Egyetlen ember is számít

Amíg a haláláról nincsenek hitelt érdemlő bizonyítékaink, addig hiszek abban, hogy él. Az oroszok továbbra is azt állítják, hogy 1947-ben szívinfarktusban hunyt el, vagy agyonlőtték. Ezeket mi sose fogadtuk el. Azt tudjuk, hogy 1945 januárjában az orosz titkosszolgálat vitte Moszkvába, ahol a Lubjanka börtönbe került. 1989-ben Moszkvában az oroszok átadták az útlevelét és a személyes tárgyait, abban a reményben, hogy végre elfogadjuk a halálát. Éppen ellenkezőleg: évtizedeken át azt mondták, hogy semmi nem maradt utána, ezért ezzel csak erősítették a gyanúnkat, hogy nem stimmel a történetük. Svéd-orosz vegyes bizottság alakult, amely Raoul eltűnését és későbbi sorsának alakulását vizsgálta. Tízéves kutatás után két jelentést adtak ki: az oroszok semmit sem akartak beismerni, és továbbra is azt állították, hogy meghalt, a svédek szerint erre semmilyen bizonyíték nincs.