Az emberi fajt az állatvilágtól különállónak tartotta Darwin elméletének ihletője
2019. november 14. 12:32 MTI
222 éve, 1797. november 14-én született Charles Lyell angol geológus, a darwini evolúcióelmélet ihletője, az uniformitarianizmus népszerűsítője. Saját terepi megfigyelései mellett az európai kontinensen dolgozó geológusok munkájára is jócskán támaszkodott, ezért a tárgykör olyan széles és átfogó leírását adta, mint addig senki. Darwin volt az elsők egyike, aki Lyell jelentőségét felismerte.
Korábban
Jómódú családból származott, előkelő iskolákba járt, az oxfordi egyetemen tanult, leginkább a matematika és a geológia érdekelte. A nyarakat utazással és geológiai vizsgálatokkal töltötte. 1817-ben közzétette utazásai során írt jegyzeteit, melyekben mélyreható geológiai és kulturális megfigyeléseit gyűjtötte össze.
1819-ben diplomával a kezében Londonba utazott, ahol apja kívánságára jogi tanulmányokba kezdett. A megerőltető, folyamatos tanulás során derült fény szemproblémájára és Lyell a szabadban végzett geológiai munkával igyekezett fáradt szemeinek enyhülést szerezni.
1825-ben ügyvéddé avatták, de élete során több időt töltött geológiai kutatásokkal, mint ügyvédi praktizálással.
Egy olyan könyv megvalósításán törte a fejét, amelyben bebizonyítja, hogy létezik a természetből fakadó, nem természetfeletti magyarázat a geológiai jelenségekre. James Hutton skót geológus írásainak nyomán az a meggyőződése alakult ki, hogy a Föld arculatát nem viharos erejű események alakították.

A hegyeket az erózió koptatja, az üledék lerakódik a tenger fenekére, melyek földrengések, vulkánok nyomán, a felszínre kerülnek.
Elméletének bizonyítására 1828-ban geológiai expedícióra indult, bejárta Franciaországot, Itáliát. Ellátogatott Szicíliába és különösen az Etna környékén látott vulkános és földrengéses terület győzte meg arról, hogy a Föld felszínét lassú geológiai folyamatok formálták rendkívül hosszú idő alatt olyanná, amilyennek ő maga is láthatta.
1829-ben visszatért Londonba, azonnal munkához látott és megalkotta korszakos jelentőségű művét A geológia alapelvei címmel, amelynek első kötete 1830-ban látott napvilágot, majd további két kötetet publikált egymás után 1831-ben és 1833-ban.
Könyve az uniformitarianizmus (egyneműség tana) gondolatát népszerűsíti, amely szerint mindvégig ugyanazok a folyamatok alakítják a Föld felszínét, - elsöprő erejű, természeti jelenségek feltételezésére nincs szükség.
Ha, mint hitte, a Föld több százmillió éves, akkor bőven volt idő a nagy léptékű változásokra, nemcsak a geológiában, hanem az élőlények világában is.
Saját terepi megfigyelései mellett az európai kontinensen dolgozó geológusok munkájára is jócskán támaszkodott, ezért a tárgykör olyan széles és átfogó leírását adta, mint addig senki. Darwin volt az elsők egyike, aki Lyell jelentőségét felismerte és A fajok eredetében több helyen felhasználta eredményeit.
Lyell ennek ellenére nem osztotta Darwin evolúciós elméletét, de hatása alól sem vonhatta ki magát. Lyell feltevése szerint minden faj egyetlen pártól származhatott, és a fajok egymás után keletkezhettek, ahol megfelelőek voltak a feltételek.
A Földön valaha élt fajok közül többnek a kihalását a más fajokkal a táplálékért folytatott harc okozhatta. Az emberi fajt egyedinek, az állatvilágtól különbözőnek tartotta.
Lyelle életének fő műve összesen 12 kiadást ért meg. Életművének elismerésekén 1848-ban lovagi, majd 1864-ben baroneti (egyfajta öröklődő lovagi) címet kapott. 1875. február 22-én halt meg. A Westminster Apátságban helyezték örök nyugalomra. A Marson a Victoria-kráter falán található egyik közeg réteg sort Lyellről nevezték el.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
- A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
- Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
- Batu kán és a szláv favágók
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok 19:14
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa 18:59
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában 18:21
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59