Abraham Lincoln likvidálása egy merényletsorozat része lett volna

Az elnök és a háború

Abraham Lincoln nem született jómódú családban, így nem volt eredendően predesztinálva arra, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen belőle. A magas és éles eszű fiú azonban a mostohaanyja hatására, valamint szorgalmas önképzésének köszönhetően aránylag gyorsan emelkedett a társadalmi ranglétrán. Földmérő és ügyvéd is volt, mindkét foglalkozását autodidakta módon sajátította el.

Első politikai tisztsége New Salem postamestersége volt 1833-tól. Ekkoriban a Whig Párt színeiben politizált, és az ő soraikban ült akkor is, amikor Illinois államban képviselővé választották 1834-ben. Amerikában az idő tájt a rabszolgaság kérdése osztotta meg leginkább a társadalmat és a politikai életet, maga a Whig Párt is a belső harcoknak lett az áldozata, noha két alkalommal is megnyerte az elnökválasztást.

Lincoln az újonnan megalakuló Republikánus Párt színeiben szállt versenybe 1860-ban az illinois-i szenátusi székért, és a Stephen Douglasszel folytatott vitái annyira híressé tették a nevét, hogy a veresége ellenére a republikánusok elnökjelöltjévé választották. Az egyik legnagyobb ellenfelét, William H. Sewardot azzal múlta felül, hogy kevésbé radikális abolicionistának gondolták. A demokraták ugyancsak megosztottak voltak, és két jelöltet is elindítottak, úgyhogy Lincoln erős ellenfél nélkül maradt, és begyűjtötte a szükséges elektori szavazatokat.

Hiába lett azonban elnök Lincoln, a rabszolgaság kérdése annyira kettéosztotta az USA társadalmát, hogy a déli államok kiléptek, és megalapították az Amerikai Konföderációs Államokat. A háború kezdetén az erőviszonyok kiegyenlítettek voltak, de az északiak lassan fölénybe kerültek, és az 1863-as gettysburgi csatát követően átvették a kezdeményezést. Lincoln 1864-ben sikeresen újraválasztatta magát elnöknek, és 1865-ben nagyon közel került a polgárháború lezárásához.

A színész és a déliek

Ahogy a déli, konföderációs államokban sem volt mindenki a rabszolgaság feltétlen híve, úgy az északiak között is szép számmal voltak olyanok, akik ellenezték a Lincoln és mások által szorgalmazott rabszolga-felszabadítást. John Wilkes Booth egyike volt ezeknek az embereknek. 1859-ben például önkéntesként volt jelen a rabszolgaság ellen küzdő John Brown kivégzésénél. Polgári foglalkozása azonban a színészet volt, és ezen a téren komoly sikereket mondhatott a magáénak, a korszakban népszerű és ünnepelt színésznek számított. Büntetést is kellett fizetnie azért, amiért St. Louisban a színpadról azt üzente, hogy az elnök és az egész átkozott kormány menjen a pokolba.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2018. téli számában olvasható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban