Az emberi ösztönök és döntéshozatal mélységeit kutatta Szondi Lipót

2020. március 11. 08:32 MTI

127 éve, 1893. március 11-én született a felvidéki Nyitrán Szondi (Sonnenschein) Lipót, a sorsanalitikus ösztönrendszer-elmélet és a Szondi-teszt kidolgozója. Budapesten szobrot állítottak emlékére, a Szondi Lipót Emlékalapítvány ápolja szellemi hagyatékát.

Korábban

Minden neurotikus rendellenesség mögött nemi indulatokat sejtett Sigmund Freud
A felszarvazástól való félelem is szerepet játszhat abban, miért a férfiak háborúznak
„Ölök ha kell! Vagy mégsem?” – így változott a katonák ölési hajlandósága a háborúk során

Apja szegény cipész, a Talmudot tanulmányozó segédrabbi, anyja viszont analfabéta volt. Apjának két házasságából tizenkét gyermeke született, akik közül Lipót volt a legfiatalabb. A családban szlovákul és németül beszéltek, magyarul csak 1898-as Pestre költözésük után tanultak meg.

Lipót testvérei támogatásával végezte el a gimnáziumot, majd az orvosi egyetemen tanult tovább. Tanulmányait félbeszakította az első világháború, amelyben szanitécként, később csapatorvosként szolgált.

A háború után lediplomázott, pályakezdőként Ranschburg Pál, a kísérleti lélektan magyarországi megalapítója mellett dolgozott.

A belső elválasztású mirigyekkel és a hormonrendszerrel foglalkozott, és hamarosan keresett endokrinológus lett. Kutatásaihoz a negyvenes évekig működő magánrendelése biztosította az anyagi hátteret, a jómódú szülők serdülő gyermekeit kezelte.

1927-től a Gyógypedagógiai Főiskolán a pszichopatológiát oktatta. Ő vezette a kór- és gyógytani kutatólaboratóriumot, ahol értelmi fogyatékosok, majd fiatal bűnözők pszichológiai és örökléstani vizsgálatát végezte, családfáik kutatásával alapozta meg sorsanalitikai elméletét.

Gondolkodására nagy hatással voltak szépirodalmi olvasmányai (Dosztojevszkij, Zweig), az írók, illetve saját családjának története, amelyet igen alaposan tanulmányozott.

1936-tól érdeklődése a mélylélektan és az öröklődés összefüggései felé fordult. Kidolgozta a sorselemzést és kísérleti ösztöndiagnosztikai módszerét, amely Szondi-teszt néven vált világszerte ismertté.

A klinikai pszichiátriában ma már nem alkalmazzák ezt a személyiségtesztet, mert megállapításainak többségét nem igazolták a tudományos (főként genetikai) kutatások, viszont továbbra is használják a klinikai pszichológia, az igazságügyi szakértés, a pedagógiai pszichológia, a nevelési tanácsadás, a pályaválasztási tanácsadás területén.

Elméletének alapfeltevése, hogy az embert sorsdöntő választásaiban, döntéseiben lappangó ösztönadottságai irányítják, génjeink mindenbe beleszólnak, barátainkat, szerelmeinket, munkánkat, de még betegségünket és halálunkat is így választjuk.

Szondi Freud egyéni és Jung kollektív tudattalanja között a tudattalan családi-örökléstani részére „talált rá”. Szerinte, ha felismertük magunkban az öröklött jellemvonásokat, ösztönöket, hajlamokat, kötöttségeinket és buktatóinkat, lehetővé válik adottságaink magasabb szintű kiélése, ami mind az egyénnek, mind a társadalomnak hasznára lesz.

1937-ben jelent meg első sorspszichológiai közleménye, a Házasságok elemzése az Acta Psychologica című folyóiratban, kutatásának első korszaka 1944-ben zárult le.

Ebben az időszakban tanítványa volt a lélektan minden jelentős magyar művelője, Benedek István, Binét Ágnes, György Júlia, Kardos Lajos, Kozmutza Flóra (Illyés Gyula felesége), Mérei Ferenc. 1941-ben a zsidótörvények miatt megfosztották katedrájától.

A német megszállás után, 1944 júliusában váltságdíj fejében egy mentőakció keretében elhagyhatta Magyarországot, családjával egy bergen-belseni különleges lágerbe vitték, ahonnan az év decemberében jutott ki Svájcba.

Zürichben telepedett le, 1959-től svájci állampolgár volt. Tudományos munkája kiteljesedett, kialakult körülötte a népes és kitűnő tagokból álló Szondi-kör, a kísérleti ösztöndiagnosztika és a sorspszichológia elméletként, gyakorlatként és képzésként egyaránt intézményesedett.

1947-ben megalakította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget, 1958-ban létrejött a Sorspszichológiai Nemzetközi Kutatási Központ, 1969-ben egy gazdag betege adományából létrehozta a Szondi Intézetet, amelyet kilencvenéves koráig vezetett.

Svájcban több mint húsz jelentős műve jelent meg, köztük az ösztöndiagnosztikát és sorsanalízist összefoglaló ötkötetes munkája. Káin, a törvényszegő című 1969-es könyve az agresszív ösztönökről, az 1973-as Mózes, a törvényalkotó az ösztönök megfékezéséről szól.

1980-ban az ösztönök széthúzásáról, széttartó tendenciáikról írt alapmunkát, utolsó éveiben az ösztönök szintézise foglalkoztatta. Tudományos munkássága elismeréseként a párizsi Sorbonne és a Leuveni Egyetem is díszdoktorává avatta, számos egyetemen sorsanalitikai tanszékek létesültek, tanítványai világszerte terjesztették elméletét.

Szondi Lipót 1986. január 24-én halt meg a Zürichi-tó partján fekvő Küsnachtban. Budapesten szobrot állítottak emlékére, a Szondi Lipót Emlékalapítvány ápolja szellemi hagyatékát.