegény és meg nem mozdítható lélekről. Gyűjtésünk igen sok adata mutatja világosan, hogy ez az érdeklődés, ha kezdeti fokon van is, de állandó és aktív természetű s a betyártörténetek, rémregények világából aránylag könnyen átvezethető az igazi értelemben vett história területére. Utalunk itt a nemzeti történet iránt megnyilvánuló, sokhelyt világosan kifejezett érdeklődésre, mely azután rendszerint közhasznú tanulmányokkal csillapíttatik. Ezek után szinte fölösleges kiemelnünk, hogy a nemzeti öntudat és nemzeti nevelés kérdései tekintetében egy komoly alapokon készült, de élvezhető és lelkesítő nemzeti történelem számára milyen jelentős szerep várna. Elsősorban természetesen rövidebb leírások, könnyen előadható események jönnének tekintetbe, elég egy kiaknázatlan területre: a magyar végvári életnek a regényes-vitézi jellemű vonások számára különösen megfelelő korára utalnunk. Egyik társunk, aki gyalog bejárta a Hortobágyot, így ír: A pásztoroknál irodalmi vonatkozásokról természetesen nem lehet beszélni. Nem is igen olvasnak semmit, de csak azért nem, mert nincs mit; ami éppen a kezükbe kerül, azt nézik át. Ahová újságot vittem, nagy érdeklődéssel fogtak hozzá. Általában az érdekesebb híreket szeretik, de leginkább a képes mellékleteket, s egy-egy képhez sokszor egész történeteket gondolnak ki. Igen nagy a történelmi érdeklődésük és szinte romantikus alapszínezetű. Gyakran hallani tőlük hősi történeteket elmosódó, elferdített és kiszínezett előadásban, amelyeket az iskolában vagy másutt hallottak. A jovialitás vonása szintén nem tartható fenn, a regényes-hősi érdeklődés inkább hajlik a tragikum felé, amiben a falu történeti sorsának is része lehet. Természetesen annak megállapításához, hogy e vonások között van-e állandó sajátság és melyik az, hogy az egyes jellemzők mennyiben függnek össze a kultúrfejlődés menetével - ismét a történeti szociográfia módszeréhez kellene folyamodnunk; különböző korokra nézve kellene végezni valami módon az ilyen irányú vizsgálatokat. Számunkra azonban itt talán kevésbé az érdeklődésnek és lelki hátterének vonásai jelentik a lényeget, mint inkább annak megállapítása, hogy ez az aktív és fejlődésképes érdeklődés valóban megvan és megfigyelhető. A népi réteggel szemben - különösen az intelligencia és a hivatalos vezetés köreiben - gyakran felmerül az általános, szinte szándékos kultúrpasszivitás vádja. Kétségtelen, hogy a nép kultúrélete ma inkább passzív és receptív jellegű, teljesen hiányzik belőle az áttekintés és a tájékozódni-tudás. Tudatos kultúráról nem beszélhetünk, iniciatívát az első megtekintés fel nem fedezhet. A passzivitás és a tájékozatlanság vonásait azonban ki kell terjesztenünk az egész falura, mint egy nagyobb közösség szinte külön és egyedenként elszigetelt egységére, melynek ezt a sajátságát kultúrsorsából látjuk származni. Világos, hogy mindegyik réteg élete oly vonásokkal jellemezhető, amelyek számára egy külön életformát határoznak meg, és hogy minden réteg látókörét életformájának határai szabják meg. Ez az életforma pedig egy kultúrfokhoz fűződik, melynek változásával az iniciatíva kétségkívül összefüggésben van. A falu mai elesett állapotában alacsonyabb az átlagos életforma, mint a liberális kor ránk maradt öntudata feltételezné, és kevesebb az iniciatíva, mint amennyi a felülről letekintők türelmetlensége számára észrevehető. Az elmélyedő megfigyelés azonban meglátja az aktív erő nyilvánvaló jelentkezését azon a fokon is, midőn az pozitív alkotásra még nem képes. VIZSGÁLATUNK MENETÉN továbbhaladva a felső réteghez, a falusi intelligenciához jutunk, melynek fogalma azonban távolról sem jelöl egységes réteget. Különösen nagyobb falvakban mutatkozik meg egész világosan ez a belső és szinte tudatos tagozódás, mely nagyjából egy felső (egyetemet végzettek és a jegyző) és egy második réteget (gimnáziumot jártak) hoztak létre. Így azután a kulturális életforma tekintetében itt is több átmenetet figyelhetünk meg. Nem lévén helyünk részletesebb vizsgálatra, csak azt a szempontot tekintjük meg, hogy az irodalom kiválasztási és beszerzési módja milyen emelkedést mutat az alsóbb rétegnél megfigyelt helyzettel szemben. A falusi intelligenciánál - természetesen itt nem a mindannyiunk által gyakran észlelt egyéni kivételekről, hanem döntő szempontokról van szó - a könyveknek három fő forrása van. Az egyik a család múltja (sok az öröklött könyv, különösen városi származásnál), az aktivitás kezdeteit mutatja a második, a megszokott kiadóvállalattal való kapcsolat, a harmadik az alkalomszerű forrás, az ügynökök szerepe. A falu kultúrsorsával inkább az utóbbi kettő van összefüggésben, s ezek észrevehetően ugyanazon jellemzőket mutatják, bár jóval magasabb fokon, mint amelyek az alsóbb rétegek vizsgálatánál kiemelhetők voltak. A falu-intelligencia családjának rendszerint van egy kiadóvállalata, amelyről azt érzi, hogy világnézeti vagy egyéb szempontból az ő felfogásához közelebb áll, vagy amelynek valami kiadványa, folyóirata a családban már régebb idő óta megszokottá vált. Ettől a laptól vagy kiadótól kapja és várja aztán az általános tájékoztatást, ennek sorozatait rendeli meg, ennek listája szabja meg ízlését és érdeklődését, határolja áttekintését. Ezenkívül választását leginkább a véletlen irányítja, esetleg némi városi kapcsolatok. Leírásaink megegyeznek annak megállapításában, hogy az intelligencia általában, különösen annak második rétege, könyveit nagyobbrészt ügynökök útján szerzi be (egyes munkákat és sorozatokat egyaránt) és így irodalmi vonatkozásait e részben nem tudatos választás, hanem ügyes rábeszélés szabja meg. (Így van ez a képek tekintetében is.) Ez az általánosítással vádolható megállapítás, mint már kiemeltük, sok átmenetet rejt magában nemcsak rétegek, hanem különböző helyzetű falvak szerint is. Azonban ezek a változatok mindig a falu kultúrsorsából következő állandó kérdések vonalain mozognak, melyekkel a határozott egyéni iniciatívának is külön meg kell küzdenie. Hozzáfűzhetjük, hogy megállapításainkat itt is nagyobbrészt eredeti nyilatkozatokból állítottuk össze. E CIKK KERETEIT sokszorosan túlhaladná, ha, amint az egy teljes összefoglalás menetében következnék, az eddigi módszert további adatainkra sorban, valamennyi szempont vizsgálatában alkalmaznók, különösen, ha a fenti áttekintés vázlatszerű előadása helyett részletesebben tekintenénk meg az egyes kérdéseket. Ilyen párhuzamos vizsgálatok következnének a sajtó (ezzel kapcsolatban a falu politikai vonatkozásai), a rádió, a zene és a dal, a díszítőművészetek, a kulturális tömegalkalmak, az iskolázás, a falu és a külső világ viszonyának és több, ezekhez fűződő kérdésnek területén. E különböző vizsgálatok mind más és más oldalról világítván meg a falu kultúrállapotát és annak fázisait, egymást megállapításaikkal kiegészítik, térszerű és színes életformákat vetítenek elénk, melyek összefüggéseit is nyomon tudjuk követni. Mindezen kérdések további összefüggésükben a falu kultúrsorsát világítják meg, aminek döntő problémáját kétségtelenül abban kell látnunk, hogy a mai erőtlen és szekunderjellegű kultúrállapot minként lendíthető egy önálló fejlődésre képes, iniciatív élet felé. A magyarság öntudatának egységéről nem lehet beszélnünk addig, amíg a falu oly távoli szellemi dialektust használ, amely a vezető fejlődéstől néha éppúgy elválasztja, mintha más nyelven beszélne. A magyarság szellemi vezetése számára a falu ma is nagyrészt elszigetelt világot jelent, mely felé a kultúrhatásokat részint a hatósági gondoskodás közvetíti, részint esetleges alkalomszerű (vagy ami sokszor rosszabb: vállalkozásszerű) lehetőségek. A falu felé kiépített úthálózat azonban más feladatokra rendeltetett, az ezúton való próbálkozás az adminisztráció örök formalizmusának tehetetlen szellemében kulturális gyámkodás marad mindig. A falu kulturális megindításának módja pedig másrészt éppen a közbeeső és harmadkézből való közvetítések teljes megszüntetése a szellemi vezetésnek a faluval való közvetlen érintkezése által. Jelent ez egyrészt a kulturális utak (és a hozzájuk fűződő külső megoldások) teljes kiépítését egész a faluig, feltételez másrészt egy nagy nevelési programot, amely a lelkeket irányítja. A közvetlen kultúrhatás lehetőségére felhozhatjuk például a rádiót, amely azonban ma még, amint a kutatásunk mutatta, a falu nagyobb tömegei számára idegen és hatásában alig észrevehető. A közvetlen kulturális érintkezés a falut elzáró járatlan területnek művelés alá vételét jelenti és ezzel összefüggésben kétségtelenül igen nagy és messze vezető feladatokat vet fel, melyekre az itt csak egyetlen vonatkozásban bemutatott művelődési szociográfiának részletesen ki kell majd terjednie.